Von der Leyen hatalma meginog – közeleg a politikai fordulópont az EU élén
Az Európai Unió történetében kevés vezető volt, aki akkora befolyást gyakorolt volna, mint Ursula von der Leyen. Az Európai Bizottság elnökeként gyakorlatilag minden uniós döntés mögött ott van a keze nyoma – a kereskedelmi tárgyalásoktól kezdve a védelmi alapok létrehozásán át egészen a Green Deal-ig és a migrációs csomagig.
Ám mostanra mindez a hatalom súlyos politikai teherré vált: egyre többen kérdőjelezik meg, meddig maradhat még hivatalában.
Politikai szövetség repedezik – a bizalmi szavazások figyelmeztető jelek
Von der Leyen idén már három bizalmatlansági indítványt élt túl, ami példátlan egy uniós bizottsági elnök esetében. Bár centrista koalíciója – az Európai Néppárt (EPP), a szociáldemokraták és a liberálisok – eddig kitartott, a törésvonalak egyre mélyebbek.
A Néppárt saját jobboldali tagpártjai otthon egyre nagyobb nyomás alatt vannak, így Brüsszelben is a klímapolitika „enyhítése” felé mozdulnak. Ezzel viszont magukra haragítják a zöldeket és a baloldali partnereket, akik továbbra is ragaszkodnak a radikális klímacélokhoz.
Brüsszel új tengelye: a jobboldal felé nyitás és az ECR-rel kötött csendes szövetség
Von der Leyen az utóbbi időben több ügyben is együttműködött Giorgia Meloni pártcsaládjával, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) csoportjával. Ez a pragmatikus nyitás ugyan politikai mozgásteret biztosított neki, ám feldühítette a liberálisokat és a baloldalt, akik árulásként értékelik, hogy az EPP olykor a jobboldali populistákkal szavaz együtt.
Emlékezetes példa volt a venezuelai választásokkal kapcsolatos tavalyi szavazás, ahol az EPP az ECR-rel és két radikális jobboldali frakcióval együtt fogadott el egy határozatot Nicolás Maduro ellenzéki kihívójának elismeréséről. Ez az úgynevezett „Venezuelai többség” időről időre újra összeáll, hogy keresztbe tegyen a baloldali kezdeményezéseknek.
A centrum gyengülése: Európa politikai erőviszonyai átalakulóban
Nem csak Brüsszelben, hanem szerte Európában látszik, hogy a centrista kormánykoalíciók egyre nehezebben működnek. Franciaországban, Ausztriában és Dániában is a populista mozgalmak erősödnek, miközben a hagyományos pártok két oldalról szorulnak.
Az előrejelzések szerint a 2029-es európai parlamenti választásokon a jobboldali és szélsőjobboldali pártcsaládok komoly erősödésre számíthatnak – akár le is körözhetik a Néppártot. A baloldali és zöld frakciók pedig jelentősen veszíthetnek támogatottságukból.
Lehetséges menekülőút: a német államfői poszt
Egyre többen találgatják, vajon Ursula von der Leyen maga keres-e már egy elegáns kiutat a politikai viharból. A 2027 februárjában esedékes német elnökválasztás erre tökéletes alkalmat kínálhat.
A tisztség ugyan jórészt ceremoniális, de nagy tekintéllyel bír, és a szövetségi gyűlésben a CDU/CSU pártszövetség várhatóan dominálni fog. Mivel Németország még sosem választott női államfőt, sokan úgy vélik, a párt vezetése – Friedrich Merz kancellár irányításával – épp Von der Leyenben láthatja az ideális jelöltet.
Mi történne utána Brüsszelben?
Ha Von der Leyen valóban Berlinbe távozna, az Európai Néppárt új lehetőséget kapna az uniós erőviszonyok átrendezésére. Az Európai Tanács javasolná az utódját, akit az Európai Parlamentnek is jóvá kellene hagynia – ez pedig esélyt adhat egy jobboldali többség megszilárdítására.
Bár az ukrajnai háború és más külpolitikai kérdésekben mély szakadék tátong a pártok között, az EPP számára egy új vezető kinevezése stratégiai előnyt jelenthet a következő ciklusra nézve.
Végjáték vagy új kezdet?
Ursula von der Leyen minden bizonnyal szeretné kitölteni mandátumát, de a politikai széljárás gyorsan változik Brüsszelben. Könnyen lehet, hogy inkább maga választja meg a távozás pillanatát – mielőtt a politika kényszerítené erre.
Ahogy a brit politikus, Enoch Powell mondta: „Minden politikai pálya kudarccal ér véget.” Von der Leyen talán most próbálja megírni a saját fináléját.
https://brusselssignal.eu/2025/10/von-der-leyens-numbered-days/
.jpg)
