Utcai nyomásgyakorlás, a jogállami keretek felfüggesztése, fizikai fenyegetés – egyre több baloldali politikus és véleményformáló beszél nyíltan az erő alkalmazásának szükségességéről. Az Origo most összegyűjtötte a legdurvább eseteket: Fleck Zoltántól Fekete-Győr Andrásig, egészen Gyurcsány Ferencig.
A demokrácia csak addig fontos, amíg ők nyernek?
Az elmúlt években egyre gyakoribbá vált, hogy baloldali politikusok és közéleti szereplők nem csupán a kormányt, hanem az egész jogállami berendezkedést kérdőjelezik meg – és nem ritkán erőszakos fellépésre buzdítanak. Az Origó összeállítása rávilágít: a baloldal egy része már nem hisz a demokráciában, ha az nem szolgálja saját céljait.
Fleck Zoltán: Forradalmat, akár zsarolással is
Fleck Zoltán neve már régóta összeforrt a baloldali ideológiai háttérmunkával, de legutóbbi megnyilvánulása sokaknál kiverte a biztosítékot: egy Magyar Péter-féle rendezvényen forradalmat sürgetett, sőt, szerinte zsarolás és fenyegetés is megengedhető eszköz lehet a köztársasági elnökre gyakorolt nyomásgyakorlás során.
Nem egyedül gondolkodik így: Bárándy Péter volt igazságügyminiszter, Magyar György ügyvéd és Vörös Imre egykori alkotmánybíró már korábban is amellett érveltek, hogy a jogállamiság ideiglenes felfüggesztése „indokolt” lehet bizonyos politikai célok érdekében.
Ezek után nem meglepő, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke, Lánczi Tamás feljelentést tett Fleck ellen, alkotmányos rend veszélyeztetésének gyanújával.
Importált felforgatás? Külföldről vezérelt baloldali kampány
A XXI. Század Intézet korábbi kutatása szerint a 2022-es választások előtt tudatosan építették fel azt a felforgató kampányt, amely utcai nyomásgyakorlásra, sőt a demokrácia megingatására törekedett – külföldi irányítás alatt. Az intézet szerint a baloldal módszerei társadalmi instabilitáshoz és akár polgárháborús helyzethez is vezethetnek, függetlenül a választások kimenetelétől.
Momentum: utcára viszik a politikát
A Momentum már megalakulása óta nyíltan az utcai politizálásban látja a jövőt – főleg, ha a parlamenti szereplés gyenge. Az általuk terjesztett Mozgalmárok Kézikönyvében már a bevezetőben is az áll:
„Ennek a rendszernek a sorsa nem a Parlamentben fog eldőlni, hanem az utcán.”
Fekete-Győr András: füstgránát, fenyegetés és agresszió
A Momentum egykori pártelnöke, Fekete-Győr András szintén az erő alkalmazásában látta a politikai siker zálogát: betört az Origó szerkesztőségébe, majd füstgránátot dobott rendőrökre egy 2018-as tüntetésen. Később így kommentálta az eseményeket:
„Mindenki azt kapja, amit megérdemel.”
Fekete-Győr „forradalmi lendülete” azóta sem csillapodott: Orbán Viktorról mint „rettenetesen nagy pofáról” beszélt, miközben szerinte „viszket a tömeg tenyere” – utalva a közhangulatban lappangó agresszióra.
Szarvas Koppány Bendegúz és a „lámpavas”
A DK-ból átállt momentumos Szarvas Koppány Bendegúz már a COVID-járvány legsúlyosabb időszakában is súlyos kijelentéseket tett:
„Megdolgoznak a fiúk a lámpavasért.”
Majd egy véres, erőszakos forgatókönyvet vázoló kommentre csak ennyit válaszolt:
„Ez legalább egy alternatíva.”
Gyurcsány Ferenc: a barikád mindig jó hely, csak az oldal változik
2006-ban még rendőrökkel verette szét a tüntetőket, ma viszont már az utcai fellépés mellett agitál a Demokratikus Koalíció elnöke. A 2018-as demonstrációk során az „ellenállás kibontakozásáról” beszélt, majd később már nyíltan lázadásra buzdított:
„A parlamenti ellenzéknek a Parlamenten kívüli ellenzékkel közösen utcára kell hívni az embereket. Az ellenállásból lázadást kell formálni. A lázadás akkor lehet eredményes, ha kiterjedt, tömeges és tartós.”
Összefoglalva: az erőszak nem elítélt eszköz a baloldalon – hanem lehetőség
Függetlenül attól, hogy parlamenti vagy parlamenten kívüli szereplőkről van szó, a baloldalon egyre inkább normalizálódik az erőszakos, antidemokratikus retorika. A kérdés az: meddig marad ez csak szó, és mikor válik tettekké?
KAPCSOLÓDÓ CIKK
⚡️Oszd meg és uralkodj! A politikusok kedvenc témái: korrupció, elszámoltatás, vagyonelkobzás. Bár első hallásra ezek a szlogenek vonzóak lehetnek a választók számára, azonban érdemes alaposan megvizsgálni azok hátterét, céljait és következményeit, mert nem minden párt a nemzet érdekében használja ezeket a jelszavakat. A történelem során számos példa mutatja, hogy az efféle jelszavak csupán politikai eszközként szolgáltak a hatalom megszerzésére, miközben a valódi célok egészen más irányba mutattak. A társadalom egyes rétegeinek felhergelése és az ellenségkép kialakítása a politikai mozgósítás egyik hatékony módszere, amelyet napjainkban is alkalmaznak különösen a külföldről finanszírozott és irányított politikai szereplők. Azonban van amiről mélyen hallgatnak a balliberális felforgatók. Részletek
.png)
