Raphael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) igazgatója, félelemkeltő figyelmeztetése a Zaporozsjai Atomerőmű nukleáris biztonsági helyzetéről

A Nemzetközi Atomügynökség vizet hirdet és bort iszik! A reaktorok nem létező hűtővíz-problémájáról prédikál, titokban pedig a fegyvergyártás alapanyagának (plutónium) tiltott dúsítását fedezi! Señor Grossi, hallhatnák erről is valamit?

Raphael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) igazgatója pár nappal ezelőtt a RIA Novosztyinak adott interjújában fogalmazott meg félelmkeltő figyelmeztetést a Zaporozsjai Atomerőmű nukleáris biztonsági helyzetéről:

„Ha elveszítjük a hűtőkapacitást, akkor olvadások következhetnek be, amelyeknek radiológiai következményei lehetnek, amellett, hogy maguk a reaktorok is nagyon súlyosan károsodhatnak. A környezeti következmények mellett, amelyek bekövetkezhetnek.”

Vagyis, Raphael Grossi azt állította, hogy a Kahovkai vízerőmű gátfalának pár nappal ezelőtt bekövetkezett megsemmisítése következtében, a Dnyeper folyásiránya szerint fölötte kialakított hatalmas víztározó ezt követő folyamatos lecsapolása megfoszthatja a Zaporozsjai Atomerőművet a hűtővíztől, ami végül a reaktormagok túlmelegedéséhez és megolvadásához vezethet.

Nos, egy sugárkatasztrófa kilátásba helyezése elég ok arra, hogy elgondolkodjunk azon, mi történik valójában Európa legnagyobb atomerőművében. Egyúttal annak közelebbi megértésére is törekszünk, hogy ki is Grossi úr és miről szól az általa vezetett szervezet.

A Nemzetközi Atomügynökség szakmai tekintélye belefulladt a Zaporozsjai Atomerőmű kiszáradó víztározójába. 

A zaporizzsjai atomerőműnek hat blokkja van, amelyek közül ötöt már korábban a „hideg leállítás” állapotába helyeztek, az utolsót pedig 2023.06.08-tól kezdődően úgynevezett "forró leállás" üzemmódban van. Mit jelent ez? Ez egy olyan üzemmód, amikor a reaktor teljesítménye annyira lecsökken, hogy már nem képes villamos energiát termelni. A reaktorban felszabaduló energia csak arra elég, hogy felmelegítse a vizet, amelyet a legközelebbi város fűtésének és melegvízellátásának céljaira használnak.

Ennek az üzemmódnak az a sajátossága, hogy az erőműnek külső áramforrásra van szüksége. Vagyis az atomerőmű áramtermelőből fogyasztóvá válik. Külső áramforrásra (erről szintén részletesen írtam korábban) van szükség a szivattyúk működtetéséhez, amelyek a hűtőközeget a belső és külső hűtőkörökön keresztül keringtetik (ezekről később), valamint az egyéb vezérlő- és irányítórendszerek működtetéséhez, amelyekből az erőműben nagyon sok van.

Vészhelyzet esetére az atomerőmű rendelkezik dízelgenerátorokkal és akkumulátorokkal is (erről már korábban részletesen beszámoltam), de ezek a legszélsőségesebb helyzetek kezelésére szolgáló vészhelyzeti berendezések, és senki sem fogja értelmetlenül, háttérüzemmódban elhasználni a dízelgenerátor- állomások erőforrásait. Ennek még távolról sem jött el az ideje.

Ami pedig az atomerőmű többlépcsős hűtővíz-rendszerének kérdését illeti, a helyzet a követző. A Zaporozsjai Atomerőmű saját víztározóval rendelkezik, amely a Kahovkai vízierőmű tározójából van saját gátfalakkal leválasztva. Az atomerőmű üzemi tevékenysége nincs közvetlen kapcsolatban a saját víztározójával, amely leginkább az atomerőmű belső, gátakkal és zsilipekkel zárt hűtőtavának vízutánpótlását szolgálja. A hűtőtó pedig az erőmű belső hűtőmedencéit és hőtőárkait látja el vízzel. Ez a belső hűtőtó nem közvetlenül kapcsolódik a tározóhoz, hanem egy szivattyúállomáson keresztül. Más szóval, a tározó leürítése nem jelenti azt, hogy a hűtővíz kifolyik a hűtőtóból is, amelynek vízszint-magassága jelenleg is 16.6 m. Ha a víztározó elapad (amely a vízutánpótlás közvetlen forrása, de koránt sem az egyetlen!), akkor valóban elkezdődik víz elvesztése a hűtőtóból, de lényegesen alacsonyabb ütemben, mint ahogy magából a tározóból kiürül, ez pedig lehetőséget biztosít arra, hogy az erőművön belül rendelkezésre álló forrásokból oldják meg a hűtőtó vízutánpótlásának kérdését (erről részletesen lejjebb).

