Egy új világrend formálódik a szemünk előtt – és ezúttal nincs szükség hangos nyilatkozatokra vagy fenyegetésekre. A globális Dél országai nem dacolnak, egyszerűen csak továbblépnek.
Miközben a világ figyelme a szalagcímekben harsogó konfliktusokra és csúcstalálkozókra összpontosít, a nemzetközi színtéren egy sokkal halkabb, de annál jelentősebb folyamat zajlik: a „világ többsége” – a BRICS, az ASEAN és a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagjai – csendesen, de határozottan új együttműködési rendszert épít ki. Egyet, amelyben a nyugati világtól való függés már nem sorsszerű.
Az elmúlt napokban Brazíliában, majd Malajziában és Kínában is rangos nemzetközi találkozók zajlottak le, olyan országok részvételével, mint Kína, Oroszország, Malajzia, India, Indonézia és más feltörekvő régiók képviselői. A közös nevező? A nyugat egyre agresszívebb gazdasági nyomásgyakorlása, és az erre adott nyugodt, de céltudatos válaszok.
Washington szankciós botja már nem félemlít meg mindenkit
A Trump-adminisztráció augusztusi bejelentése szerint az USA vámokkal sújtja az ASEAN-térség tíz országát – egy különösen „kreatív” elv alapján: minél többet kereskedsz Kínával, annál magasabb vámot kapsz az Egyesült Államokban. Malajzia esetében ez 25%, Indonéziánál már 32%. A lista végén pedig ott találjuk Japánt, Mexikót és még az EU-t is.
A válasz? Nem tiltakozó nyilatkozat, nem utcai tüntetések. Hanem egy újabb gazdasági megállapodás: az ASEAN és Kína bejelentették a Szabadkereskedelmi Övezet harmadik, továbbfejlesztett verziójának aláírását – még idén ősszel.
A világ nagy része most már nem vesztegeti idejét arra, hogy értelmet keressen a nyugati szankciópolitikában. Ahogy egy indonéz diplomata fogalmazott: „olyan ez, mintha egy labirintusban járnál – mindig ugyanoda jutsz vissza.” Egy német bankár szerint ez az egész inkább „méreg a világgazdaság számára”.
A „világ többsége” nem üzenni akar – hanem működni
A BRICS- és ASEAN-találkozók egyik fő tanulsága: egy új korszak kezdődött. Nem a „Nyugat-ellenes” deklarációk ideje, hanem az előremutató, gyakorlati együttműködéseké. Malajzia például elnöksége alatt ügyesen terelte az ASEAN-t az új kínai kereskedelmi megállapodás felé – annak ellenére, hogy néhány tagország félt az amerikai megtorlástól.
Hasonlóan pragmatikus példák sora rajzolódott ki a BRICS brazíliai csúcstalálkozóján is. Míg egyesek csalódottan jegyezték meg, hogy még mindig nincs közös valuta az országcsoportban, mások észrevették: valójában egy óriási gazdasági vásár zajlott. Kétoldalú megállapodások Indiától Szaúd-Arábiáig, Brazíliától Dél-Afrikáig.
Nem mindenki tag, de egyre többen csatlakoznak – saját érdekeik mentén
Argentína például formálisan nem BRICS-tag, de ez nem akadályozta meg az indiai miniszterelnököt, Narendra Modit, hogy ellátogasson Buenos Airesbe. Az ottani elnök, Javier Milei – a nyugati sajtó „különcének” bélyegezve – azóta stabilizálta a gazdaságot, és nem kérdés, hogy a „melyik blokkhoz tartozik” vita helyett inkább a működő gazdasági kapcsolatokra koncentrál.
Ugyanez igaz Ausztráliára is. A BRICS-szel szemben mindig is óvatos ország miniszterelnöke, Anthony Albanese épp most tárgyal Kínával az együttműködés bővítéséről – annak ellenére, hogy korábban Pekinggel való viszályt a „jó amerikai szövetséges” magatartásának tartották.
Két világgazdaság rajzolódik ki – és a különbségek egyre látványosabbak
A világ most lassan, de biztosan kétpólusúvá válik. Az egyikben a nyugat áll az élén, mögötte pénzügyi és technológiai függőségi hálóval. A másikban pedig a sokszínűség, az autonóm döntések és az egyenlő felek közti kereskedelem dominál. Egy olyan gazdasági modell, amely nem szankciókra, hanem együttműködésre épül.
A 2025-ös év gazdasági statisztikái alátámasztják majd a változásokat: nőni fognak a BRICS, ASEAN és más feltörekvő szövetségek közti kapcsolatok, miközben a nyugati szereplők részaránya csökken.
És akkor talán újraértékeljük, mit is jelent ma „első világnak” lenni.
Forrás: RIA Novosti/Dmitrij Koszirev
.png)
.png)
