Megugrott üzemanyagárak, hiány és káosz követi az iráni háborút
A Hormuzi-szoros a perzsák ellenőrzése alá került, hála Netanjahu begőzölt Nagy-Izrael-álmának. Az okozott fennakadásokkal azonban a másik fő ellenség, az oroszok is nyernek az olaj- és gázhiányon. Trump kénytelen volt felmentést adni az orosz olajra és gázra a világszinten minden exportőrre kivetett büntetőszankciók alól.
Az iráni háborún Kína veszít, mivel kőolajszükségletét szinte teljes egészében Irántól veszi, de az izraeliek az ottani kutakat és olajfinomítókat rombolják le – a Trump által beígért katonai és atomlétesítmények helyett –, amivel nukleáris katasztrófát is okozhatnak. Az iráni erőművek területén nagy mennyiségű kiégett fűtőelem is van, amelyek sugárszennyezést okozhatnak.
Ez ugyanaz az aljas atomzsarolás, amit Ukrajna vet be az oroszok megfélemlítésére a háborúban az erőművek támadásával, csak most Izrael alkalmazza a rezsimváltás érdekében. Az oroszok ezért kényszerítették az elektromos ellátó központok megrongálásával az erőműveket kényszerleállásra Ukrajnában, és állítják le az uránkészleteket elmenekítve az erőműveket Iránban is.
A két háború hasonlósága: Izrael civil célpontokat – a tengervizet sótalanító üzemeket, középületeket, kormányzati központokat, kórházakat és iskolákat – támad a lakosság megfélemlítése és a kormány ellen uszíthatósága céljából, mint ahogy az ukránok is ugyanilyen kegyetlenül bánnak el az oroszokkal.
Ezekkel a háborúkkal Amerika és Izrael minden szabályt felrúgott: semmibe veszik a saját „alkotmányaikat” és a nemzetközi jogot, veszélynek kitéve a háborúban részt nem vevő államok civil lakosságát is.
Az európai országok most döbbennek rá, mit jelent a teljes leállás az orosz energiahordozókról. Az energiafüggetlenség nem azt jelenti, hogy nem szabad kizárólag egy helyről beszerezni az olajat, hanem azt, hogy saját kitermelési és feldolgozási képességgel kell rendelkezni. Ebben az értelemben energiafüggetlen az, aki a saját szükségleteit önellátó módon képes biztosítani. Ennek módja lehet az atomenergia, és kiegészítésként a nap- és szélerőművek termelése.
Az olcsó orosz olajtól és gáztól sikeresen függetlenné tett Európa szuverenitását elvesztett országai most a saját kárukon tanulják meg, mennyire értelmetlen az elvakult oroszellenesség. Ha az állampolgárok tömegei most sem döbbennek rá, mennyire átverték és kihasználják őket a kormányaik, akkor soha.
Putyin ezt tetézte meg az európai szállítások teljes leállításának ígéretével, ami alól minket kivételként jelölt meg. Ennek az az oka, hogy a MOL csak uráli olajat képes feldolgozni, vagyis mi csak feldolgozott terméket tudnánk venni, ami a magas ár és beszerzési költségek miatt szinte azonnal gazdasági csődöt okozna az ide telepített globális multicégek, autógyárak és mások esetében is.
Emellett Európa egyik legszegényebb országaként a lakosság, de a vállalkozások nagy részének is nehézséget jelentene a rezsiköltségek, fuvardíjak és üzemanyagok megfizetése. A kormány lépett: átmenetileg csökkenti a jövedéki adót, felszabadítja a készleteket, és hatósági árat vezetett be. Ez azonban csak rövid távon és részlegesen ment meg minket a brutális áremelkedésektől.
Hiába áll ki Trump és Netanjahu mellett Orbán, biztonságot ígérve a saját kegyetlenkedéseik következményei elől ide menekülő izraelieknek – sem amerikai „nagytestvére”, sem izraeli cimborája nem ad nekünk kedvezményesen földgázt vagy kőolajat. Szemben Putyinnal, aki a szerződés szerinti olcsó szállítás mellé még a szankciók megkerülését is megígérte a napokban vele tárgyaló Orbánnak és Szijjártónak. Csak az ügyesen kétkulacsos hintapolitikának nehogy a két szék között a földre esés legyen a vége.