Milyen célokat szolgál a hűtőtó vize? A víz 90%-át a reaktorturbinák kondenzátorainak működtetésére használják. Mivel azonban a Zaporozsjai Atomerőmű most már nem termel áramot, így turbinák is állnak, ezért a hűtőtóban tárolt vizet gyakorlatilag nem használják alaprendeltetése szerinti elsődleges célra.

A hűtőtó vizének további 10%-át úgynevezett speciális vízkezelésre használják. Ez a fogalom számos rendszer, köztük az atomerőmű fűtésének üzemeltetését is magában foglalja (amely már nem aktuális a nyár beálltával). De a fő célja a primerkör táplálása, amely a reaktormagból a maradék hőt távolítja el, amely teljes mértékben megoldottnak tekinthető, mint látni fogjuk lejjebb.

Ha a Zaporozsjai Atomerőmű hűtőtavát és valamennyi hűtőmedencéjét feltöltik (éppen ezt végzik), akkor elegendő víz lesz bennük a reaktorok és a kiégett fűtőelemek több hónapig tartó hűtésére még a vízutánpótlás kérédésének megoldása nélkül is. Vagyis, a kahovkai tározó vízszintjének csökkenése nem befolyásolja a zaporizzsjai atomerőmű nukleáris biztonságát az előttünk álló néhány hónap alatt még akkor sem, ha időközben nem történnének egyéb óvintézkedések.

De ezek, a jelentős nukleáris balesetek megelőzésére szolgáló egyéb óvintézkedések folyamatos megvalósítása már jelenleg is zajlik. Például megemlítjük, hogy lehetőség van egy ideiglenes gát építésére és a Kahovka víztározó feltöltésére a felső víztározók vizével. Az „Ukrhydroenergo” illetékes felügyeleti szervezet hivatalos honlapján azt írja, hogy már dolgoznak a Kahovkai víztározóban egy kazettás gát építésének tervezési megoldásain, hogy az atomerőmű tározójának vízszintjét visszaállítsák a tervezési szintre (ami körülbelül 16,5 méter). Szakemberek vélemény szerint reális, hogy egy ilyen munkát egy-két hónap alatt elvégezzenek. Azonban, a jelenlegi háborús körülményekre tekintettel egy ilyen rövid határidő más szakértői körökben azonnal kérdéseket vetett fel.

Egy másik lehetőség csővezeték lefektetésére vonatkozik, amelyek lehetővé tenné a Dnyeper folyó medréből a víz közvetlen átszivattyúzását az atomerőmű hűtőmedencéjébe. Egy ilyen szerkezet megépítése azonban nem egyszerű és nem is olcsó, de megvalósítható.

Mivel az atomerőmű belső hűtőtavának vízvesztése időben jelentősen elhúzódó folyamat (vagyis a tó vízvesztésének folyamata feltöltéssel ellensúlyozható), abszolút kivitelezhető csöveken keresztül artézi, vagy hálózati vizet vezetni a tóba. De akár tartálykocsikkal is megoldható a vízutánpótlás biztosítása. Abszolút szélsőséges esetben akár ezer ukrán hadifogly vödrökkel a kezében is végezhetné a hűtőtó feltöltését a legközelebbi kútból. Ez utóbbi persze túlzás (bizonyos értelemben), de fontos hangsúlyozni, hogy a hűtőtó feltöltésének kérdése valójában csak a megoldás áráról szól, illetve arról, hogy az ukrán bombázások megakadályozzák-e a megvalósítást. Egy komoly nukleáris baleset bekövetkezésének megakadályozása abszolút reális szcenárió és mindkét szembenálló fél azonos érdeke, azonban különböző országok hivatalos (mégha nem is hivatalosan tartózkodnak ott) titkosszolgálatai, globális transznacionális vállalatok félhivatalos (szürkezónában tevékenykednek, ám alkalmazottjaik diplomáciai mentességgel rendelkeznek) titkosszolgálati magánvállalkozásai, magánhadseregei is jelen vannak Ukrajnában, amelyek komolyan érdekeltek lehetnek egy erőművi nukleáris balesetnek álcázott szabotázs, vagy terrorakció megszervezésében. Egyet különösen kiemelünk: G4S – Nagy-Britannia, a cég 670000 biztonsági szakértő alkalmazottal rendelkezik (nyilván nem csak Ukrajnában), illetve néhányat megemlítünk ezek közül: ASBS Othago – lengyel;

Greystone Limited; Omega Consulting Group; UPMC = Ukraine private military company; Blackwater; Academi; Argus; Northbridge Services Group; Kellogg, Brown and Root (KBR); Amentum. Ezek jelentik a bizonytalansági tényezőt.

(Kapcsolódó érdekes háttérinformáció, amely közelebbről enged betekintést az Ukrajnában tényszerűen jelenlévő, ám hivatalosan el nem ismert NATO-szövetség titkosszolgálati jelenlétének mélységéről: Az orosz haderő 2023.05.31-én mért légicsapást az odesszai kikötőre és környékére. A rakétatámadás során közvetlen találat érte a különleges tengeri műveleteket irányító központot, ahol 98 ember tartózkodott. Közülük 22 brit katonai hírszerző tiszt, 8 BND (német hírszerző szolgálat) tiszt, 4 Pentagon-képviselő és a francia légierő két tisztje életét vesztette. A többi külföldi megsebesült.

