Az idei augusztus 20-ai tűzijáték fényáradata közben nemcsak a rakéták villantak, hanem a történelem is: a narrátor ezúttal a magyar múlt egyik legsötétebb alakját, Orseolo Pétert idézte fel. A király, aki Szent István örökségét adta el idegeneknek, évszázadok óta a hazaárulás szinonimája.
És ekkor történt a meglepő fordulat: egy másik Péter – Magyar Péter – szinte azonnal magára kapta az „áruló Péter” kabátját. Nem sok kellett hozzá: elég volt a keresztnév és a történelmi narráció, máris sértődötten reagált, sőt fenyegetőzni kezdett. Mintha saját maga húzta volna párhuzamba sorsát az elátkozott Orseolóéval.
De vajon kiket tart a történelem a legnagyobb hazaárulóknak? Orseolo Péter csak a kezdet volt: hosszú a lista azokról, akik idegen hatalmaknak szolgáltatták ki a magyar függetlenséget.
Orseolo Péter – az első nagy áruló
A Szent István halála után trónra ülő Orseolo Péter kapzsi és önhitt uralkodó volt. Idegenek tanácsaira hallgatva árulta el a magyar érdekeket, majd amikor elűzték, német csapatokkal tért vissza, és aranyozott lándzsán ajánlotta fel Magyarországot a Német-római Császárnak.
A szabadságot rabsággá, a békét pusztulássá változtatta. A magyarok végül fellázadtak, elűzték, majd megvakították.
Magyar Péter – önkéntelen párhuzam
Az ünnepi narráció hallatán Magyar Péter úgy érezte, róla beszélnek. A közösségi médiában hisztérikus üzenetekkel reagált, sőt még fenyegetést is odaszúrt:
„Nem kell félni, nem fog fájni. Na jó, kicsit.”
Hogy kinek szánta, nem világos – de a gesztus annál árulkodóbb. Olyan, mintha önként állította volna magát a hazaárulók sorába.
Árulók a magyar történelemben
Hegedűs István – Eger árulója
1552-ben, az egri vár ostromakor Hegedűs hadnagy pénzért adta volna el a hazáját: magyar katonákból toborzott csoportot, hogy titokban beengedjék a törököt. A tervet leleplezték, Dobó István pedig példát statuált: Hegedűst felakasztották, társainak a fülét vágták le.
Károlyi Mihály és Jászi Oszkár – a Trianon előszobájában
Károlyi Mihály, a „vörös gróf” 1918-ban miniszterelnökként lefegyverezte a magyar hadsereget, ezzel elvéve a nemzet ellenállási esélyét. Később külföldön, Edvard Benešnél lobbizott, hogy cseh csapatok vonuljanak be Magyarországra Horthy ellen.
Jászi Oszkár, minisztere és szövetségese, a nemzetiségek autonómiáját szorgalmazta, amivel végképp előkészítette az ország széthullását.
Kun Béla – a vörös terror atyja
A kommunista vezető 1919-ben Moszkvának rendelte alá a magyar érdekeket. A Lenin-fiúk rémtettei és a vörös terror az ő nevéhez fűződik. Nem ismert határt: a nemzeti szuverenitást készségesen cserélte a szovjet diktátumra.
Kádár János – aki beengedte a szovjet tankokat
1956-ban Kádár János hívta be a szovjet csapatokat, hogy leverjék a szabadságharcot. Ezrek életébe került, százezrek menekültek el az országból. Három évtizeden át szolgálta a Moszkvától függő diktatúrát, és csak halálával ért véget a korszak, amely a magyar szabadságot bilincsbe verte.
Árulás – örök mementó
A történelem számos példát kínál arra, hogyan árulták el a magyar vezetők saját népüket idegen hatalmak érdekében. Volt, aki azonnal elnyerte méltó büntetését, másokat csak az utókor állított szégyenpadra.
Az azonban különösen beszédes, hogy Magyar Péter önként látta meg saját sorsát az áruló Orseolóban. Mintha a múlt tükrében saját jövőjére pillantott volna rá.
Az árulásoknak mindig súlyos ára volt – soha semmi nem volt ingyen, mindig a magyarságnak kellett megfizetnie. Részletek
Forrás: MANDINER nyomán