Kedves Péter! Miniszterelnök Úr?
Nem azért tettem kérdőjelet, mert nem ismerem el kiváló és globalista miniszterelnöknek, hisz a „népakarat” választotta meg. Hanem azért, mert egy Teleki Pál vagy Lakatos Géza mindenkinek hiteles volt, de önnek még nem sikerült beváltania a nekem tett ígéretét. Tudom, hogy sok a feladat. Ám ha komolyan vette volna, amit megígért, akkor még a választások előtt megihattuk volna azt a pohárnyi jó magyar bort, miközben elmondom, hogy ha megnyeri a választásokat és esküt tesz az Alaptörvényre, akkor kénytelen lesz annak a szellemét is betartani. S akkor nincs ez a bohóckodás, ami az Ön lejáratásához fog vezetni előbb-utóbb!
Mint de facto hatalmi helyzetben lévő miniszterelnök, megígérte az egész országnak, hogy helyreállítja a fékek és ellensúlyok rendszerét, amit a Fidesz–KDNP kormányzása alatt jelentősen csonkítottak. Ám nem lehet a fékek és ellensúlyok rendszerét úgy visszaállítani, hogyha jogon kívüli eszközöket használ, és csak politikai érveket sorol fel. Alaptörvényre tett esküje kötelezi, hogy vegye figyelembe ezt a mondatot: „NEM ISMERJÜK EL A TÖRTÉNETI ALKOTMÁNYUNK IDEGEN MEGSZÁLLÁSOK MIATTI FELFÜGGESZTÉSÉT.”
Ha erre tette le az esküt, akkor tessék ezt betartani, és ne akarja úgy azt megváltoztatni, hogy Orbánnál is jobban kiterjeszti a miniszterelnöki hatalom határait. Nekem az látszik ugyanis, hogy az USA mintájára akarja hazánkat prezidenciális köztársasággá alakítani, s egyesíteni az államfői és kormányfői tisztséget. Pedig azért tettem fel a kérdést önnek tavaly Szegeden, hogy tudja-e, miért tudta az előző kormány és törvényhozás megtenni azt, amit egyébként ön helyesen kritizál, mert arra gondoltam, hogy Ön egy sértett, de szavahihető ember. S azért kérdeztem, hogy a Történeti Alkotmányhoz vissza akar-e térni? (Ha a választásokat megnyeri a pártja.)
S megadtam akkor a választ is, miszerint a Történeti Alkotmány jogelveit nem vette vissza az orbáni hatalom, hanem csak látszat-jogfolytonosságot képzett vele, s ezért tudták a fékeket felszámolni. S ezt a hibát nem lenne szabad az új kormányzatnak elkövetnie, s ezért is idéztem Bibó István korrekt szavait: „A hatalom demoralizál, tehát ellenőrzésre szorul!” Szerintem érdemes lenne megfogadni Bibó gondolatát, mert a hatalmi demoralizáció már az első napon látható volt azáltal, hogy Ön nem a miniszterelnöki poszthoz járó méltósággal viselkedett, és nem bízta a bűnözők ellen létrehozandó intézményekre az elszámoltatást. Helyette egy „számonkérő-széki” stílustalansággal, magát a miniszterelnöki posztot is jócskán lejáratva, vagdalkozott. Ám ez a viselkedés nem fér bele sem a magyar joghagyományba, sem a mai idegen jogrendszer álságosságába! Ezért arra kérem, gondolja át a soraimat, és ha már a megígért pohár bor közös elfogyasztása elmaradt, legalább döntse el, hogy a magyar joghagyomány vagy az idegen jogrend az, amely alapján szeretné az államunk tisztességes működését biztosítani!
Emlékeztetőül egy kis jogtörténet:
A magyar közjog alaptételeit – alapelveit – nem foglalták írásba, ezeket a nemzeti közmegegyezés alakította ki szerves fejlődésben. Ennek eredménye az egómentes és zsarolhatatlan Szent Korona közjogi szerepe, mint egyedülálló „államszemélyiség” fogalma.
A főhatalom tehát hazánkban nem kerülhetett esendő emberi kézbe, s ha ezt tapasztaltuk, fegyvert fogtunk és szabadságharcot vívtunk!
Mert egy magyar közjogi sajátosság ez: ha az állam – központi hatalma – túllép az alkotmányosság határain, és az alkotmányvédelem egyéb eszközei nem működnek azzal szemben, aki a közhatalom kizárólagos birtoklására tör, akkor az Aranybulla óta ellenállási jogot és kötelezettséget kaptunk, 1222 óta, elődeink jogérzéke alapján.
Bár az Alaptörvény nem alkotmány, de tartalmaz alkotmányos elemeket. Pl. a C. cikk (2) bekezdése kimondja: „senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom... kizárólagos birtoklására”.
Ön pedig folyamatosan a fékek és ellensúlyok jelenlegi felszámolására tör. Ez pedig azt is jelenti, hogy a hatalom kizárólagos gyakorlására törő személyeket helyezi a magyar alkotmányosság törvényen kívülre!