A jelentések szerint a sérülteket a chisinaui repülőtéren keresztül gyorsan Lengyelországba, Németországba és Svájcba szállították. Ezt különösen a Flightradar24 erősíti meg, amely az Ukrajnából Moldovába és Németországba tartó lengyel repülőgépek aktív tevékenységét rögzítette. Nem kizárt, hogy ezek a katonai repülőgépek előzetesen fegyvereket és lőszereket hoztak Ukrajnába, majd hazavitték a sebesülteket és a megölt külföldiek holttesteit.)

A reaktor hűtővize és a víztározó vize nagyon eltérnek egymástól és a nukleáris biztonságra is alapvetően eltérő mértékben hatnak. De a MAGATE vezetője ezt valószínűleg nem tudja. A hűtővíz-ügy felfújt problémájának igazi pikantériája, hogy a hűtőtó vize Grossi indoklásának kontextusában nem befolyásolja a reaktorblokk biztonságos működését.

Mi köze van a Dnyepr folyó sekélyebbé válásának, a kahovkai víztározó vízszintcsökkenésének az atomerőmű reaktorainak hűtéséhez? Mi közöttük az összefüggés? Grossi állításának sugallata szerint a Dnyeper vizét, ezt a szennyezett vizet a reaktor hűtésére vételezik és használják? A tározóban található víz elvben nem alkalmazható a reaktorok zárt láncú cirkulációs köreinek közvetlen feltöltésére!

Valójában egy speciálisan kezelt, sótalanított különleges vízről van szó, amely ezerszer többe kerül, mint a közönséges csapvíz. Előzetesen megtisztítják a szerves anyagoktól, sótól és mindenféle lebegő anyagtól, miután különleges kezelésnek vetik alá, és majd csak ezután kerül a reaktor hűtését szolgáló zárt vezetékrendszerbe!

A Zaporozsjai és számos más atomerőműben telepített víz-víz típusú reaktorok (VVER-1000) két cirkulációs vízkörrel rendelkeznek. Az első (primer) a reaktormagban fut, ahol az uránhasadás során felszabaduló hőenergiát elvonja. A nagyobb energia kinyerése érdekében az a bizonyos speciálisan kezelt víz hatalmas, 16 MPa (Megapascal) nyomás alatt áll, így a reaktort elhagyva körülbelül 322 °C-os hőmérsékletre melegszik fel anélkül, hogy 100 °C-os hőmérsékleten gőzzé alakulna át.

Acélcsöveken keresztül a gőzfejlesztőbe áramlik, ahol hőcserélőn keresztül leadja a hőt a másodlagos hűtőkörben cirkuláló víznek. Az elsődleges és a másodlagos hűtővíz nem keveredik: a hőátadás a csövek zárt falain keresztül történik. A másodlagos cirkulációs körben felmelegített hűtőfolyadék már a gőzturbinába kerül, amely forog és megpörgeti az elektromos generátort.

De még ezután sem csak úgy a nagyvilágba, hanem zárt kondenzátorokba kerül a szekunder kör hűtőfolyadéka. Csak itt találkozik (ismét keveredés nélkül) a hűtőtóból származó vízzel. Nem nehéz észrevenni, hogy a rendszer úgy van kialakítva, hogy két légmentesen zárt cirkulációs körből áll, amelyek között a hőenergia hőcserélőn keresztül kerül átadásra, ezért a két hűtőkörben keringő hűtővíz elvben nem keveredhet egymással.

A hűtőtó vizét csak a turbinalapát meghajtására használt gőz maradékhőjének utilizálására használják, vagyis a hermetikusan zárt szekunder cirkulációs kör hűtésére. Ezen kívül jelentős mennyiségű előre elkészített, speciálisan kezelt tartalékvizet tárolnak az erőműben, amelyet a reaktorok aktív zónájának hűtésére lehet felhasználni.

Mindezzel szemben a NAÜ nyilatkozatában foglaltak szinte sugallják az elkerülhetetlen katasztrófát a zaporizzsjai atomerőműben! Egyes médiákban már megjelentek apokaliptikus előrejelzések a fukusimai hatásról, azaz az erőműben a reaktor túlmelegedése miatt bekövetkező esetleges balesetről.

Lehetséges-e ilyesmi a zaporizzsjai atomerőműben? A NAÜ a nukleáris üzemanyag esetleges megolvadására  vonatkozó előrejelzése nyilvánvalóan túlzó, szakmai értelemben alaptalan és vélhetően bizonyos prekoncepció áll mögötte.

Nyilvánvalóan bizonyos kockázatok továbbra is fennállnak. A háborús viszonyokra való tekintettel, a konfliktusban rejtőzködve résztvevő NATO-kötődésű szervezetek tevékenységéből adódó kockázatok figyelembevételével, a megolvadás lehetőségével szemben nem zárható ki teljes mértékben az üzemanyagelemek sérülése, megsemmisülése. Ha nem folyna hűtővíz a primer hűtőkörben (ami műszaki szempontból szinte lehetetlen, mint láttuk), ezért az üzemanyagelemek hűtése teljesen leállna, ekkor a nukleáris üzemanyag elkezdene szétesni. Ez kevésbé veszélyes folyamat, mint az olvadás. De egy ilyen helyi baleset.