Ha a Hormuzi-szoroson még néhány hétig nem jutnak át az olajtankerek, akkor a háborúval Trump ugyanúgy térden lőtte Amerikát, mint Európa tette magával az oroszellenes szankcióival. A dollár kezdeti erősödése az olajhiány és ellátási zavarok miatt visszafordulhat; a hozzá kötött valuták előbb le-, majd felértékelődnek, ami káoszt okoz a kereskedésben, míg a rubel árfolyama erősödhet.
A hirtelen olajárrobbanás és dollárerősödés a forint gyengülését is okozta, ami tovább növeli az inflációt és a költségvetési hiányt. A forint értékét az EU központi bankja szabályozza, nem mi, és persze hogy beleszólhat a „császárnője” is – az esés meg pont jól jön az EU-ból szervezett kormányellenes puccshoz.
Saját erős gazdaság hiányában a gyengülést nem tudjuk megállítani. Az árakat minden területen a globális láncok képezik a tőzsdei árakkal összhangban, amelyekhez az EU is igazítja a kőolajtermékek árát. A gázárak emelkedése mások mellett veszteségessé teszi a műtrágyagyártókat is, leállásokat és csődöket okozva. A műtrágya hiánya pedig termeléskiesést okoz, ami a tőzsdéken és ellátóláncokon keresztül még tovább hajtja a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek árát.
Elmondhatjuk tehát, hogy Trump Irán megtámadásával sikeresen globális káoszt okozott, amiről azt állította: „nemes ügy”, az amerikaiak védelmében. Csakhogy sem Amerikát, sem Izraelt nem fenyegették meg atommal a perzsák, és nem is állt szándékukban, mivel tiltja az ajatollahok vallási fatvája. Trump azonban Izrael érdekében háborút provokált ki velük, amivel mintha máris az ellenkezőjét érte volna el, mint amire számított.
A háború az ukrajnaihoz hasonlít abban is, hogy Iránban szintén az olajkitermelést és az energiaszolgáltatást támadják. Ezt az energiaháborút és rombolást terjesztenék ki a tervek szerint az arab olajkitermelő államokra az izraeli hamis zászlós rakéta- és dróntámadásokkal, amelyeket a médiák segítségével mind a perzsákra fognának.
Ugyanis ha Irán megtámadná a szomszédjai olajlétesítményeit, az olyan háborús indok lenne ellene, amely okot adna egy amerikai invázióra az amerikai tulajdonú civil infrastruktúra támadása miatt. De a legfontosabb: okot adna a szomszédos államok bevonására a háborúba. Így nem az amerikai katonák életét veszélyeztetné, és olcsóbban jönne ki a végeredmény is, ha kívülről úgy látszana, hogy Irán megtámadta a szomszédait, akik a fenyegetésre háborúval reagáltak.
Ahol természetesen Trump lehetne a békeközvetítő, izraeli veje pedig részt vehetne az iráni újjáépítési tárgyalásokon is, újabb zsíros üzleteket kötve a Trump baráti körnek – amelyek után már Epsteinnek sem kell leadni a jattot.
Így kell felbujtóként, jóbarátnak álcázva egymás ellen uszítani és kiirtani a háborúkkal Európa után Ukrajnában és a Közel-Keleten is a testvérnépeket, majd megszerezni a kincseiket és a hatalmat a maradék felett.
A hosszú háborúk addig is bevételt hoznak az agresszornak: Európa az orosz „fenyegetés” miatt fele részben amerikai fegyverzettel szereli fel magát és Ukrajnát az „utolsó ukránig” tartó konfliktusban. Irán szomszédait Amerika szerelte fel és látja el fegyverekkel.
A végén mindenki jól jár: Amerika megszerzi a Föld összes olaját, a provokációkért cserébe Netanjahu kikiálthatja magát Nagy-Izrael királyává, trónja mellé, jobb kezéhez ültetve a „trampli” ingatlanmágnást.
De Trump és Netanjahu, a két galambnak álcázott kánya háborús játékai csak addig fognak tartani, amíg valamelyik nyúl vissza nem lő, vagy az áldozati bárány fekete hattyúvá válva a hallgatás helyett jól el nem veri rajtuk a port.
Az elbizakodott hatalom a világégés tüzével játszik, amelynek végén a lángok őket perzselhetik fel. És akkor nem „Róma pusztítja el Perzsiát”, hanem Amerika és Izrael – a Gonosz tengelye – önmagát.
Ahogyan azt a próféciák is „megjövendölték”.
/ G. Ági /
