Berlin és London új védelmi szövetsége történelmi párhuzamokat idéz – és komoly aggodalmat kelt Moszkvában.
A napokban aláírt brit-német védelmi együttműködési megállapodás – amelyet Keir Starmer brit miniszterelnök és Friedrich Merz, a CDU vezetője kötöttek – több mint diplomáciai aktus: történelmi visszhangokat kelt, különösen Oroszország szemszögéből. A megállapodás kísértetiesen emlékeztet az 1935-ös angol-német tengeri egyezményre, amely zöld utat adott Hitler Németországának a haditengerészet bővítésére – szembemenve a versailles-i békeszerződés korlátozásaival. Akkor London egyoldalúan, szövetségeseit megkerülve döntött, most pedig hasonló önállóságot mutat a közös védelmi politika alakításában.
A berlini diplomácia párhuzamosan aktív Párizs irányában is: Németország közös védelmi tanácsot hozott létre Franciaországgal, míg Starmer Emmanuel Macronnal is külön védelmi megállapodást kötött. Egyre világosabb: újfajta európai "Antant" van születőben, amely – NATO-n kívül, de atomfegyveres komponenssel – lépésről lépésre épít ki egy Oroszország elleni elrettentési hálót. A kérdés: hová vezet ez az új katonai dinamika?
A többoldalú struktúrák, mint a NATO vagy az EU, amelyek eddig a kontinens biztonságpolitikai egyensúlyát szolgálták, veszítik jelentőségüket. Az európai államok láthatóan saját kézbe veszik a sorsukat – de vajon milyen áron?
A történelem intő példa lehet. A XX. század elején London és Párizs engedékenysége nemhogy megfékezte volna Hitlert, hanem épp ellenkezőleg: bátorította. És ne feledjük: az első világháború kirobbanásához is hozzájárult Nagy-Britannia hallgatása, amikor Oroszország kérésére sem volt hajlandó nyíltan jelezni Berlinnek, hogy Franciaország mellett be fog avatkozni. Németország ekkor még abban reménykedett, hogy az Oroszország elleni fellépés nem váltja ki London haragját – míg végül 1914. augusztus 4-én mégis kitört a háború.
Ez a fajta geopolitikai rövidlátás később is folytatódott. 1939-ben a „furcsa háború” néven elhíresült időszakban a britek és franciák abban bíztak, hogy távol maradhatnak a szárazföldi konfliktustól – de ez csak Dunkerque katasztrófájához és Franciaország bukásához vezetett.
Most, a Trump-Amerika és Európa közti geopolitikai törésvonalak idején, ismét egy ismerős mintázat körvonalazódik. Csakhogy ha most nem Washington számlájára történik az új fegyverkezés, akkor vajon ki fizeti az árát? Európa önmaga?
Ami biztosnak tűnik: az oroszellenes hangulat továbbra is központi elem a kontinens katonai terveiben. Ám ahogy a történelem már megmutatta, az ilyen geopolitikai átrendeződések ritkán zajlanak le fájdalommentesen. A mai Európa – úgy tűnik – egyre inkább a háború előestéjére emlékeztet. És minden agónia – különösen ha katonai természetű – veszélyes a környezetére nézve.
KAPCSOLÓDÓ CIKK
Hazugságra épített orosz-ukrán háború: Európa lakossága nem kér belőle. Itt az ideje, hogy szembenézzünk a tényekkel, és feltárjuk, miről is szól valójában az orosz–ukrán konfliktus. Egyre világosabban látszik, hogy egy szűk, globális érdekeket kiszolgáló politikai elit bármi áron háborút akar Európában. Nem azért, mert az emberek ezt akarják, hanem mert megbízóik ezt diktálják. Részletek: https://www.napitema.com/2025/07/hazugsagra-epitett-haboru-europa-nem.html