A Zaporizzsjai atomerőmű minden egyes blokkja rendelkezik úgynevezett tiszta kondenzátum tartályokkal. Reaktoronként két teljesen feltöltött 500 m 3 -es tartály áll rendelkezésre, amelyekben előre elkészített, speciálisan kezelt hűtővízet tárolnak.

Ez éppen az a tartalék víz, amely az atomreaktorok hűtésére használható. A reaktor hűtésére használt vizet nem engedik vissza a nyílt víztározóba vagy szennyvízhálózati rendszerbe! Itt egy zárt ciklusban keringő hűtési folyamatról van szó, egy zárt rendszerről, ahol a veszteségek gyakorlatilag megszűnnek. Az atomerőmű tervezése során megengedett maximális hűtővíz-veszteség napi fél köbméter.

Nem nehéz kiszámolni, hogy a megengedett maximális vízveszteségek mellett még egy 500 m 3 tartálynyi tárolt hűtőfolyadék is elég ahhoz, hogy a reaktor több mint 2,7 évig működjön. Az erőműben pedig erőműblokkonként két ilyen tartály áll rendelkezésre. Más szóval, ha az erőművet nem pusztítják el rendkívül nagy teljesítményű célzott katonai csapásokkal, ha az erőmű kiszolgáló személyzetének kritikus része kritikus időszakban nem válik háborús áldozattá, vagy nem szűnik meg az áramszolgáltatás, amellyel egyidőben az erőmű 18 db vészhelyzeti dízelgenerátorából egyetlen egy sem működne, akkor a reaktorokkal nem történhet semmi olyan baj, amely a súlyos anyagi káron túlmenően reális sugárveszélyt jelentene tágabb környezetére!

Valójában a nukleáris üzemanyag megolvadásához nélkülözhetetlen feltételek hiányoznak, ilyen esemény nem következhet be. Az üzemanyagrudak 1900 Celsius fokon kezdenek el olvadni. Az atomerőmű reaktorai meg sem közelítik ezt a hőmérsékletet, mivel ténylegesen le vannak állítva. Már egy éve, a reaktorok jelentős részében a fűtőelemek természetes lehűlésének folyamata zajlik. Egyszerűen fogalmazva az atomerőmű reaktorai már csak hűtőmedenceként funkcionálnak.

Bekövetkezésének lehetősége, az összetett katonapolitikai környezet kiszámíthatatlan kockázatai miatt nem zárható ki teljes mértékben. De ha egy ilyen baleset be is következne, amelyet semmi esetre sem a hűtővíz elvesztése váltana ki, akkor ez a baleset csakis az atomerőmű területére korlátozódna, az érintett reaktorblokkon belüli sugárzáskibocsátással, a személyzet esetleges besugárzásával járna. Az érintett blokk "piszkos" marad, teljes dekontamináció elvégzésére, az üzemanyag kiemelésére és eltávolítására lesz szükség.

A baleset megelőzése érdekében a nukleáris fűtőelemek preventív jelleggel történő kiemelése a reaktortartályból és a reaktorból való további eltávolítása reálisan kivitelezhető megoldás. Vagyis, ha bekövetkezne a műszaki szempontból bekövetkezhetetlen, vagyis a primer hűtőkörből a hűtővíz végzetes elvesztése fenyegetne, illetve pótlásának lehetőségei szintén ellehetetlenültek volna, akkor a nukleáris üzemanyagot még mindig ki lehet emelni, majd a reaktort leállítani. A Zaporozsjai atomerőmű területén rendelkezésre áll olyan speciálisan kialakított tárolóhely, ahová vészhelyzet esetén át lehet helyezni a reaktortartályból eltávolított nukleáris üzemanyagot.

Az atomerőmű reális problémainak előszobája 

A Zaporizzsjai Atomerőműben valóban sok nukleáris anyag van. Konkrétan mind a hat leállított reaktor teljesen fel van töltve nukleáris fűtőanyaggal, bár azok a természetes lehűlés folyamatában vannak. Ezenkívül az erőmű területén hat reaktorközeli hűtőmedence is van, amelyek majdnem tele vannak kiégett fűtőelemekkel, valamint egy szabadtéri kiégett fűtőelem-tároló, amelyen 174 db veszélyes radioaktív hulladékkal megtöltött vasbeton-konténert tárolnak (erről a problémáról korábbi írásomban már szintén beszámoltam). A konténerek burkolata erős, megfelelő védelmet biztosít még a hagyományos tűzérségi lőszerek rombolóhatásával szemben is, ám az Ukrajnában zajló háborút kívülről irányító harmadik erő rejtett, de domináns jelenléte szolgálhat váratlan meglepetésekkel.

Az atomerőmű szabadtéri kiégett fűtőelem-tárolója a 174 db veszélyes radioaktív hulladékkal megtöltött vasbeton-konténerrel. 

