Emlékszel, mit ígértek? Azt mondták, ha majd demokrácia lesz, minden jobb lesz. Békét, szabadságot, jólétet ígértek. Azt mondták: mostantól te is számítasz. Dönthetsz. Beleszólhatsz. Emberhez méltó élet vár rád.
És mit kaptál? Állandó megélhetési harcot. Egyre drágább életet, megosztottságot, soha véget nem érő tartozást, és egyre nagyobb megfigyelést és kontrollt az életed fölött. A véleményed csak addig szabad, amíg nem zavarja a hatalmat. Jogod van hallgatni, dolgozni, fizetni, tűrni és még tűntethetsz is az utcán, amivel nem érsz el semmit, mert a megosztottsággal szétverték az egységet.
Ez nem demokrácia. Ez annak a díszlete, színháza, kirakata. De a valóság a függöny mögött történik. És te nem vagy része ennek. Csak közönsége. Vagy inkább statisztája.
A rendszer, amit rád húztak
A demokrácia, amit ma iskolákban tanítanak, papíron gyönyörű. Egyenlő jogok. Átláthatóság. Hatalmi ágak szétválasztása. Népképviselet.
De a gyakorlatban ez nem működik. Nem is kell működnie – elég, ha elhiszed, hogy működik.
A népképviseletből pártkatonák lettek. A választásból rutin. Az átláthatóság helyett titkosítás. A hatalom ellenőrzése helyett: teljes kontroll.
Te pedig – mint polgár, mint ember – egyre kisebb vagy ebben az egyre nagyobb rendszerben.
Ez nem a te békéd. Ez a csend ára.
Azt mondják, békében élünk. De milyen béke az, ahol a véleményedet korlátozzák, és akár a munkahelyedbe is kerülhet? Ahol az igazság kimondása “politikai provokáció”?
Ez nem béke – ez csend. És a csend nem a jólét jele, hanem a megfélemlítés következménye.
Azt is mondják: “ne panaszkodj, máshol rosszabb.”
De ez a legnagyobb csapda: ha mindig máshoz méred, sosem kérdezed meg, hogy lehetne-e jobb itt, neked.
A közömbösség már döntés
A hatalom nem fegyverrel veszi el a szabadságodat – hanem közönnyel. Rászoktat, hogy ne érdekeljen. Hogy legyints. Hogy “úgyse lehet változtatni”. Hogy “ez van”.
De minden hallgatás, minden vállvonás, minden elodázott kérdés igenként hangzik a hatalom fülében.
Mert ha te nem szólsz, majd szólnak helyetted. Ha te nem döntesz, döntenek helyetted. Ha te nem ébredsz fel, ők nem fogják zavarni az álmodat – csak kiszámolják, meddig hasznos vagy még.
A rendszer nem fog megváltozni helyetted. A szabadságot nem adják – azt vissza kell venni. Nem forradalommal, nem dühvel, hanem azzal, hogy újra érdekel, mi történik veled és körülötted. Hogy kérdezel, részt veszel.
❌ A demokrácia (népuralom), egyenjogúság ma csak illúzió
A nyugati típusú demokrácia már régen nem arról szól, hogy a nép dönt. Arról szól, hogy ki tudja a legjobban manipulálni a népet. Négyévente bedobsz egy szavazatot, aztán négy évig kuss van. Közben azt hiszed, tiéd a hatalom – de már régen más írja a forgatókönyvet.
És az a „más” nem magyar.
A nagy kérdés: kinek a demokráciája ez? A választók négyévente 5 percig számítanak. Aztán jön a politikai osztály, a háttérben álló pénzügyi körök, a nemzetközi érdekcsoportok. Ők döntenek mindenről – te csak díszlet vagy.
Oszd meg és uralkodj! A politikusok bármit ígérhetnek, és bármekkorát hazudhatnak. Nem kell betartaniuk semmit, mert nincs visszahívás, nincs elszámoltatás, nincs valódi felelősség és négy évig azt csinálhatnak amit akarnak. Akkor ez kinek a demokráciája? A népé? Vagy inkább a hatalmat megszerző kisebbségé?
A modern nyugati demokrácia valójában nem több, mint egy kifinomultabb diktatúra. Egyetlen dologban hasonlítanak igazán: a hatalom mindig fölfelé koncentrálódik — és sosem lefelé.
