Meghasonlott, ellenzékbe szorult kormánypártok, és a belsőleg nem egységes, szakadásközeli kormányok és koalíciók vezetik az EU-t a szétesése felé. Ahol nem sikerültek tökéletesre az államcsínyek, ott a lengyelországihoz hasonló helyzet alakult ki: a kormányzó párt nem tudja a megkívánt teljhatalmat biztosítani, ha nem szerezte meg magának a hatalmi fékeket biztosító pozíciókat is, mint az államfő, ügyészség, alkotmánybíróság, adóhivatal, nemzeti bank vezetői.
A mérsékelt és radikálisabb változásokat követelők egy pártba vagy kormányzatba tömörülése egy idő után minden esetben repedéseket okoz a maguk köré emelt bástyáik falaiban, akadályozva az Európai Birodalom elvárásainak gyors teljesítését, amitől a hűbéresi jutalom függ. Ahol a kormányfő a globalista, de a döntéseit a nemzeti érdekeket képviselő államfő megvétózhatja, vagy az ügyészség az államérdeket képviseli az unióssal szemben, az AB pedig a nemzeti jogrendszert védi az uniós „jogállamiság” helyett, ez akadályozza a kormányzást. Az ilyesmit meg kell szüntetni, de jobb, ha ki sem tud alakulni.
Ezt a kettősséget igyekezett Magyar Péter megelőzni, ezért szaladt először Tuskhoz tanácsot kérni, és segített neki rajta keresztül az EU az államcsíny tökéletes kivitelezéséhez. A bukott kormánypárton belüli radikális és mérsékeltebb oldal a Fideszben nálunk is megvolt, és már alakul is a szakadás Navracsics és Ferenczy Orsolya kezdeményezése, egy „polgári demokrata” nevű, azaz nevéből is adódóan nyugati-amerikai demokrata háttérkapcsolódású, párton belüli platform formájában.
A két fideszes egyelőre tagadja, hogy ez egy új pártalapítás próbája lenne, elmondásuk szerint ők ezzel egy pártok fölött működő, a megosztottságot csökkentő polgári közéleti fórumot kívánnak elindítani. De Navracsics a bújtatott pártalapításra irányuló kérdésre kitérő választ adott, egy „nyílt végű” kezdeményezésként határozva meg a fórumot. Vagy csak a Fideszbe bújtatott „mérsékelt szabaddemokraták” szabadulnának a párt fogságából egy új zászlóbontással, baráti kezet nyújtva „ellenzéki” társaiknak? A hatalom békés átengedése után ezek szerint nem számítanak rövid távon kormánybuktató eseményekre, így bőven van idejük a Fideszen belüli és kívüli építkezésre. Ha a társadalom pozitívan fogadja a pártokon felüli kiegyezési szándékot, ez a Fidesz javára is válhat, de ha a radikális nemzeti érdekképviselet igénye erősödik meg jobban, akkor a szétválás megtörténhet. Ugyanaz lesz a vesztük, mint a Jobbiknak volt, amit szintén a párt felsővezetésében kialakult ellentétes irányvonalak felerősödése váltott ki.
A lengyel politikai paletta alakulása abban is hasonlít a magyarhoz, hogy ott is felerősödtek a revíziós erők, ami nemcsak az Ukrajnával kirobbant területi vitában nyilvánul meg, hanem a korábbi kormány alatt a németek felé felújított háborús jóvátételi követelés felélesztése is. A Kelet-Európai országokból a II. vh. után csinált a kommunista szovjethatalom egy katonai megszállással is megerősített politikai vazallusi övezetet amerikai beleegyezéssel, cserébe a Nyugat-Európai államok el nem foglalásáért.
A több mint 40 éves politikai megszállás után felszabadult államokat a háború után Amerika ugyan demokratizálni tudta, de a történelmi múltat is magába foglaló nemzeti öntudatot nem lehet kitörölni az emlékezetből. Hozzánk hasonlóan a lengyelek sem akartak demokratikus többpárti diktatúrát egy új államrenddel és alkotmánnyal, mint „köztársaság”, de az új megszálló, Amerika és a csatlósává vált EU az Oroszország elleni háborúval és a mindenkit sújtó eszetlen szankcióival felélesztette és egyre inkább felerősíti a revíziós és önrendelkezési törekvéseket.
A lengyel nemzeti oldal radikálisabb része a PiS-en belül próbál irányt váltani a nemzeti radikalizmus felé, de megjelent egy parlamenten kívüli új erő, az egyre népszerűbbé váló „Lengyel Korona Konföderációja” nevű radikális jobboldali, tradicionalista mozgalom, ami a Mi Hazánk megfelelőjének tűnik. A németeknél az AfD erősödik látványosan, a franciák Le Penben bíznak, a román Georgescu is visszatérhet, de mindenhol erősödnek az ellenzékbe szorított jobboldali pártok, és bukkannak föl egyre több országban a nemzeti érzelmű, magyarán sajátérdekű pártonkívüli mozgalmak is.
