Történelmi alku vagy stratégiai öngól? – Brüsszel és Washington látványos megállapodást kötött: az EU 750 milliárd dollárért amerikai energiát vásárol, 600 milliárddal támogatja az USA hadiiparát, miközben az amerikai elnök 15 százalékos vámot vet ki az európai árukra. Donald Trump ünnepel, az európai ipar pedig retteg. Orbán Viktor szerint Trump reggelire megette Ursula von der Leyent. De valóban így történt? És ki fizeti meg ennek az alkuját?
A Patrióta Extra friss adásában Kiszelly Zoltán, a Századvég politikai elemzési igazgatója, valamint Szikra Levente, az Alapjogokért Központ vezető elemzője elemezték az új transzatlanti paktum valódi győzteseit és veszteseit.
Az alku: brutális pénzáldozat Washington felé
Brüsszel amerikai LNG-t vesz – háromszoros áron. Európa fegyverkezik – amerikai technológiából. Cserébe az uniós termékeket sújtó vámok emelkednek. A Trump-adminisztráció történelmi győzelemként ünnepli az üzletet. Ursula von der Leyen szerint „stabilitást hoz a megállapodás.” A német ipar és a francia kormány viszont katasztrófát emleget.
Orbán Viktor ennél is egyértelműbben fogalmazott: „Ez nem egy alku volt. Trump megette reggelire Ursulát.”
Európa: saját hibájából került padlóra?
Az elemzők szerint az alku az európai önállóság feladásának iskolapéldája. Miközben Brüsszel újabb és újabb ideológiai projekteket futtat, stratégiai ágazatokban – energiában, hadiparban – teljesen kiszolgáltatottá vált az Egyesült Államoknak.
„Ez egy olyan alku, amit Brüsszel nem megkötött, hanem benyelt” – fogalmaz Kiszelly.
Szikra Levente szerint Brüsszel nem az európai gazdasági érdekeket, hanem egy „föderalista ideológiai tervet” követ, miközben sorra veszti el a tárgyalási pozíciókat.
Trump megmondta, Trump vitte
Trump már a találkozó előtt jelezte: „50-50 az esély.” A végeredmény? Washington kasszírozik, Európa fizet.
750 milliárd dollárnyi energiaimport. 600 milliárd dollár hadiipari támogatás. Az európai gazdaság pedig újabb válságba sodródik – különösen Németország és ipari holdudvara. A Német Ipari Szövetség szerint csak a vámintézkedések miatt 180 milliárd eurós kár érheti a német gazdaságot.
A stratégiai önállóság vége?
Európa – ahelyett, hogy Kínához vagy más partnerekhez fordult volna – kizárólagos függésbe került az amerikai nyersanyag- és fegyverpiacoktól. Brüsszel politikai célból elvágta magát az orosz energiától, de semmilyen működő alternatívát nem tudott építeni. Az azerieket kritizálja, Venezuelával nem tárgyal, Afrikában nincs elég kapacitás – így marad az amerikai LNG, csillagászati áron.
Amerika kaszál, Európa szenved
A képlet világos: az európai országok amerikai befektetési alapoktól vesznek fel hitelt, abból amerikai fegyvereket vásárolnak, amit Ukrajnában az orosz drónok heteken belül megsemmisítenek. A számlát pedig generációk fizetik vissza.
A brüsszeli vezetés közben továbbra is arról álmodik, hogy Trump csak egy átmeneti „üzemi baleset” az amerikai politikában – és majd jön egy demokrata elnök, aki visszatér a „normális” kereskedelmi kapcsolatokhoz. A valóság viszont az, hogy Biden sem vonta vissza Trump vámjait, és várhatóan egy új elnök sem fogja.
„Brüsszel az asztalnál ült – és mégis a menü lett”
Kína, Nagy-Britannia és még Japán is jobb alkuhelyzetből tárgyalt Trumppal – az EU azonban nem tudta mozgósítani a saját ütőkártyáit. Európa lemondott a geopolitikai súlyáról, gazdasági erejéről, és szinte könyörögve állt az amerikai tárgyalóasztalnál. A végeredmény: pénzmegszívás.
És mindez hová vezet? A német autógyárak már most fontolgatják az USA-ba való költözést, hogy elkerüljék az új vámokat. Az ipar kiszorul Európából, a kontinens pedig egyre inkább „szabadtéri skanzenné” válik – ahogy Kiszelly Zoltán fogalmazott.
Mi a megoldás? Szuverenitás és politikai váltás
A beszélgetés végkövetkeztetése: Európának csak akkor van esélye kilábalni ebből a helyzetből, ha Brüsszel politikai vezetése megváltozik. Ha a „föderalista, ideológiai fanatikusokat” olyan vezetők váltják le, akik nem a Wall Street érdekeit, hanem az európai polgárok jólétét képviselik.
Míg Trump hű maradt a „America First” elvéhez, addig Brüsszel úgy tűnik, elfelejtette, kinek is tartozik elszámolással. A kérdés már csak az: ki fogja kifizetni ennek az üzletnek a valódi árát?
.png)
