Korábban a gázbeszerzéseket orosz túlsúly jellemezte, a következő évtől azonban amerikai dominancia érvényesül. Az olajembargó és az olajárplafon szintén változást hoz az unió életében. Érdemes visszatekinteni, hogy a tengerentúli nagyhatalom az elmúlt hónapokban milyen lépésekkel érte el stratégiai célját.
– Az Európai Unió a háború kirobbanását követően már tavasszal hosszú távú szerződést kötött az Egyesült Államokkal cseppfolyósított gáz (LNG) vásárlására. Ennek az a lényege, hogy Amerika már ebben az évben 15 milliárd köbméter LNG-t szállít a kontinensre, majd ezt a szintet fokozatosan évi ötvenmilliárd köbméterre emeli – nyilatkozta lapunknak Hortay Olivér, a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágvezetője.
Az elmúlt időszakban már látható volt, hogy a kieső orosz gáz egy részét a növekvő amerikai cseppfolyósítottgáz-beszerzéssel pótolta az unió. Az év első hét hónapjában szinte megháromszorozódott a szállítmányok mennyisége a múlt évhez képest. Mindezzel párhuzamosan a Török Áramlaton és az ukrán útvonalon is érkezik gáz. Az utóbbin korlátozottan, míg az előbbin teljes kapacitáson. Látható azonban, hogy a következő évben ez már csak a töredéke lesz a korábbiaknak.
Amerikai dominancia
– Az uniós gázpiacon egyértelműen kirajzolódik az új tendencia. Korábban a gázbeszerzéseket orosz túlsúly jellemezte, a következő évtől azonban amerikai dominancia érvényesül, még ha nem is akkora arányú, mint amekkora az orosz volt. Ez utóbbinak pusztán az az oka, hogy az Egyesült Államok a cseppfolyósított gáz exportját csak korlátozott mértékben tudja felfuttatni – magyarázta a szakértő.
Az amerikai kormány mindenesetre igyekszik rávenni a kitermelőket, hogy a lehető legnagyobb ütemben fokozzák az aktivitásukat.
A gázpiac mellett a másik fontos terület az olajpiac. Az Európai Unió legnagyobb olajellátója a korábbi években szintén Oroszország volt. Az orosz forrás az unió igényének több mint huszonöt százalékát fedezte.
Ezzel szemben az Egyesült Államokból érkező mennyiség nem érte el a tíz százalékot sem.
Terjeszkedés az európai olajpiacon
– Amerika most ezen a téren is piacot bővíthet Európában. A kitermelési kapacitásán múlik majd, hogy mekkora arányú lesz ez a növekedés. Az Egyesült Államokban egyébként jelenleg szűk keresztmetszetet jelent a rendelkezésre álló olaj mennyisége. Itt is nagy erőkkel dolgozik azon a kormány, hogy fokozzák a termelést. Így most úgy tűnik, hogy az amerikai olaj egyelőre nem jut domináns szerephez Európában, ráadásul az unió beszerzési útvonalai diverzifikáltabbak. Ezért még a jövő kérdése, hogy a tengerentúlról érkező olaj mennyisége eléri-e azt a szintet, amelyet eddig egyedül Oroszország biztosított – mondta az üzletágvezető.
Hortay Olivér emlékeztetett, hogy a világ iparilag legfejlettebb demokráciáit tömörítő G7-országok és az Európai Unió elfogadta Amerika olajársapka-javaslatát is. Az intézkedés értelmében ezek az országok megtiltják vállalataiknak, hogy olyan ügyletekben vegyenek részt, amelyben Oroszország hatvan dollárnál drágábban ad el tengeri úton olajat. Az európai cégek ugyanis olyan szállítási és biztosítási tevékenységekben is szerepet játszottak, amelyekben Oroszország máshová értékesített olajat, például Kínába.
Mindennek lényegében az lesz a következménye, hogy európai energiapiac után az európai vállalatokat is leválasztják Oroszországról.
Függőség Amerikától
– Összességében elmondható tehát, hogy az unió energiaellátási láncai részben leválnak a keleti országokról, és miután a közösség energiakitettsége jelentős, ezért rákényszerül az Egyesült Államok exportjára. Ennek megfelelően az Európai Unió Amerikával kerül függőségi viszonyba – tette végül hozzá az üzletágvezető.
Borítókép: Földgázt gyújt meg egy munkás Virginia állam egyik fúrótelepén (Fotó: Europress/AFP)