A hűtőmedencékben, illetve a szabadtéri kiégett fűtőelem-tárolóban elhelyezett radioaktív anyagok helyzete szolgáltat alapos indokot az aggodalmakra, nem pedig a hűtővíz kérdése. Adott probléma árnyékában méginkább kidomborodik a NAÜ vérlázító közönye a lényeges problémák kezelésében! Már több mint egy éve figyelik a Zaporozsjai Atomerőműben felhalmozott nukleáris anyag tarthatatlan tárolási helyzetét a háborús kockázatokra való tekintettel, ezzel szemben nemcsak, hogy nem tettek semmi érdemlegest a probléma megoldása vegy enyhítése érdekében, de még csak a feladatlistára sem vették fel a hűtőmedencékben és a szabadtéri kiégett fűtőelem-tárolóban elhelyezett radioaktív anyagok elszállításának szükségességét!

Tömegpusztító nukleáris fegyver előállításához szükséges plutóniumot (Pu-239) titokban dúsítottak az zaporozsjai atomerőmű területén, de a NAÜ állítólag ezt nem tudta (vagy éppen fedezte?) De ez korántsem a legfontosabb probléma, a java csak ezután következik. Sok szempontból hasznos lesz felidézni az atomerőmű sorsának alakulását 2022. február 24., azaz háború kirobbanását megelőző és követő néhány napban. A Zaporozsjai Atomerőmű, valamint annak szatellitvárosa, Energodar már a 2022. március 3-4-i harcok idején, azaz 7-8 nappal a háború kirobbanása után hivatalosan is orosz katonai ellenőrzés alá került. Azonban, az orosz különleges alakulatok már 2022. február elejétől titokban, úgy az erőmű területén, mint annak környékén az atomerőmű gyors ellenőrzésátvételének feltételeit készítették elő. Így fordulhatott elő, hogy amíg az ukrán fegyveres alakulatok az atomerőmű és Energodar város védelmét szervezték a háború kirobbanása után, február végén, március első napjaiban az orosz hadsereg külső támadásával szemben, addig az atomerőmű már február 27-én a nap végére, három nappal a háború kirobbanása után az orosz különleges alakulatok ellenőrzése alá került! Február 28-án az orosz védelmi minisztérium hivatalosan bejelentette, hogy az orosz csapatok elfoglalták a zaporizzsjai atomerőművet, bár az ukrán alakulatok ekkor az erőmű külső védelmét szervezték.

Szintén fontos megjegyezni, hogy már a háború kirobbanásának napján, február 24- én egy másik titkos ukrajnai katonai művelet során orosz különleges erők deszantosai vették át az ellenőrzést a csernobili atomerőmű felett is.

A Zaporozsjai Atomerőmű váratlanul gyors elfoglalása után az orosz szakemberek nagy mennyiségű nukleáris fűtőanyag-készletet, illetve jelentős mennyiségű, fegyver minőségű dúsított uránt és plutóniumot találtak a Zaporozsjai Atomerőműben. Feltételezhetően, Moszkva már a háború megkezdése előtt tökéletesen tisztában volt a Zaporozsjai Atomerőmű területén tárolt nagymennyiségű és nagyon nagy értékű nukleáris fegyver gyártására alkalmas hasadóanyagról! Ezért történt az alapos előkészítés és az atomerőmű feletti ellenőrzés rendkívül gyors átvétele! De a Kreml a plutóniumról hivatalosan nem számolt be. Az információt a The Wall Street Journal újságírója, Lawrence Norman tette közzé jóval később (amikor tudomást szerzett róla).

Az amerikai újságíró Twitter-fiókjában Rafael Grossi, a NAÜ vezetőjének a davosi fórumon tett nyilatkozatára hivatkozott. Igencsak elgondolkodtató, hogy a NAÜ igazgatója egy magánalapítvány, nevezetesen a Világgazdasági Fórum (WEF) rendezvényén számol be egy valóban rendkívüli eseményről, amelyről azóta is mélyen hallgat a világ közvéleménye előtt!

Pedig, ha a NAÜ valóban független szervezet lenne és a hivatalosan deklarált célokat szolgálná, akkor Grossi alapvető kötelessége a világ közvéleményének tájékoztatása lenne. De nem ez történik! Sőt, a közvélemény előtt titokban tartja, csak az új világrend építésének programját meghirdető, a világ legjelentősebb transznacionális vállalatait tömörítő magánalapítvány fórumán számol be erről, pontosabban tesz jelentést elöljáró urainak.

Tehát, 2022. május 25-én Grossi elismerte, hogy nem tud éjjel aludni, mert a zaporizzsjai atomerőműben "30 000 kg (30 t) plutónium és 40 000 kg (40 t) dúsított urán van, amelyeket romboló célokra lehet használni. Fogalmazzunk egyenesen. Ki kell nyíltan mondani, hogy a Pu-239 plutónium kimondottan nukleáris fegyverek előállításának alapanyaga, míg az U-235 dúsított uránizotóp kettős rendeltetésű hasadóanyag! A 30 tonna plutónium és 40 tonna dúsított urán még a kontinens legnagyobb atomerőművének mércéjével mérve is kolosszális mennyiség.