S az ellenállási jog nem egyszerűen jogot biztosít minden érdekelt félnek, vagyis magyar állampolgárnak, hanem kötelességévé is teszi az ellenállást. S itt nem lehet arra hivatkozni a kizárólagos hatalomra törők részéről, hogy csak az államnak van erőszak-monopóliuma, mert ez esetben egyedi kivételként ez a monopólium (kizárólagosság) visszaszáll az állampolgárra úgy, ahogy a BTK szerint is van büntethetőséget kizáró ok akkor, ha valaki jogos védelmi helyzetbe kerül. A közhatalom kizárólagos birtoklására való törekvés ugyanis ALKOTMÁNYJOGI JOGOS VÉDELMI HELYZETET hoz létre, ahol lehetőség keletkezik a demokratikus jogrend bárki általi védelmére úgy, hogy az a büntethetőségét kizárja, hiszen éppen az állam kötelezettségét pótlandóan lépett fel az egyén vagy a tömeg. (Természetesen nem a vesztes párt vagy azok vezetői!)
Ez az okfejtés azért fontos, hogy Ön megértse: a fékek és ellensúlyok rendszere épp a Történeti Alkotmányban volt a legjobban biztosítva.
Az igazságos ítéleteket a Szent Korona nevében hirdették ki. Az ország földje, természeti kincsei – s minden, amit nem ember alkotott – a Szent Korona tulajdonát, valójában köztulajdont képeztek. Így a köztulajdon birtokba adható volt nemzetszolgálati érdemek alapján, de szinte csak Szent Korona-tagoknak. Viszont a birtoklás felelősséggel és kötelezettséggel járt: a birtoklásból eredő haszon egy részét az ország és népe javára – vagyis a közjóra – kellett fordítani.
S ezeket a közjót szolgáló elveket dobná ki egy joghagyomány-ellenes új alkotmány megalkotása miatt az új magyar kormány?
Nekem az alábbiak a legfőbb gondjaim azzal, ami most történik:
1/ Szerintem a jelen állam 1944–46 óta illegitim, mert a kommunista korszak jogalkotása nem a magyar joghagyomány folytatása, hanem egy idegen jogrend, amelyben a magyarság szenved. De még ez az illegitim jogrend is biztosítja, hogy az államfő ellen csak megfosztási eljárást lehet indítani, ha megvan az ok. Ám a döntést nem hozhatja meg az Országgyűlés, hanem a hatalommegosztás erre szakosodott bírói karának, vagyis az Alkotmánybíróságnak kell meghoznia!
2/ Természetesen megértem, ha a liberális egyetemi oktatás áldozataként és a bankárkaszt által befolyásolt személyként nem vállalja fel a jogfolytonosság valós helyreállítását az ősi jog, Történeti Alkotmánya alapján. De akkor legalább a globalisták ránk erőltetett idegen jogrendi szabályait tartsa be!
3/ Felhívom azonban a figyelmét arra, hogy még a ma működő idegen jogrendben is jogi érvek kellenek a fékek és ellensúlyok kiiktatására, s nem elegendőek az ön által pufogtatott politikai lózungok!
4/ Ön ugyanis éppen azokat az intézményeket szeretné most kiiktatni, amelyek normális ellensúlyt tudnának képezni akkor, ha a legalább 500 évig jól működő vármegyei autonómiát nem állítja vissza! (Pedig erre van lehetősége, hisz a törvényhozás 2/3-a a rendelkezésére áll!)
5/ Ám Ön eddig nem erre tartott, s így sajnos megsérti a magyarságot eddig megtartó és a jogrend felett álló ún. Történeti Alkotmány elveit. Mert azt hiszi, hogy a népszuverenitás – ami a bevált történeti alkotmányunk szerint inkább a befolyásmentes koronaszuverenitás – bármikor átléphető a törvényhozó és végrehajtó hatalom által. Pedig egy ilyen „átlépés” sokszorosan törvénytelen! Mert a hatalommegosztás nem véletlenül alkalmaz időbeli eltolódást az állam egyes intézményei között!
6/ Azonban Ön nemcsak elődeink joghagyományát veszi semmibe, hanem megsérti még az eleinte a bolsevikok, ma pedig a globalisták által ránk kényszerített idegen jogrend alábbi elveit is:
- sérti a hatalommegosztás elvét úgy, hogy visszaél a közhatalommal;
- a tisztességes eljáráshoz való jogot is sérti, bár az mindenkit megillet;
- a jelen de facto legális állam intézményei iránti bizalmat is felrúgja;
- közjogi intézmények közt konfliktust gerjeszt, előrevetíti az államrend elleni puccsát!
