Hogyan veszik át a balliberális médiák a külföldi információkat – szűrés nélkül, kritikátlanul, politikai célokra használva fel azokat? Hogyan kerül egy ukrán Telegram-posztból másnapra vezető magyar hírré egy kétes információ? Milyen szerepet játszanak ebben a külföldről finanszírozott hálózatok?
Egyre több jel mutat arra, hogy Magyarország nemcsak politikai és gazdasági nyomásgyakorlás, hanem tudatos, szervezett információs hadviselés célpontjává vált. Egy friss ukrán kémbotrány rávilágított arra, hogyan működik ez a modern beavatkozási mechanizmus: titkosszolgálatok, baloldali médiumok, NGO-k és külföldi érdekcsoportok összehangolt akciója révén.
A kémbotrány – egy szikra, ami beindította a láncreakciót
A történet május 8-án indult: Magyar Péter, a TISZA párt vezetője egy „leleplező” nyilatkozatban azt állította, hogy háborús készülődés zajlik Magyarországon. Ezt követően hirtelen felbukkant egy ukrán titkosszolgálati hír, miszerint Kárpátalján őrizetbe vettek két, állítólag magyar ügynököt. A bejegyzés egy Telegram csatornán indult, majd – egy svéd médium közvetítésével – pillanatok alatt végigsöpört a teljes baloldali magyar és nemzetközi sajtón.
A hír célja nem más volt, mint megerősíteni egy hazai politikus által bedobott narratívát. A források azonban homályosak, az állítások megalapozatlanok – a hírt mégis forráskritika nélkül, automatizmusként vette át a sajtó baloldali része.
Összehangolt dezinformációs művelet
A Tűzfalcsoport által bemutatott idővonal szerint jól látható: egy hír bedobásával Magyarországon, majd annak felerősítésével Ukrajnában indult el a kampány. A szereplők: egy hazai politikai vezető, ukrán szolgálatok, külföldi médiumok, magyar baloldali sajtó és nemzetközi influencerek.
A művelet kulcseleme: gyorsaság és üzenetfegyelem. Az egész narratíva – miszerint Magyarország háborúba készül, vagy Oroszországgal játszik össze – egy kaptafára épült, a szereplők szinte ugyanazokat a kifejezéseket használták.
Pénzmosás és külföldi befolyás – mit leplezett le a Sullivan-videó?
Egy további döbbenetes részlet is napvilágot látott: egy True Sullivan nevű amerikai szereplő arról beszélt, hogyan lehet a sajtófinanszírozást „legális pénzmosásként” feltüntetni. Az OCCRP nevű nemzetközi hálózatot olyan eszközként jellemezte, amely elfedi a külföldi támogatások valódi forrását.
Ez a gyakorlat nem új – Magyarországon is ismert az a jelenség, hogy NGO-knak vagy független médiumoknak álcázott szervezetek külföldről kapnak jelentős támogatásokat, miközben mikroadományokra hivatkoznak.
Átláthatósági törvény – válasz a beavatkozási kísérletekre
A magyar kormány egy átláthatósági törvényjavaslattal próbálja gátat szabni ezeknek a külföldi befolyásolási mechanizmusoknak. A cél: kötelezni minden politikai tevékenységet végző és külföldről finanszírozott szereplőt arra, hogy nyilvánosságra hozza támogatói kilétét.
A törvény nem korlátozza a sajtószabadságot, de megtisztítja a közéletet attól a homálytól, amely lehetővé teszi, hogy külföldi érdekek politikai tevékenységként jelenjenek meg civil álarc mögött.
Miért fáj ez a baloldali médiának?
Azonnali tiltakozást váltott ki a törvény. Több médium – például a Partizán – vezetői elismerték, hogy a törvény életbe lépése ellehetetlenítené működésüket. Ez pedig azt bizonyítja: eddigi működésüket jelentős részben külföldi pénzek biztosították, nem kizárólag hazai mikroadományok.
Nem új jelenség – a nyomásgyakorlás klasszikus területei
A videó emlékeztet: már a 2015-ös migrációs válság idején is hasonló befolyásolási minták voltak megfigyelhetők. Ugyanez a nyomás jelentkezett a genderkérdésben, a gyermekvédelmi törvény kapcsán, a háborús szankciók támogatásánál – vagy éppen a magyar nagyberuházások (pl. Paks II, vasútfejlesztések) ellehetetlenítésénél.
A „civil” szervezetek tevékenysége nem ritkán direkt politikai nyomásgyakorlás, amely mögött jól dokumentált külföldi finanszírozás áll.
Összegzés: szuverenitás vagy kiszolgáltatottság
A kérdés nem a sajtószabadságról szól, hanem a szuverenitásról: vajon egy ország eldöntheti-e maga, hogy ki és hogyan befolyásolja a közéletét? Az új törvény erre próbál válaszolni – szabályozással, átláthatósággal, nem tiltással.
Ha valóban „mikroadományokból” élnek ezek a médiumok, nem kell félniük a törvénytől. De ha külföldi pénzből folytatnak politikai tevékenységet, akkor ideje, hogy ezt a magyar nyilvánosság is megtudja.
KAPCSOLÓDÓ CIKK
⚡️Akik a külföldi pénzből működtetett balliberális sajtóból tájékozódnak, azoknak torz képe van a világban zajló eseményekről – és arról sem tudnak, hogy mi zajlik a saját hazájukban. Részletek
.png)
.fw.png)