Hogy megértsük az atomerőműben előállított dúsított hasadóanyagok mennyiségének jelentőségét, néhány tájékoztató adattal szolgálunk. Az USA Tudományos Minisztériumának hivatalos adatai szerint egy gramm fegyver minőségű plutóniumot 5000-11000 dollár közötti összegre becsülnek (típustól függően). A Zaporozsjai Atomerőműben 30 millió gramm dúsított plutóniumot találtak a NAÜ igazgatója szerint (jelentése 2022. májusában még fent volt a NAÜ honlapján!). Ha átlagos, mondjuk 8000 dollár/gramm piaci árral számolunk, akkor azt kapjuk, hogy csak a plutónium értéke cca. 240 milliárd dollár.

Egy átlagos nukleáris fegyver előállításához cca. 6-10 kg fegyver minőségű plutóniumra van szükség, azaz - óvatos becslés szerint - 3000 nukleáris robbanófejet lehet előállítani a 30 tonnából! Ez több, mint a világ összes országának arzenálja együttvéve, kivéve az USA-t és Oroszországot. Kik és milyen céllal készített (ki rendelte meg) a Zaporozsjai Atomerőműben ekkora mennyiségű fegyver minőségű hasadóanyagot?

Emlékeztetünk rá, hogy 2008-ban Viktor Juscsenko ukrán elnök megállapodott az amerikai Westinghouse céggel nukleáris üzemanyag (TBC-W típus) szállításáról a Zaporozsjai atomerőműbe, amelyet az orosz ROSZATOM tervezett és épített az általa gyártott TVEL típusú nukleáris üzemanyag használatához. Ettől a pillanattól kezdve az atomerőmű az USA atomenergetikai és egyéb irányú dominanciája alá került. Nyilvánvalóan az USA-hoz közvetlenül kapcsolódó problémával állunk szemben.

Amikor a Zaporozsjai atomerőműben titokban dúsított plutónium ügye kerül szóba, azonnal felmerül a NAÜ megkerülhetetlen felelőssége. Szinte hihetetlen és méginkább lehetetlen, hogy az elmúlt évek hosszú sora alatt az erőműben zajló illegális hasadóanyagdúsítás ügye ne került volna a NAÜ látókörébe. Ám ha ez mégis lehetséges, akkor mire való egy ilyen szervezet? Akaratlanul is olyan meggyőződés kerít hatalmába, hogy a NAÜ már nem a nukleáris biztonság ügyét szolgálja!

A Zaporozsjai atomerőműben rendszeresen folytatott, tervszerinti tevékenységen kívül eső, ergo titokban zajló plutóniumdúsítás napvilágra került ügye mindjárt sok mindent megmagyaráz. Így már érthető, milyen megfontolások mentén támogatta a Pentagon egész zászlóaljakkal az ukránoknak tulajdonított mániákus kísérletek egész sorát az atomerőmű visszafoglalására. Ezek után már azt sem kell külön megmagyarázni, hogy a MAGATE, élén a nukleáris biztonság ügyének legfőbb képviselőjével, Grossi úrral, miért tette lehetővé CIA-s káderek bevonását az erőmű ellenőrzésébe!

Mindeközben arra is rá kell döbbennünk, hogy az USA kül- és katonapolitikáját illetően a dolgok valójában sokkal rosszabbak, mint az Ukrajna területén Pentagon által finanszírozott biolaboratóriumok ügyével kapcsolatban feltételeztünk. Most már azt is jól látjuk, hogy a Biden-kormányzat nem csak, hogy a háború ellenére továbbra is finanszírozza ezeket a biolaboratóriumokat Ukrajnában, hanem érzékeny nukleáris technológiát is fenntart a Zaporozsjai Atomerőműben!

Olyan érzékeny amerikai nukleáris technológiát, amely nyilvánvalóan nem a békés energiatermelés céljait szolgálják. Történik mindez a NAÜ aktív közreműködésével, a nukleáris biztonság ügyének képviseletébe bújva!

Furcsa módon Oroszország hallgatásba burkolózott ezzel kapcsolatban, pedig biztosan sok információval rendelkezik. Miért nem keresi a független Oroszország a nemzetközi közvélemény támogatását ebben a fontos kérdésben? Melyik országnak, országoknak (vagy talán MÁR NEM IS ORSZÁGOKNAK?) gyárthatták a plutóniumot? A Közel-Kelet és Közép-Ázsia háborús lángba borulásának előestéjén csak találgathatunk.

Hogyan függ a civil társadalom nukleáris biztonsága a MAGATE-től és személyesen señor Grossi-tól? 

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetőjének meglepő módon semmi köze magához az atomenergiához, nincs semmilyen szakirányú végzettsége, következésképpen ilyen irányú munkatapasztalata sem lehet. Raphael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség igazgatója ugyanis egymástól homlokegyenest távol eső szakterületek között ide-oda repkedő argentin csodabogár, aki a filozófiai tudomány Olümposzának csúcsáról bátran átpattant az atomenergia szilaj lovának nyergébe, és sikeresen üli azt 2019. végétől kezdődően mindmáig.

