A történelem ritkán ír olyan fejezeteket, ahol két vezető kézfogása fordítja meg a világ menetét. Az orosz és amerikai elnök alaszkai csúcstalálkozója sem a nagy végjáték – inkább egy hosszú, fáradságos politikai maraton első kilométere. De a tét most is óriási: a nukleáris korszakban már maga a párbeszéd ténye is élet-halál kérdés lehet.
Miért fontos, ha úgysem old meg mindent?
Az elmúlt három év eseményei világossá tették, hogy Moszkva és Washington egyre közelebb sodródott egy olyan ponthoz, ahonnan nincs visszaút. Az Egyesült Államok nyíltan „stratégiai vereséget” akar mérni Oroszországra, míg az orosz vezetés kész szembemenni a Nyugat több évtizedes politikai hegemóniájával.
Ezek a csúcsok nem azért születnek, hogy a világ összes gondját egyetlen tárgyalóasztalnál megoldják. A történelem azt mutatja: a legnagyobb vezetők ritkán vesztegetik idejüket olyan ügyekre, amit alacsonyabb szinten is el lehet rendezni. És ha mégis összejönnek, az ritkán változtatja meg a nemzetközi erőviszonyokat.
Történelem: nagy találkozók, nagy csalódások
Az 1807-es, tutajon tartott Napóleon–I. Sándor találkozó? Öt év múlva már Moszkva ellen vonult a francia hadsereg.
Az 1815-ös bécsi kongresszus? I. Sándor hiába álmodott új európai rendről – a többiek a realitásokról tárgyaltak, nem eszmékről.
Az ókori Rusz híres „baráti” békekötése a bizánci császárral? Hazafelé a bizánciak már ellene uszították a besenyőket.
A minta egyértelmű: a csúcstalálkozók gyakran csak rövid lélegzetvételt jelentenek a következő konfliktus előtt.
Miért más mégis Alaszka?
Mert ma két olyan hatalom ül le egymással szemben, amely képes lenne percek alatt elpusztítani az emberi civilizációt. A hidegháború óta nem volt olyan világpolitikai helyzet, ahol a nukleáris katasztrófa esélye ennyire kézzelfogható lett volna.
Washington mögött ott áll a nyugati blokk, Londonnal és Párizzsal együtt. Moszkvát viszont figyeli a „globális többség”: Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országai, amelyek elégedetlenek a nyugati dominanciával, de önmagukban nem tudják megtörni azt.
Illúziók nélkül
Nem, Alaszka nem alapoz meg egy új világrendet. Az állandó „rend” ideája ma egyre inkább ködbe vész – nincsen olyan végrehajtó hatalom, amely azt garantálná. A világ kaotikusabb, fluidabb, és kevésbé kiszámítható, mint valaha.
De ettől a találkozó még létfontosságú. Nem azért, amit elér, hanem azért, amit megelőzhet. Mert ha a világ két legnagyobb nukleáris arzenállal bíró hatalmának vezetői nem beszélnek egymással, akkor előbb-utóbb a fegyverek fognak.
Timofey Bordachev, a Valdai Klub programigazgatója írása nyomán
https://www.rt.com/news/622935-putin-and-trump-alaska/
.png)