💸 A pénz mindig külföldről jön – és mindig visszakérik az árát
Tedd fel a kérdést: miért ad valaki külföldről pénzt egy magyar pártnak, médiának vagy civil szervezeteknek? Csak úgy? A demokrácia miatt? Ne nevettessük egymást.
Ez befektetés! És minden befektetés célja a haszon. Ezek a globalista körök befektetnek abba, hogy megvásárolják a közvéleményt, felépítsenek egy tetszetős, jól csomagolt „ellenzéket”, mint például Magyar Pétert, vagy bármelyik globalista pártot, amit majd a te szavazatoddal a nyakadba ültetnek – és amikor hatalomra kerülnek, behajtják a tartozást.
Mi lesz a „tartozás”?
- Multiknak átjátszott közbeszerzések,
- migránsok befogadása,
- genderpropaganda az iskolákban,
- támogatás a háborús hisztériához,
- nemzeti vagyon újra eladása.
- És te azt hitted, szabadságot választasz. Pedig eladtad magad – csak olcsón.
📺 A média már nem tájékoztat – hanem kondicionál
A külföldről pénzelt sajtó nem azért van, hogy informáljon, hanem hogy ne gondolkodj. Egyetlen dolga van: gyűlöletet termelni. Minden napra jut egy adag „diktatúra”, „lopás”, „elszámoltatás”, „korrupció”.
De konkrétum nincs. Nevek nincsenek. Bizonyíték nincs.
Csak zaj van. És közben azok ellen hergelnek, akik próbálnák talpra állítani ezt az országot. Miért? Mert az erős Magyarország veszélyt jelent a globális érdekekre.
🧠 A valódi cél: hogy ne gondolkodj
A globalista rendszer egyik legfontosabb eleme az, hogy butítson. Értelmiség helyett „influenszerek”. Politikai vita helyett TikTok. Erkölcs helyett gender. Közösség helyett individualizmus. És minden nap egy új ellenség: a kormány, a rend, a múlt, a család, a haza. Mert aki nem tudja, hogy kicsoda, az bárkinek eladható. És bárkinek el is adják.
🚨 Nincs több kifogás
Itt az idő felébredni. Már nincs „én nem politizálok”. Már nincs „engem nem érdekel”. Ez a játszma nem pártokról szól, hanem Magyarország túléléséről.
És aki most rossz oldalon áll – az nem csak saját magát, hanem mindannyiunk jövőjét árulja el.
Akik ma külföldről pénzelt pártokra, vagy politikusokra szavaznak és szintén külföldről finanszírozott médiákat és civil szervezeteket támogatnak, azok nem csinálnak mást, mint saját maguk és hazájuk ellen döntenek. Ez nem „politikai vélemény” – ez a puszta valóság.
A globalista gépezet működik. Finom, elegáns, jól öltözött, angolul vagy magyarul beszélő hazugsággyárak formájában. De a cél mindig ugyanaz: magyar földet, magyar embereket, magyar vagyont és magyar akaratot bedarálni egy olyan rendszerbe, amit nem te irányítasz. És soha nem is fogsz.
📜 Van egy örökségünk, amit soha nem tudtak eltörölni
Amíg nem történik meg az Alkotmány, és vele a jogfolytonosság helyreállítása, a csalások, a korrupció, az elszegényítés, az országunk maradék földjeinek és vagyonának a kiárusítása tovább folytatódik, bármiféle elszámoltathatóság és felelősségre vonás nélkül! Mert nincs jogalap a valódi elszámoltatásra – amíg a mai rendszer egy illegitim, idegen érdekeket szolgáló álrendszer marad. Nem elég alaptörvényeket módosítani!!! Ezért nem volt valós rendszerváltás, ezért nem volt elszámoltatás, és ezért van az, hogy ma a hitelt, újabb és újabb hitelekből finanszírozzuk. Az alkotmányos rendet csak és kizárólag egy Alkotmány Helyreállító Nemzetgyűlés állíthatja helyre, melynek összehívására törvényadta jogunk van!