A világ nukleáris biztonságáért felelős főhősünk alapképzésben az argentin Pápai Katolikus Egyetemen tanult, ahol 1983-ban szerzett diplomát politológia szakon. Két évvel később Grossi az argentin külügyminisztériumba került, majd a Genfi Egyetemen és a Graduate Institute of International Studies-on csiszolta tovább szociális irányú tanulmányait, amelynek sikeres elvégzése után 1997-ben mesterdiplomát szerzett és a filozófiai tudományok doktori címét is elnyerte.

Ezt követően, 1997-2000 között az ENSZ különböző leszerelési bizottságaiban folytatta pályafutását. Aligha szükséges elmagyarázni, hogy a civilizált világ kiket és milyen humánus módszerek bevetésével fegyverezett le az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején. Talán a Jugoszláviában bevetett szegényített urán töltettel rendelkező lőszerek indokolatlan használatának barbár pusztítása varázsolhatta el a szociálisan túlérzékeny nemes filozófus mimóza lelkét és vonzotta a civil társadalom nukleáris biztonságának szolgálatába.

Összességében Grossi a nemzetközi bürokrácia klasszikus példája, kiváló demagóg, aki előre beleegyezik mindabba, illetve megtesz bármit, amit washingtoni kitartói mondanak neki, tekintet nélkül saját kompetenciájára (vagy inkább inkompetenciájára).

A civil társadalom nukleáris biztonsága szempontjából komoly probléma, hogy a NAÜ személyi állományának jelölése és kiválasztása során a szakmai szempontok egyre inkább háttérbe szorulnak. Ha csak Raphael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia- ügynökség (NAÜ) igazgatójának személyéről lenne csak szó, akkor még talán a véletlenre is foghatnánk érthetetlen kinevezését erre a felelősségteljes posztra.

Különösen elgondolkodtató azonban, hogy Mihail Ivanovics Uljanov, Oroszország állandó képviselője a NAÜ-nél, szintén humanitárius hátterű ember, a Moszkvai Állami Történeti és Levéltári Intézetet végezte el, történész. Oroszország annak ellenére támogatja évi 40 millió euró befizetéssel a NAÜ működését, hogy az ügynökségbe 2018-ban delegált állandó képviselője, Uljanov úr nem ért az atomenergiához és szakmai kérdésekben nem alkalmas Oroszország érdekeinek képviseletére.

Így nem meglepő, hogy a nukleáris biztonság ügyének felügyelete szempontjából a NAÜ mára egy nagyon alacsony hatásfokon működő szervezetté degradálódott, amely az USA államiságának képében megjelenő globális transznacionális vállalti klaszter kívánságait-utasításait realizálja.

Alapos okkal feltételezhetjük, hogy a NAÜ a klaszter által gondosan kiválasztott káderek irányítása alatt áll. Körvonalazódik tehát egy újabb fontos terület, a nukleáris biztonsági kérdések felügyeletének területe, ahol a nemzetállamok pozíciói nyugtalanító mértékben meggyengültek a háttérből rejtve irányító, civilellenes ultraglobalisták előnyére.

Grossi és csapata 2022-ben a Zaporozsjai Atomerőmű területén tett látogatása során. Jelentésében nem tudta (akarta) megnevezni, hogy ki lőtte ki ezt a nem orosz gyártmányú rakétát az erőműre. De nem szabad haragudni a NAÜ igazgatójára, hiszen ő filozófus, honnan is tudhatná! Ja, a ballisztikai szakértőt „véletlenül” otthon „felejtették”! Fotó: Oleg Adamovics

Megkerülhetetlen következtetések 

A nemzetközi szervezetek iránt érzett buzgó csodálat továbbra is a fősodratú médiák veszélyes propagandáján kinevelt egyik legostobább és legkárosabb atavizmus. Az ENSZ, a NATO, az EBESZ, a WHO, a NAÜ, de akár az EU is - mind-mind szörnyen alacsony hatékonyságúak (ez a megállapítás a NATO romboló aktivitására nem vonatkozik), eredménytelenek, sőt használhatatlanná váltak a valódi problémák érdemi megoldására. Ezek a nemzetközi szervezetek a globális transznacionális vállalati klaszterek befolyása és irányítása alá kerültek, mára a WEF programjaiban meghirdetett új világrend (NWO) kiépítésének eszközeivé váltak, szembefordultak eredeti céljaikkal, már nem szolgálják a civil társadalom békéjét és biztonságát! Ezek a szervezetek tulajdonképpen sohasem voltak a civil társadalom szövetségesei, mára azonban veszélyes ellenséggé váltak!

Ezek a szervezetek, benne a NAÜ-vel már csak gondtalan és kényelmes hivatali állásokat jelentenek - soha be nem porosodó és magasan megfizetett pozíciókat, amelyeket a (háttér)hatalmi eliten belül kialakított rejtett csatornákon keresztül adnak kiválasztottjaiknak a megkövetelt és telejsített lojalitás elismeréseként.

