Az elmúlt évtizedek alatt Magyarországon kialakult egy olyan politikai elit, amely a kommunista rendszer örököseként mára egy újfajta globalista irányt követ. Ezek a politikai körök különösen azok, akik magyar zászlók mögé bújva baloldalinak nevezik magukat, de valójában a nemzetgyűlölettől vezérelve mindent és mindenkit támogatnak, ami ellentétes a magyar és nemzeti érdekekkel. Számukra ez az ország nem több, mint egy projekt, egy piac, amelyből hasznot lehet húzni.
A szavazóknak végre fel kellene ismerniük, hogy miközben egymás torkának ugranak és gyűlölködnek, mindezt egy olyan globalista érdekeket kiszolgáló hálózatért teszik, amelynek programja szöges ellentétben áll minden létező nemzeti érdekkel, ami senkinek sem szolgálja az érdekeit ebben az országban – kivéve azokat a politikusokat, akik hatalmat szereznek.
Eközben azt hirdetik, hogy „árkokat kell betemetni”, miközben valójában tovább mélyítik azokat — mert a megosztottság és a nemzeti önfeladás politikája a létezésük alapja.
Fel kell tenni a kérdést: milyen jogrendszer és politikai kultúra teszi lehetővé, hogy olyan politikusok kerülhessenek hatalom közelébe, akik nem a nemzetépítésben érdekeltek, hanem abban, hogy kiszolgáltassák az országot idegen érdekeknek? Hogyan történhet meg, hogy a nemzeti érdek védelme helyett a külföldi elvárások teljesítése válik politikai programmá?
A helyzet súlyosabb, mint elsőre látszik. Sokan, akik ezt a politikai irányt támogatják, valójában nem is érzékelik, hogy ezzel saját maguk és hazájuk ellen dolgoznak. A nemzeti öntudat és a függetlenség háttérbe szorul, miközben azok, akik a globalista ideológiát követik, saját jövőjüket is veszélyeztetik.
A politika csak színház: a felszínen pártviták, személyeskedések, botrányok, miközben a háttérben olyan érdekcsoportok mozgatják a szálakat, amelyeknek semmi közük a magyar emberek mindennapi valóságához. Nem az a lényeg, hogy ki beszél a leghangosabban a médiában, hanem az, hogy kinek az érdekeit szolgálja valójában.
A végső árát azonban mindig az emberek fizetik meg — az adófizetők, a dolgozók, a családok.
Magyarország válaszúton áll. Vagy megőrizzük önállóságunkat és nemzeti identitásunkat, vagy lassan feloldódunk egy olyan rendszerben, ahol a döntéseket már nem Budapesten, hanem idegen központokban hozzák meg.
A rendszer csapdája, hogy a politikusok bármit hazudhatnak – ezt semmilyen törvény nem tiltja. Ez azt jelenti, hogy az emberek bármikor becsaphatók. És ami a legdurvább: a politikusokat akkor sem lehet visszahívni, ha hazudnak vagy hazaárulást követnek el.
A politikusok által sokat emlegetett és féltett demokrácia arról szól, hogy olyan politikusok is indulhassanak a választásokon, akik nem a hazájukat, hanem idegen érdekeket szolgálnak. Választások előtt mindig azt mondják, amit az emberek hallani akarnak, de választások után pont az ellenkezőjét teszik. Ez így megy már évtizedek óta.
Hazánkra a legnagyobb veszélyt ma azok a külföldről finanszírozott, nemzetellenes civilszervezetek, médiumok és politikai szereplők jelentik, akik – ha éppen az érdekük úgy kívánja – magyar zászlók mögé bújnak, és hazugságokra épített hangzatos ígéretekkel próbálják félrevezetni az embereket.
Ez nemcsak átverés, hanem egy brutális árulás, aminek súlyos ára van, mert nincs ingyen semmi. Külföldről senkit nem támogatnak ingyen.
Azért finanszírozzák őket, hogy megnyissák az utat a migráció, az LMBTQ, a háború és egyéb erkölcsi, lelki, szellemi pusztítások előtt – mert ez a globális pénzhatalmi elit érdeke, akik a háttérből dróton rángatják azokat a hazaáruló politikusainkat, akik eladták a lelküket.
A globális pénzhatalmi elit célja világos, mint a nap: a nemzetállamok felszámolása és egy egypólusú világrendszer létrehozása, amely totális kontrollt és globális diktatúrát jelent az egész emberiség számára, ahonnan nem lesz visszaút. Ezt a folyamatot segíti elő a migráció, a háborúk, a genderőrület és a gazdaság tönkretétele, hogy az emberek olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek, amelyben rájuk tudják kényszeríteni az új világrendet. Tehát a globális pénzhatalmi elitnek kizárólag nemzetárulók kellenek, nem pedig nemzetépítő politikusok.
A nagy kérdés: kit szolgál a demokrácia? A demokráciának nevezett rendszerben, amelyben élünk, nem az embereket, hanem a hatalmat szolgálja. A politikusoknak négyévente mindössze néhány percre van szükségük az emberekre – utána mehetnek vissza a sor végére. Aztán jön a politikai osztály, a háttérben álló pénzügyi körök, a nemzetközi érdekcsoportok. Ők döntenek mindenről. Ez a kiszolgáltatottság egyértelműen mutatja, hogy hazánkat nem a történeti alkotmányunk szellemében irányítják.
Ébresztő! Még van idő változtatni, de ehhez előbb látni kell, kik állnak valójában a díszletek mögött.
Civilek az összefogásért