A nemzeti akarat törvényes képviselete a Nemzetgyűlés, amelyben kizárólag a nemzet küldöttei foglalhatnak helyet, nem pedig a pártok képviselői. Ennek összehívása a kormány és a magyar nép egyetlen helyes lépése. Ha a kormány nem teszi meg, nekünk kell cselekednünk! A nemzetellenes globalista hatalmak uralmától való megszabaduláshoz, a kifosztás megszüntetésére, a korrupció és a hazaárulás felszámolására, ez az egyetlen út hazánk és népünk valódi szuverenitásának visszaszerzésére. A történeti alkotmányunk az alaptörvény fölött van, ami minket véd, amely a hatalmat korlátok közé szorítja, és ami nem szüntethető meg! Éljünk vele!
Miért van égető szükség a változásra?
Hazánkban olyan mértékű pusztítás és aljasságok sorozata történt az elmúlt több mint száz évben, erkölcsi, lelki, szellemi és anyagi szinten egyaránt, és ami ma is folytatódik elszámoltatások nélkül, amit nem lehet tovább engedni. Részletek
Demokrácia: A modern kor legszebb hazugsága?
Szavazunk, remélünk, csalódunk – újra és újra. Miért?
A demokráciát a nyugati világ évszázadok óta a szabadság csúcsmodelljeként hirdeti. Állítólag mi, polgárok döntünk arról, kik vezetik az országot, milyen törvények születnek, hogyan osztják el az állami erőforrásokat. Csakhogy a gyakorlat egyre kevésbé igazolja az elméletet.
A „választott vezetők” gyakran úgy viselkednek, mintha nem a nép akaratát, hanem globális érdekcsoportokat szolgálnának. Legyen szó gazdasági döntésekről, háborús kérdésekről, vagy a nemzeti szuverenitás sorsáról – gyanúsan gyakran az történik, amit a háttérből diktálnak.
Történelmi mintázat: háborúk, amik „maguktól” robbantak ki?
- Az első világháború előtt Európa pénzügyi elitje már rég megkezdte a pozícióépítést a háború utáni újjáépítésre. A központi bankok, hadipar és politikai döntéshozók gyanúsan összehangolt mozgása egy olyan konfliktust robbantott ki, amelyről a katonák a fronton azt sem tudták, miért harcolnak.
- A második világháború előkészítésében újra megjelentek a jól ismert szereplők: fegyvergyárak, olajérdekek, titkosszolgálatok. A finanszírozás nem ismert határokat – bizonyos amerikai bankok például egyszerre hiteleztek brit, német és francia félnek is.
- A hidegháború idején a „demokráciák” és „diktatúrák” harcának leple alatt titkosszolgálatok buktattak meg kormányokat (pl. Irán, Chile, Guatemala), ha azok nem illettek bele a „nyugati modellbe”.
Modern példák: Kik döntenek ma a világ sorsáról?
1. Európai Unió – szuverenitás vagy irányított integráció?
Az EU intézményeit nem közvetlenül a polgárok választják, mégis olyan döntéseket hoznak – migráció, mezőgazdaság, energiapolitika – amelyek mélyen átalakítják a nemzetállamokat. A brüsszeli bürokrácia gyakran globális NGO-k, üzleti lobbik és amerikai nyomás alapján működik – nem a választópolgárok elvárásai szerint.
2. USA – demokrácia, ahol a mélyállam parancsol?
Donald Trump volt az első amerikai elnök, aki nyíltan beszélt a „mélyállam” létezéséről – azokról a titkos hálózatokról, melyek szerinte valójában irányítják Amerikát. Nem véletlenül: az elnök legfontosabb döntéseit gyakran szabotálta saját adminisztrációja, a titkosszolgálatok és a média összjátéka. És vajon kik állnak mindezek mögött?
3. WHO, IMF, Világbank – demokratikusan választották őket?
A világjárvány alatt a WHO javaslatai globális szinten felülírták a nemzeti kormányok döntéseit, anélkül, hogy az embereknek bármi beleszólásuk lett volna. Hasonló a helyzet az IMF-fel és a Világbankkal, amelyek feltételekhez kötött hiteleikkel egész országokat hajtanak térdre, szuverenitásukat kiárusítva.