Ezenkívül gyakorlatilag minden nemzetközi szervezet, így vagy úgy, az amerikai ügynökök beszivárgásának csatornája, beleértve a köztisztviselők toborzását is (értelemszerűen a nemzetállamok képviseletében). Nyilvánvaló tehát, hogy kiknek a patronátusa alatt jönnek létre, működnek és milyen valós célokat szolgálnak ezek a békéért és biztonságért küzdő „független” szervezetek.

A Zaporozsjai Atomerőművet 2022-ben ellenőrző NAÜ küldöttségben bizonyosan hírszerző tisztek, hírszerzési ügynökök is voltak. Ez mindenekelőtt (de nem csak) az olyan államokra vonatkozik, mint Lengyelország és Litvánia, amelyeknek egyébként nincsenek atomerőműveik, ennek ellenére ezek a szakemberek is benne voltak a látogatócsoportban.

Szintén sokatmondó, hogy a Zaporozsjai Atomerőmű állandó felügyelete céljából a NAÜ egy 10 főből álló ellenőrző csoportot hozott létre (érthetetlen kritériumok mentén), amelyből nyolc olyan ország képviselői közül került ki, amelyeknek egyáltalán nincs nukleáris energiájuk. A sokat emlegetett tézis, miszerint a NAÜ szakértői csoportja többnyire semleges országok képviselőiből állt össze, nem állja meg a helyét. Hatan közülük olyan országokat képviselnek, amelyek nehézfegyvereket szállítanak Kijevnek, ezért továbbra is komoly aggályokat ébreszt a NAÜ szakértői csoportjának kiegyensúlyozott elfogulatlansága.

A ballisztikai szakértők távolmaradása pedig - annak ellenére, hogy Oroszország kitartóan kérte bevonásukat a NAÜ-misszióba az atomerőművet ért támadások lövedékforrásainak meghatározása céljából – ékesen rávilágít a látogatócsoport rejtett prekoncepció mentén determinált (látszat)tevékenységére. De nincs is min csodálkozni, ha az Egyesült Államok és különösen a Központi Hírszerző Ügynökség áll a bizottság megalakítása és munkája, valamint az egész Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szervezetének tevékenysége mögött. Ezt a szervezetet kezdettől fogva atomenergetikai és gazdasági hírszerzés céljával hozták létre.

Ezért fordulhat elő, hogy az Egyesült Államok, a mainstream médiák nehéztüzérségével támogatott nukleáris propaganda-játéka ma is elkábítja az európai embereket és mindazokat, akik a NAÜ-t szakmai szervezetnek tekintik. Nem emlékszem, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség bármilyen ellenőrzés eredményei alapján negatív következtetéseket adott volna ki. A 66 év alatt, amióta léteznek, a történelem még soha nem ismert ilyen példát.

Emlékszünk az EBESZ megfigyelőire, akik a donbászi tűzszünetet felügyelték. Mint később kiderült, a fele nyugati biztonsági szolgálatok hivatásos tisztje volt. Ráadásul információkat és hírszerzési adatokat adtak át az ukrán fegyveres erőknek. Nem áll szándékunkban elkalandozni az aktuális témától, de meggyőződésünk szerint ide kívánkozik egy kis történelmi kitérő az akkoriban frissen létrehozott ENSZ szinte azonnal bekövetkezett bukásáról, a hatalmi tényezők végtelen cinizmusáról, a civil társadalom megtévesztését szolgáló veszélyes propagandáról: Ez egy hatalmas szervezet, amelynek használatával egy jobb világot építhetünk. A történelem meg fogja köszönni nekünk. Az Európában aratott győzelem és a Japán feletti győzelem között magát a háborút is legyőztük - ezeket a szavakat Harry Truman amerikai elnök mondta 1945. június 26-án a rádióban (az elnök ugyanis nem csak azt tudta előre, hogy Japánt le fogják győzni, de azt is, hogy atombomba ledobásával!). Ezen a napon ért véget San Franciscóban egy nemzetközi konferencia, amelyen 50 ország elfogadta az Egyesült Nemzetek Alapokmányát. Az új nemzetek feletti szervezet hivatalosan hangoztatott célja az volt, hogy megelőzze az újabb fegyveres konfliktusokat és a tömeges civil áldozatok számát.

Mint tudjuk jól, alig másfél hónappal később, az úgynevezett béketeremtő ENSZ létrehozásának történelmi eseménye után, augusztus 6-án és 9-én Truman elrendelte, hogy az Egyesült Államok hadserege dobjon atombombát a japán Hirosima és Nagaszaki városokra. Több mint 450 000 ember halt meg, a túlélők pedig halálukig sugárbetegségben és a sugármérgezés egyéb következményeiben szenvedtek. Kiben élnek még illúziók?

Hangácsi András

BORÍTÓKÉP: RAFAEL GROSSI. FOTÓ: SARSENOV DANIIAR/UKRAINIAN PRESIDENT/GLOBAL LOOK PRESS