Két atomhatalom feszül egymásnak, de a valódi háború a tengerszoros mélyén zajlik. Napok óta izzik a Közel-Kelet légtere az iráni–izraeli rakétadiplomácia miatt, ám a valódi tét nem a rakéták becsapódási helye, hanem a globális olajszállítás ütőere – a Hormuzi-szoros. A geopolitikai feszültség árnyékában Teherán esetleges blokádfenyegetése az egész világpiacot lázban tartja. Nem véletlenül: a térség logisztikai jelentősége túlmutat a regionális konfliktusokon.
Fojtogató feszültség a Hormuzi-szorosban
Egyre több jel utal arra, hogy Irán nem csak retorikai szinten kívánja sakkban tartani az Öböl-menti országokat és a Nyugatot. A brit Tengerészeti Kereskedelmi Műveleti Központ (UKMTO) több rádió- és navigációs zavarásról számolt be a szoros környékéről. A nyugati hírszerzések szerint ezek akár szándékos iráni műveletek előfutárai is lehetnek – egyfajta puhatolózás arról, milyen gyorsan reagál a világ, ha a világ egyik legfontosabb olajútvonala veszélybe kerül.
Irán hivatalosan hallgat, de mindenki érzi: a háttérben valami készül. A kérdés már nem az, hogy lehet-e blokád, hanem hogy milyen áron – és kinek.
Miért ennyire kritikus a szoros?
A Hormuzi-szoros a globális energiapiac egyik legszűkebb keresztmetszete. A Perzsa-öblöt az Ománi-öböllel összekötő vízi útvonal legkeskenyebb pontján alig 39 kilométer széles, mégis naponta 20 millió hordónyi olaj (és olajtermék) préselődik át rajta. Ez a világ tengeri olajszállításának mintegy egyharmada – a finomított termékekkel együtt már majdnem a fele.
A szoros partjain sorakoznak az olajban fürdő monarchiák: Szaúd-Arábia, Kuvait, Bahrein, Katar, az Egyesült Arab Emírségek – ezek mind a Perzsa-öböl belsejében fekszenek, gyakorlatilag bezárva egy tengeri zsákutcába. Egyetlen kijáratuk van a nyílt vízre: Hormuz.
Olaj, politika, katonai jelenlét – robbanásra kész elegy
Hiába csökkent az amerikai olajfüggőség a hazai palagáz-forradalom óta, a Hormuzi-szoros továbbra is kulcsfontosságú Ázsia és Európa számára. Kína, India, Japán és Dél-Korea még mindig jelentős vásárlói az iráni olajnak. Különösen Kína – a világ második legnagyobb gazdasága – érzi magát nyakig a szorosban: magánfinomítói szinte kizárólag iráni olajra építenek.
Ha Irán elzárja a tengeri csapot, azzal nemcsak saját partnereit lövi lábon, de a 2021-ben Kínával kötött, 25 éves és 400 milliárd dolláros gazdasági megállapodása is veszélybe kerülhet. A kínai válasz így aligha lesz közömbös.
Blokád? Elméletben lehetséges, gyakorlatban veszélyes játszma
A perzsa haditengerészet létszámban ugyan komoly erőt képvisel, de a szoros katonai lezárása a teljes térséget háborús kockázatba sodorná. Szaúd-Arábia modern haditengerészeti flottával rendelkezik, az Egyesült Arab Emírségek is fejlesztette tengeri erejét, és ott van a régóta a háttérből figyelő Egyesült Államok, amely már az iráni–iraki háború idején is hajókat süllyesztett a szorosban.
A blokkád tehát nem csupán egy gombnyomás, hanem geopolitikai dominó: ha egy dől, mind dől. Iránnak nemcsak Izraellel, hanem a "Nagy Arab Hármassal" – Szaúd-Arábiával, az Emirátusokkal és Bahreinnel – is szembe kellene néznie. Ez pedig túl nagy falat, még Teherán számára is.
Kinek jó a káosz?
Nem mindenki veszít a feszültségen. Oroszország, Venezuela, Norvégia – a Hormuzi-szorostól távol eső olajexportőrök – dörzsölhetik a tenyerüket. Egy esetleges blokád az olaj világpiaci árát akár 200–300 dollár/hordó szintre is repítheti, soha nem látott nyereséget hozva azoknak, akiknek csövei máshol futnak.
A globális olajpiac instabilitása viszont az USA-nak is visszaüthet. Ha nem lesz arab olajexport, nem lesz miből fizetni az amerikai fegyvergyártóknak sem. Márpedig Szaúd-Arábia 400 milliárd dolláros fegyverbeszerzést írt alá Washingtonnal, miközben az USA fegyverexportja tavaly 137 milliárd dolláros rekordot ért el.
Ki marad tényleg semleges?
Bár az arab országok hagyományosan riválisai Iránnak, eddig viszonylagos semlegességet mutattak a Teherán–Izrael-konfliktusban. Egy blokád viszont rákényszeríti őket az állásfoglalásra – méghozzá saját érdekeik mentén, nem Izrael oldalán. Törökország is csendben figyel, de minden olyan fejleménynek örülne, amely Irán regionális hatalmát gyengíti.
Blöff vagy stratégiai teszt?
A térség geopolitikai szövevénye túlságosan is komplex ahhoz, hogy Irán egyoldalúan és következmények nélkül zárhassa le a Hormuzi-szorost. A fenyegetések inkább a piacok megingatására, taktikai nyomásgyakorlásra szolgálnak, semmint valódi katonai lépésre. Egy teljes embargó ára minden szereplő számára – beleértve Iránt is – túl magas.
A világ tehát visszatartott lélegzettel figyel, de a valószínűbb forgatókönyv nem a teljes zárlat, hanem a célzott zavarás, a katonai manőverekkel aláfestett figyelmeztetés. A kérdés már csak az, ki hiszi el, és ki meri kipróbálni, mi van a következő lépés után.
Forrás: Szergej Szavcsuk/RIA Novosti
.png)
