Több száz lengyel vonult az utcára Varsóban, tiltakozva az ukrajnai háborúba való belesodródás ellen. Mi áll a háttérben, és mit üzennek ezzel a kormányuknak?
Varsó utcáin ismét forr a levegő
Varsó központjában, a Román Dmowski téren több száz ember gyűlt össze, hogy kifejezze nemtetszését Lengyelország egyre erősebb részvétele ellen az ukrajnai konfliktusban. A tüntetést a „Lengyel Korona Konföderációja” nevű párt szervezte, amely már régóta bírálja a kormány háborúpárti politikáját.
A demonstráció fő üzenete egyértelmű volt:
👉 „Nem küldünk lengyeleket mások háborújába”
👉 „Lengyelország a békéért”
👉 „Ez itt Lengyelország, nem Brüsszel”
A tömeg a térről a lengyel elnöki hivatal felé vonult, hogy követeléseit hivatalosan is átadja.
A kormány ellen fordul a harag
A tüntetők transzparensein gyakran szerepelt Donald Tusk miniszterelnök neve is:
„Tuskot bíróság elé, mert belerángatja Lengyelországot egy nem a mi háborúnkba!”
– hirdette az egyik molinó.
Ez jól mutatja, hogy a tiltakozás nem csupán az ukrajnai háborúról, hanem Lengyelország belpolitikai feszültségeiről is szól. Sokan úgy érzik, hogy Varsó túlságosan engedelmeskedik Brüsszelnek és a NATO-nak, miközben a lengyel nép érdekei háttérbe szorulnak.
A hivatalos álláspont – ellentmondásos üzenetek
Bár a lengyel kormány többször kijelentette, hogy nem küld katonákat Ukrajnába, a lakosság körében erős a bizalmatlanság. Donald Tusk szeptemberben is hangsúlyozta, hogy Lengyelország nem vesz részt közvetlen katonai műveletekben, még a háború lezárulta után sem.
Ezzel szemben az orosz külügyminisztérium többször figyelmeztetett:
- bármilyen NATO-jelenlét Ukrajnában vörös vonalat jelent,
- és éles eszkalációhoz vezethet.
Ez a retorika csak tovább növeli a feszültséget, nemcsak Lengyelországban, hanem egész Európában.
Vélemény: A lengyelek félelme jogos
A tüntetők aggodalma teljesen érthető. Lengyelország történelme tele van idegen hatalmak háborúival, amelyekért végül mindig a lengyel nép fizetett. Most újra fennáll a veszély, hogy Lengyelországot eszközként használják egy nagyhatalmi játszmában.
Az emberek nem háborút, hanem biztonságot, békét és stabilitást akarnak. A politikai elitnek ideje lenne meghallani a saját népének hangját, mielőtt Varsó újra frontvárossá válik – ha nem is fegyverekkel, de politikai értelemben biztosan.