Nyíregyházán tartott fórumot a Mi Hazánk elnöke
Ekkora fegyveres konfliktus, ilyen háború nem volt Európában évtizedek óta. Tehát ez egy rettenetes, szörnyű, borzalmas, és igen, veszélyes dolog. Mi békét akarunk, ez nem kérdés. De azt sem mondjuk, hogy nincs veszély az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Óriási veszély van egy akár világháborúvá szélesedő konfliktusra.
Mi azonban ezt nem kampányfogásként használjuk. Nem csinálunk olyat, mint például a Fidesz a parlamentben, amikor egy háromoldalas, gyorsan összedobott határozati javaslatot nyújtanak be Ukrajnáról. Ebben az szerepel, hogy utasítsuk el Ukrajna európai uniós csatlakozását, miközben Orbán Viktor 2020 decemberében gyakorlatilag kiment „kávézni”, amikor ezekről a kérdésekről döntöttek.
Tehát egészen más módon kezelik ezt a problémát. De nem csak ez a gond. Például miért nem hallunk a Fidesztől egyetlen szót sem bizonyos nemzetközi események kapcsán? Miért nem ítélnek el bizonyos történéseket? Amikor például egy ország állami vezetőjét kilövik vagy súlyos támadás éri – az nem számít háborúnak?
Nagyon demokratikus lépésnek nevezik ezt egyesek, de mégsem halljuk, hogy a magyar kormány határozottan megszólalna. Vagy például teljesen mindegy, hogy ki mit gondol a zsidókról, a palesztinokról vagy más népekről. Nekem az a fontos, hogy mi mit gondolunk a magyarokról.
Számomra nyilván a magyarok az elsők. Mi vagyunk a saját közösségünk, a saját családunk. Ha nagyon visszamegyünk az időben, akár 600 évre is visszavezethetőek a közös gyökerek. Lehet, hogy különböző családneveink vannak, de valahol mindannyiunknak közös ősei voltak.
Ezért természetes, hogy nekünk a magyarok a legfontosabbak. De ettől még vannak alapvető morális kérdések is. Amikor azt látjuk – hivatalos adatok szerint –, hogy több tízezer gyermek áldozata lett egy konfliktusnak, például Gázában, akkor ki kell mondani, hogy ez nincs rendben.
Teljesen mindegy, ki mit gondol a palesztinokról vagy a zsidókról. A gyermekek halála minden esetben tragédia. Mégsem hallottuk, hogy a magyar kormány ebben az ügyben megszólalt volna.
Ha valóban a magyar érdekeket nézzük, akkor vannak olyan morális kérdések, amelyekben világosan állást kellene foglalni. De nem csak a Fideszről van szó: a Tisza Párttól, a Momentumtól vagy más ellenzéki pártoktól sem fogunk ilyen megszólalásokat hallani.
Pedig például volt olyan támadás, ahol egy lányiskolát ért bombatalálat, és már több mint 150 diáklány halt meg. Egy iskolát bombáztak le. Több mint 150 gyermek halt meg. Mégis azt látjuk, hogy ezek az események alig jelennek meg a politikai megszólalásokban.
Ezek erkölcsi kérdések. Nem arról szólnak, hogy ki melyik félnek drukkol egy konfliktusban. Arról szólnak, hogy vannak alapvető emberi értékek.
Az is probléma, hogy Magyarországnak a rendszerváltás óta nem volt olyan kormánya, amely valóban teljesen független politikát folytatott volna. Mindig volt valamilyen nagyhatalom vagy nemzetközi érdek, amelyhez igazodtak.
Amikor például egyes pártok bejutnak az Európai Parlamentbe, rögtön megjelennek a nemzetközi politikai hálózatok és érdekcsoportok. Ez a globalista politikai struktúra.
Mi azonban más utat választottunk. Létrehoztuk a saját európai politikai együttműködésünket. Olyan pártokkal dolgozunk együtt, mint a bolgár testvérpártunk vagy a német AfD, amely ma már Németország egyik legerősebb politikai ereje.
Orbán Viktor ma már próbál közeledni hozzájuk, de mi már korábban kapcsolatot építettünk velük. Nem véletlen, hogy engem hívtak meg például a német választási eredményváróra is.
Mi így építjük a nemzetközi kapcsolatokat: kölcsönös tiszteletre alapozva, nem alárendeltségre.
És végre szeretnénk azt hallani Magyarországon, hogy ne csak arról beszéljünk, hogy „legyünk kicsik”. Mostanában sokszor halljuk a „zsidó reneszánsz” kifejezést is. Mi viszont szeretnénk egy magyar reneszánszt.
Szeretnénk egy olyan korszakot, amikor a magyar érdek az első.
Legyünk jó kapcsolatban a világ minden részével: legyenek nyugati szövetségeink, keleti kapcsolataink, védelmi együttműködéseink. De ezek valóban kölcsönös tiszteleten alapuljanak.