7/ A parlamenti ciklusokon átívelő intézményeket a népakarat alapján nem lehet alkotmányosan megváltoztatni, mert akkor azzal éppen az ellensúly csökkenne. A 2026-tól 2030-ig választott Országgyűlésnek – mint törvényhozó hatalomnak – együtt kell működnie a 2024 és 2029 között regnáló államfővel! Ez éppen az ellensúly miatt lett kialakítva úgy, hogy az Alkotmánybíróság tagjait is időbeli eltolással lehessen majd váltani, de csak akkor, amikor letelt a számukra kiszabott idő. Ha ezt meg akarja változtatni idő előtt a hatalommegosztást felrúgva a törvényhozó és a végrehajtó hatalom, az azt jelenti, hogy semmibe veszi azt az esküt, amit az Alaptörvényre tett.
S azt végképp nem érti az átlagpolgár sem, hogy az Alaptörvény része ugyan a jogrendnek, de csak törvény. Így részleteiben megváltoztatható a többség által. Ám ha a fékek és ellensúlyok rendszeréhez nyúl hozzá egy népakaratra hivatkozó törvényhozás, úgy azt is fel kellene mérni, hogy már maga a törvényhozás (vagyis az Országgyűlés) és a végrehajtó hatalom (vagyis a kormány) összefonódása is sérti a hatalommegosztás elvét, de a többi intézménytől elvenni a fékek és ellensúlyok lehetőségét egyenesen vezet az alkotmányellenes puccshoz. Persze tudom, hogy sokan nem értik, hogy az Alaptörvény nem alkotmány, hanem csak egy törvény. Így a bevált történeti alkotmányunk a törvényhozás által nem módosítható, mert az nem része a jogrendnek, hanem felette áll, és csak évszázadok szerves fejlődése tudhat rajta módosítani, de csak szokásjogi úton! Ha a fékek és ellensúlyok rendszerét, vagyis a jogállamot kell helyreállítani, akkor az ellensúlyok intézményeihez nem lehet úgy hozzányúlni, hogy azok ismét, de egy másik 2/3-os többség érdekkörébe kerüljenek, mert akkor azok már nem lesznek sem fékek, sem ellensúlyok! Vagyis a hatalommegosztásnak ezt az időbeli dimenzióját még az idegen jogrend is fenntartotta. Így ezen a jelenlegi kormány és a többségi Országgyűlés csak akkor módosíthatna, ha nyíltan vállalja törvénytelen cselekedeteinek következményét, ami még nemzetközi szinten is megrengetheti az államunk tekintélyét.
Az, hogy ne mindig a törvényhozói többség akarata érvényesüljön csak, hanem még őket is korlátozza az alkotmányos monarchiából örökölt joghagyományunk, a ránk erőszakolt és legtöbbször negatív idegen jogrend alapján is megmaradt. E közhatalom feletti korlátozás csak a szovjet katonai megszállás alatti kommunista korszakban szűnt meg átmenetileg, mert akkor a kommunista ideológia és a párt akarata működtette a moszkvai parancsokat.
Az 1990-es gyarmatosító váltáskor azonban a polgári demokráciák rendszerében bevett szokású hatalommegosztás ugyan nem érte el a történeti alkotmányosságunkban szereplő ellensúlyok szintjét, de legalább a harmadik hatalmi ágként szereplő bírói hatalom tekintetében – vagyis az Alkotmánybíróság, a Kúria és az alsóbb bíróságok, valamint a legfőbb ügyész stb. – legalább az időbeli, vagyis ciklusokon átívelő rendszerben kaptak mandátumot. Ha ezt is felszámolja a mostani kormány és törvényhozási többség, akkor megszűnik a polgári demokráciákra jellemző, alacsony szintű hatalommegosztás is.
A jogállamnak – ahol József Attila szerint a pénz a fegyver – éppen az a lényege, hogy ne történhessen meg minden tekintetben az egyik vagy másik hatalmi ágnak túlsúlya! S ha a saját kebeléből választja most ki az új kormány és országgyűlési többség a fékek és ellensúlyok tagjait, illetve vezetőit, akkor lehet ugyan hivatkozni a népakaratra, de annak csak két hatalmi ág tekintetében lehet primátusa. Nevezetesen a képviselők megválasztása és a kormányalakítás tekintetében. S ha a választásokon részt vevő pártok mindegyike elfogadta az általa megnyert képviselői mandátumokat, letette az esküt az Alaptörvényre, akkor azt neki is be kell tartania. Ha nem teszi, akkor alkotmányon kívüli helyzetbe kerül!
S mivel az Alaptörvény tartalmazza ezt a pár mondatot is, amit az esküjük ellenére sem akar betartani az új kormány: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.”
Szerintem ezeket a sorokat kellene komolyan venni, és a korrupciós rendszer azonnal megszűnne, s a magyarság újra Közép-Európa egyik erős várában, a közjót szolgáló alkotmányosság fellegvárában élne!
Remélem, nem untattam a soraimmal, amelyek nem Fideszes háttérrel születtek:
Dr. Bene Gábor közjogász
.png)
