Parajd – A történelem egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája fenyegeti Erdélyt: menthetetlenné vált Európa legnagyobb természetes sókészletének otthont adó parajdi sóbánya. A május eleji rendkívüli esőzések miatt megáradt Korond-patak gyakorlatilag elárasztotta a bányát, életveszélyesnek nyilvánították a területet, és a hatóságok lezárták a turisták előtt is kedvelt látványosságot.
A kialakulóban lévő „sókrízis” azonban messze túlmutat a bányászat válságán: súlyos ivóvíz-szennyezési veszélyt hordoz magában, és hosszú távon teljes ökológiai katasztrófát okozhat a Székely Sóvidék szívében.
Egy eltűnő óriás nyomában: Európa sószívének pusztulása
A parajdi sóbánya nem csupán Erdély, hanem az egész kontinens egyik legértékesebb természeti kincse. A föld mélyén több kilométeres tömegben elterülő sótömzs több száz évig fedezhette volna Európa sóigényét. Az évszázadok óta tartó bányászatot most azonban végérvényesen térdre kényszerítheti a természet.
A probléma forrása: a víz. A vízbetörések a sóbányák legnagyobb ellenségei, hiszen a kősó rendkívüli mértékben oldódik. A víz hatására a bányajáratok fala gyorsan meggyengül, beomlik, és az egész bánya instabillá válik. Az eddigi vizsgálatok szerint a Korond-patak medrében elhelyezett vízzáró geofólia megsérült – a víz így akadálytalanul ömlik a mélybe.
A május 5-i vízbetörést követően a helyzet napról napra romlott: május 27-re a bánya szinte teljesen víz alá került, és már a felszínről is hallani lehetett a leszakadó sótömbök robaját. A mentés esélyei napról napra csökkennek.
Só a vízben – lassan haldoklik a környék
A bányába ömlő víz nemcsak a föld alatti járatokra jelent halálos fenyegetést, hanem a felszínre is. A sóoldattá, vagyis szalmurává váló víz elszivárog a talajba, és megmérgezi a környező vízkészleteket. A kútvizek ihatatlanná válhatnak, a mezőgazdasági területeken a növények elpusztulhatnak, a teljes helyi ökoszisztéma összeomlása fenyeget.
Erdély egyik legjelentősebb turisztikai és egészségturisztikai központja válik lassan lakhatatlanná, miközben a helyiek megélhetése is kilátástalan helyzetbe kerül.
A Parajdi-medence: sós múlt, kétséges jövő
A parajdi sótömeg története 18-19 millió évre nyúlik vissza. A geológiai mozgások nyomán létrejött beltenger visszahúzódása és a rendkívül intenzív párolgás hozta létre azokat az óriási sórétegeket, amelyekből évszázadokon át gazdálkodott a térség. A sótömeg gyökere közel három kilométer mélyre nyúlik, és körülbelül 1,2 × 1,4 kilométeres területet foglal el.
Az 1960-as évektől a parajdi bánya nemcsak ipari jelentőséget kapott, hanem gyógyturisztikai vonzerővé is vált. Sóbarlangjai évente tízezreket vonzottak, akik a tiszta, sós levegőt légzőszervi betegségek kezelésére keresték fel.
Késő a segítség?
A sóbánya megmentésének lehetőségei elméletben adottak: azonnali vízbetörés-elzárás, gyors szivattyúzás, statikai megerősítés. A gyakorlatban azonban úgy tűnik, mindhárom feltétel teljesíthetetlen a jelenlegi helyzetben. A víz túl sokáig volt jelen, a só kioldódása már megkezdődött, a bánya statikailag gyakorlatilag összeomlóban van.
„A katasztrófa már nem elkerülhető – csak a károk mértékén lehet talán még enyhíteni” – fogalmazott egy névtelenséget kérő szakértő.
A jövő tanulsága: a megelőzés
A parajdi katasztrófa nem példa nélküli. 1994-ben a New York állambeli Retsof sóbányát sem sikerült megmenteni a vízbetöréstől – a bánya eltűnt, a környező települést evakuálni kellett. A forgatókönyv ijesztően hasonlít a mostani eseményekre.
A tanulság világos: a jövő hasonló tragédiái csak megelőzéssel védhetők ki – szigetelési rendszerek megerősítésével, fejlett vízelvezetési infrastruktúrával és a természetes vízmozgások folyamatos monitorozásával.
De Parajd esetében már nem a jövőről, hanem a veszteségről kell beszélnünk.
.png)