A helyzet a birodalmi szuverenitás védelmében rendelettel elzárt orosz gázcsapok okozta hiány és drágulás után csak fokozódni fog, mert amikor az embereknek télen a meleg és a vacsora között kell majd választani, akkor a kormányváltás mellett fognak dönteni. A megugró energiaárak és leállított állami beruházások miatt csődbe jutó vállalkozók sem a kalapjukat fogják megemelni az „orosz függőség” veszélyét a piac erőszakos átrendezésével elhárító kormányoknak, hanem a kiskirályok alól igyekeznek majd kirántani a trónszéket.
A nemzeti öntudat az EU szorításával egyenes arányban Magyarországon is erősödik. Ez nemcsak az egyre erősödő pártonkívüli, tradicionális nemzeti hagyományokat követő és „köztársaságtagadó” mozgalmakban mutatkozik meg Európa-szerte, hanem a Fideszben is, ahol a mérsékeltebb, engedékenyebb, EU-konform vonalat képviseli a „PD” mozgalom az egyre öntudatosabb, a történelmi örökségünk és a Szent Korona felé tapogatózó orbáni, merészebb EU-ellenességgel szemben, ami a szuverenitásunk védelmében kezdett egyre jobban megerősödni, aminek elvesztése az új EU–Római Birodalomban mostanra a gazdasági függetlenségre is kiterjedt.
Az új bábkormányok már nem a nemzetek, hanem a nyugati-amerikai érdekeltségű globális nagyvállalatok érdekeit érvényesítik, és juttatják ezzel sorra csődbe a hazai cégeket és gazdaságokat, amihez a háborúk mellett hozzájárul az EU zöldidiotizmusa is, ami mögött szintén a globális technokrácia és nagytőke érdekei bújnak meg. Az energia- és gazdasági háború, a klímaváltozásra fogott zöldítési kényszer plusz terhei áram- és gázhiányt, üzemanyaghiányt és olyan brutális költségemelkedéseket fognak okozni, ami a civil társadalmakban lassan, de biztosan mindenhol kiváltja az ellenszegülést a mindezt lehetővé tevő párturalmi rendszerekkel szemben.
Európa lakossága mintha elkezdett volna ébredezni. A megvett bábokból és globalista ügynökökből álló pártok hatalmának a megtörése azonban nem lesz könnyű feladat, mert ehhez a több évtizede megtagadott múlthoz kell visszanyúlni a kifosztott és megalázott, öntudatukat és önrendelkezésüket a mammon oltárán feláldozott egykori erős nemzetállamoknak. A globalista gazdasági vasmarokból és az őrülettel határos politikákból és ideológiákból a kiutat a visszafordulás jelentheti.
A visszatérés önmagunkhoz azt jelenti, hogy a feladott nemzeti szuverenitás és szabadságjogok újragondolásával kell újragombolni az EU nevű kabátot, amiből kényszerzubbony lett, és amit sem mi, sem európai nemzettársaink nem önszántunkból vettünk magunkra. Az EU végét a legbiztosabban a háború vége hozhatja el, amiből, ha még jobban belekeveredik, nem tud a Nyugat oldalán győztesként kijönni, mert a nyugati egyeduralmi globalizációs világrend is bukni fog.
A nemzetállamok egy része a félgyarmati behódoltság alól igyekszik megszabadulni, a többi az amerikai befolyástól és gazdasági kényszer elől menekülve keres új szövetségeket a szomszédaival. Az ukrajnai és iráni háború nemcsak az EU, hanem a NATO végét is közelebb hozza, ami politikai szövetségként pozicionálva magát katonailag szállta meg a tagjait és kényszeríti bele őket az Amerika és Izrael gazdaságát és hatalmát erősítő örök háborúkba.
A harmadik világháború a végkifejlethez közeledik, de a megkívánt új világrend kialakítása már kicsúszott a globalisták kezéből. Európa népei is szembe fognak fordulni a bábkormányaikkal, de a Birodalom bukása akkor fog megtörténni, ha ezt egyszerre, egy időben teszik meg. A folyamat hasonló lesz, mint a reformkori „felvilágosodási” király- és cárgyilkos forradalmai, csak fordítva.
Míg akkor a „felvilágosodás” elméket elsötétítő eszméit a háttérhatalmi Elit terjesztette szét, most egy olyan, alulról feltörő tudati forradalom söpörhet végig a világon, ami elűzve a sötétséget, visszahozhatja a tiszta, természetes szellemiség fényét a Sötétség erői által elbitorolt világunkba. Nekünk ezt a Szent Korona jelenti, aminek hatálya alatt visszatérhetünk a magunk ősi, mellérendelő, a hatalmat valóban megosztó és annak korlátokat adó, stabilitást és biztonságot jelentő jogrendjéhez.
A tégláról téglára, habarcs nélkül körénk épített fal leomlik, mert az erőtlen pillérek nem tartják meg a tetőt. A kényszermunka eredménye nem hitből épített erőd, hanem omladozó, lyukas kerítés. Ha kiesik az első tégla, eldől az első dominó, az egész, hamisságra, kényszerre és erőszakra, csalással felépített Világ-Birodalom kártyavárként fog széthullani. Mert a bennünk élő múltat nem lehet sem eltörölni, sem végképp megtagadni, az öntudatot és szabadságvágyat nem lehet a végtelenségig elfojtani, mert olyan, mint a búvópatak: a mélyben árad, de vizének ereje a sziklákat kimosva újra a felszínre tör.
/ G. Ági /
.png)
.webp)