A demokrácia válsága: választunk, de nem mi döntünk
A legfontosabb kérdés tehát nem az, hogy létezik-e választás, hanem az, hogy a választásainknak van-e valódi következménye. Ha mindegy, hogy jobb- vagy baloldali kormány kerül hatalomra, mert a háttérben ugyanazok a globális szereplők mozgatják a szálakat, akkor a demokrácia csupán műfaj – nem tartalom.
A nép csak akkor uralkodik, ha visszaszerzi a döntés jogát
A valódi demokrácia nem azt jelenti, hogy négyévente bedobjuk a szavazatunkat egy urnába. Hanem azt, hogy a hatalom valóban a népé marad – a mindennapi döntések szintjén is. Amíg ezt nem követeljük vissza, addig a demokrácia nem több, mint egy kifelé mutogatott kirakat. Szép, csillogó – de üres.
Nem választották meg őket, mégis irányítanak – A mélyállam árnyéka világháborúk felett
Miközben a világ a következő háborútól retteg, egy kérdés egyre sürgetőbben visszhangzik a társadalmakban: ki is irányítja valójában a nemzeteket? A válasz nem minden esetben az, amit a hivatalos választások eredményei mutatnak. A hatalom ugyanis – legalábbis sokak szerint – nem mindig ott van, ahol látszik.
Egyre többen beszélnek nyíltan a mélyállamról – arról a rejtett, párhuzamos hatalmi struktúráról, amely a nemzetállamokon túlmutatva, informális eszközökkel alakítja a világ sorsát. Ez nem összeesküvés-elmélet, hanem valóságtapasztalat azok számára, akik az elmúlt évszázad történéseit nem a tankönyvek egysíkú narratívájából ismerik.
Három háború – ugyanaz a kéz a háttérben?
Az első és második világháborút sokféleképpen magyarázták már: gazdasági érdekek, nacionalizmus, geopolitikai egyensúly megbomlása. De mi van, ha mindez csak a felszín? Mi van, ha az igazi döntéshozók sosem ültek a tárgyalóasztaloknál, csak a háttérből mozgatták a bábukat?
Sokan úgy vélik, hogy a 20. század két világháborúját nem csupán a nyílt politikai ellentétek szülték, hanem egy globális elit érdekei, akik minden konfliktusból profitáltak – pénzben, hatalomban, befolyásban. És ha így volt korábban, miért lenne másképp most?
A harmadik világégés küszöbén?
A jelenlegi geopolitikai feszültségek – Ukrajna, Tajvan, Közel-Kelet – hátterében sokan ugyanazokat az ismert képleteket vélik felfedezni: érdekszférák harcát, titkosszolgálatok aknamunkáját, gazdasági nyomásgyakorlást. És mindezek mögött – a feltételezések szerint – a mélyállam újabb és újabb játszmája húzódik meg.
A globalista politikusok, akik rendre figyelmen kívül hagyják a nemzeti érdekeket, sokak szerint nem a választóiknak, hanem ezeknek a háttérhatalmaknak felelnek. Ha kell, háborúba sodorják saját népüket – a „nagy terv” érdekében.
Ki dönti el, hogy kit küldenek háborúba?
Ez a kérdés már nem elméleti. Mert miközben a világ lakossága békét akar, a politikai döntéshozók közül egyre többen viselkednek úgy, mintha nem is a saját nemzetüket képviselnék. A háttérben bankok, fegyvergyárak, titkosszolgálatok és multinacionális hálózatok érdekei sejlenek fel – olyan erők, amelyeket soha senki nem választott meg.
Ez nem pusztán paranoia – ez egy történelmi tapasztalat, ami újra és újra visszatér, minden generáció életében.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
⚡️Legjobb idézetek a világ „VEZETŐI”-től, akik elismerik a népességszabályozást. https://www.napitema.com/2025/01/legjobb-idezetek-vilag-vezetoi-tol-akik.html
⚡️Ernst Wolff: Miről akarja a háborús félelemkeltés elterelni a figyelmünket? Egy mindent irányító háttérhatalomról és az általa mozgatott bábokról. https://www.napitema.com/2024/09/ernst-wolff-mirol-akarja-haborus.html#google_vignette
⚡️Az emberiség vége – A Globális WEF Vezetők Tervei Szerint, a szó szoros értelmében véget akarnak vetni a természetes emberiségnek. https://www.napitema.com/2024/04/az-emberiseg-vege-globalis-vezetok.html
.jpg)
