Header Ads Widget

Brüsszelből üzenték: Magyarország szégyellje magát, amiért a civil és álcivil szervezeteket arra kötelezte, árulják el, ha külföldről futtatják őket.


Nincs olyan nap, amikor ne érkezne valami dörgedelem Moszkva Brüsszel tájékáról. Most épp az unió bírósága mondta ki: Magyarország szégyellje magát, amiért a „civileket” arra kötelezte, árulják el, ha külföldről futtatják őket. Ezzel az Orbán-kormány megsértette szegények magánéletéhez (sic!) fűződő jogait is, bizony. Ilyenkor már nem annyira fontos az átláthatóság. Valószínűleg az a baj, hogy Magyarországnak még saját törvényhozása van, önálló döntéseket hoz – ennek kéne véget vetni. Ha maradunk az uniós viperafészekben, véget is fognak, nyugi.

A civil (és álcivil) szervezetek külföldi finanszírozásának „korlátozásával” Magyarország megsértette a szent uniós jogot – mondta ki tegnap a luxemburgi Európai Unió Bírósága. A sugárzó értelmű társaság szerint azzal, hogy hazánk nyilvántartásba vételi, bejelentési és közzétételi kötelezettséget írt elő a bizonyos összeghatárnál nagyobb külföldi támogatáshoz jutó civil (és álcivil) szervezeteknek, mi több, szankciókkal is riogatta szegényeket, „hátrányosan megkülönböztette és indokolatlanul korlátozta őket”. Meg lett sértve – legalábbis a bíróság szerint – a magán- és családi élet tiszteletben tartásához, a személyes adatok védelméhez és az egyesülés szabadságához fűződő joguk, ráadásul a fasiszta pribék Magyarország még a szabad tőkemozgásnak is útjába állt.

Ezért hát – úgy, ahogy van – törölnünk kell a jogszabály vonatkozó részeit, különben a luxemburgi, brüsszeli, strasbourgi (egyszóval: uniós) elmebetegek még komolyabb csapást mérnek ránk. Például hozzánk vágják a kényszerzubbonyaikat.

Aki lemaradt volna az előzményekről: 2017 július elsején lépett hatályba idehaza a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény. Eszerint külföldről támogatottnak minősül az a civil (vagy álcivil) szervezet, amely évente 7,2 millió forintnál több pénzt kap külföldről. Az érintett szervezeteknek mindössze annyi a teendőjük, hogy regisztráltatják magukat, és honlapjukon, illetve az általuk kiadott sajtótermékekben feltüntetik ezt az egyszerű tényt – mármint, hogy ők külföldről támogatott szervezetek. Ó, borzalom! Micsoda vegzatúra!

Ennyi az egész, és utána szép nyugodtan folytathatják tovább például a jótékonysági tevékenységüket, vagy a bélyeggyűjtést, netán (Soros-szervezetek esetében) a felforgatást, a bűnözők és illegális népvándorlók pátyolgatását, a magyar állam elleni aknamunkát, a honvédelem ellehetetlenítését.

Az Egyesült Államokban, Oroszországban, Izraelben és számos más országban a magyarnál szigorúbb előírások vonatkoznak a külföldről pénzelt szervezetekre (nem véletlenül), ám arról nincs hír, hogy akkora palávert csaptak volna az ottani civilek, mint amekkorát a magyarországiak egy szűk csoportja csapott. Magyarországon 62 ezer valódi civil szervezet működik, amelyeknek az égvilágon semmi gondjuk nem volt a jogszabállyal. Akadt azonban 23 álcivil gittegylet (többségük Soros-zsoldos), amelynek nem tetszett a máskülönben teli szájjal követelt átláthatóság, a híres nevezetes transzparencia. Szerintük az államnak kötelessége kiadni részükre a vagyonkezelőbeli Manci titkárnő magánlevelezését is – ők viszont még attól is sokkot kapnak, ha pusztán annyit el kell árulniuk, külföldről kapják-e a zsoldot diverzáns hadműveleteikhez.


Forrás: Semper Fidelis Facebook-oldal



Ezért aztán gyenge ürüggyel (sérülnek a személyiségi, magánéleti jogaik, satöbbi, lásd föntebb) elszaladtak az uniós bírósághoz. Természetesen ekkor már látható volt, hogy Magyarországnak annyi esélye van nyerni, mint hogy a Magyar Helsinki Bizottság egyszer az életben rablógyilkosok helyett egy külhoni magyar jogvédelmére szegődjön: gyakorlatilag nulla.

Pedig: miért akadályozná a szabad tőkemozgást az, hogy egy szervezet neve fölkerül a külföldről finanszírozottak listájára? Ki áll a külföldről befolyó pénz útjába? Senki! Még a külföldi adományozó nevét sem kell közzétenni.

Hogyan sérül a magánéletük? Bement valaki a hálószobájukba? 
Ki turkál a személyes adataik között? Ki kíváncsi a „szottyos” TAJ-számukra?
Ki akadályozza a szabad egyesülést? (Emlékeim szerint az egyesületbetiltás a Gyurcsány–Bajnai-korszakban volt divat, akkor szántották be például a Magyar Gárdát.)
Agyrém az egész! Holott miről szól a jogszabály? Arról, hogy a magukat civilnek mondó (valójában külföldi zsoldban politizáló, a nemzet és az állam lebontásán buzgólkodó) ügynökök ismerjék be, ki pénzeli őket. Azt eddig is láttuk, hogy a valódi civil szervezetekhez képest ennek a pár tucat álcivilnek a társadalmi beágyazottsága a nullához konvergál. Ez derül ki például abból, évről-évre milyen kevés ember ajánlja föl nekik adója egy százalékát – hiába kapják naponta az ingyenreklámot az ellenzéki propagandasajtótól.

A „civilek” külföldi pénzcsatornáinak láthatóvá tétele némileg hasonlatos a pénzmosás és terrorizmus elleni törvény szellemiségéhez. A 2000-es évek elején világszerte elfogadott jogszabály megtiltotta a beazonosítatlan személyek, cégek banki befizetéseit, átutalásait. Az ugyanis a terrorizmus melegágya.

Egyes álcivil szervezetek ténykedése pontosan ugyanilyen terrorveszélyt rejt magában, s ezek ellen az államnak kőkeményen föl kell lépnie! Vagy megvárjuk, míg a hazánkba telepített Black Lives Matter meg Antifa-terroristák a civilség örve alatt, külföldről kapott százmilliós támogatásból itt is szobordöntögetésbe, fehérellenes gyűlölethadjáratba, gyilkolásba kezdenek? Szerintem ne várjuk meg!

Világosan fogalmazott a néhai SZDSZ alapítója, Haraszti Miklós: a „civileknek” kvázi ellenségként kell tekinteniük a számukra elfogadhatatlan, demokratikusan megválasztott kabinetekre. S láthatjuk, úgy is tekintenek: ellenségként. Kérdés: a kormányoknak akkor miért kéne simogatniuk az ellenséget?

Igaza van ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogásznak: az Európai Unió Bíróságának döntése komoly szuverenitási kérdéseket vet föl. Ha már ártalmatlan, az átláthatóságot célzó, a civileknek valójában semmilyen kárt-hátrányt nem okozó törvényt sem hozhat Magyarország, akkor van-e még bármihez jogunk? Maradt-e még bármilyen szabadságunk, önállóságunk? Amikor az embernek már arra is engedélyt kell kérnie, hogy kimenjen a mellékhelyiségbe, azt úgy nevezik: börtön.

PS: PILHÁL TAMÁS


Amikor legközelebb szavazni mész, és jót akarsz ennek az országnak, akkor néhány alapvető dolgot ismerned kell! Ezzel kapcsolatban itt találsz részletes információkat: https://www.napitema.com/2021/06/ennek-partok-nem-fognak-orulni-amikor.html



Segítsen egy megosztással!
Független médiánk sem állami, sem vállalati, sem párttámogatásban nem részesül. Munkánk sikerét elsősorban olvasóink segítsége biztosítja. Ön is küldhet be cikkeket, amelyeket közzéteszünk hírportálunkon.

Itt tudja támogatni munkánkat

Ha fontosnak tartja ezt a tartalmat, az alábbi gombok segítségével egy megosztással sokat tehet azért, hogy másokhoz is eljusson.