Egyre gyakrabban hallani a médiában és a politikai vitákban a kifejezést: „Ukrajna Trianonja”. Azok is előszeretettel használják, akik korábban a magyar Trianon fájdalmát nem tartották fontosnak – most viszont ezzel próbálnak hatni a közvéleményre, mintha egy orosz–ukrán béke a magyar tragédia párhuzama lenne.
De valóban összehasonlítható-e az orosz–ukrán konfliktus egy 1100 éves állam, Magyarország 1920-as feldarabolásával? És egyáltalán: létezett-e valaha ukrán nemzet és állam a mai értelemben?
A Kijevi Rusz: a mítosz, amire a modern Ukrajna építeni próbál
A történelemkönyvekben gyakran olvasható, hogy az ukrán államiság gyökerei a középkori Kijevi Ruszban keresendők. Csakhogy ez az államalakulat nem ukrán eredetű volt.
A Kijevi Rusz a viking (varég) hódítók állama volt, akik 862 körül Rurik vezetésével érkeztek északról, Novgorod térségéből. Innen terjeszkedtek dél felé, és Oleg fejedelem alapította meg Kijevet, mint új központot.
Az állam lakossága keleti szláv törzsek voltak, akik akkor még sem nyelvileg, sem kulturálisan nem váltak külön oroszokra, ukránokra vagy fehéroroszokra. A Kijevi Rusz tehát nem volt ukrán állam, hanem egy laza, viking elit vezette keleti szláv fejedelemség.
A 12. századra ez a laza szövetség felbomlott, a központ Moszkvába helyeződött át, és Kijev jelentősége megszűnt. A 13. századi mongol invázió pedig teljesen elpusztította a térséget. Az ukrán területek elnéptelenedtek, míg Magyarország jogfolytonos államként élte túl a tatárjárást.
A „határvidék” születése: Ukrajna szó szerint senkiföldje
A „Ukrajna” szó oroszul annyit jelent: határvidék. Ez a kifejezés nem népet, hanem földrajzi peremterületet jelölt – előbb a mongol birodalom, később a lengyel és orosz államok között.
A középkor végén a mai Ukrajna területét lengyel mágnások kezdték benépesíteni, akik parasztokat telepítettek az üres pusztákra. Innen ered a kozákok népe is – szökött jobbágyok, katonák és kalandorok, akik a „vadmezőkön” új életet kezdtek. A „kozák” szó maga is török eredetű, jelentése: kóborló, törvényen kívüli.
A kozákokból később fegyveres csoportok szerveződtek, akik hol a lengyel király, hol az orosz cár szolgálatába álltak.
1654-ben a kozákok Moszkvával szövetkeztek, és ettől kezdve a térség fokozatosan orosz fennhatóság alá került. Ukrajna tehát nem függetlenedett, hanem beolvadt a cári birodalomba.
A birodalmak árnyékában: a modern Ukrajna formálódása
A mai értelemben vett ukrán nemzet csak a 19. században kezdett formálódni, főként a Habsburg Galíciában, ahol az osztrák uralom alatt élő keleti szláv parasztságban ébredt fel egyfajta nemzeti öntudat.
A birodalmi hatalmak – Oroszország és Ausztria – ekkor saját politikai céljaik szerint ösztönözték a helyi identitásépítést, ami később az ukrán nacionalizmus alapja lett.
A független Ukrajna mint állam csak 1922-ben jött létre, a Szovjetunió tagköztársaságaként.
A Krímet például csak 1954-ben csatolták hozzá Hruscsov döntése alapján, míg a Donbasz térségét Lenin ajándékozta, hogy ellensúlyozza az ukrán parasztságot az orosz ipari munkásokkal.
A valóban független Ukrajna pedig csupán 1991-ben, a Szovjetunió széthullása után** született meg**.
Trianon és Ukrajna: hamis történelmi párhuzam
Sokan próbálják a mai ukrán területvesztéseket Magyarország Trianonjához hasonlítani.
Ez azonban történelmileg és morálisan is félrevezető.
Magyarország több mint 1100 éve jogfolytonos állam, amelyet 1920-ban a nagyhatalmak külső erővel daraboltak fel.
Ukrajna viszont soha nem volt egységes állam, határait szovjet pártfőtitkárok rajzolták újra és újra.
Ha a jelenlegi háború területi veszteségekkel zárul, Ukrajna nem 1100 éves nemzeti egységet veszít, hanem a 20. századi mesterséges határok változnak meg.
Ráadásul a vitatott területek – Donbasz, Luhanszk, Krím – lakosságának többsége orosz anyanyelvű, míg Trianonban Magyarország tiszta magyar területeket vesztett el, mint Székelyföld, Felvidék vagy Vajdaság.
Történelmi folytonosság és identitás – a döntő különbség
A magyar állam és nemzet történelme megszakítatlan folyamat, amely túlélte a tatárjárást, a török hódoltságot és a Habsburg uralmat is.
A keleti szláv területeken ezzel szemben folyamatos megszakítások, hódítások és újrakezdések követték egymást.
Amíg Magyarország a Kárpátok természetes védelme között alakította ki államiságát, addig Ukrajna mindig határvidék volt – előbb mongol, majd lengyel, később orosz fennhatóság alatt.
Ezért bármilyen orosz–ukrán rendezést nem lehet Trianonhoz hasonlítani, hiszen az egyik egy nemzetet feldaraboló igazságtalan békediktátum, a másik pedig egy fiatal állam határainak újrarajzolása.
Összegzés: mítoszok és valóság Ukrajna múltjáról
A történelem nem mindig az, aminek a politikai kommunikáció láttatni szeretné.
Ukrajna esetében a nemzeti múlt legendákból, féligazságokból és modern mítoszokból épül fel – a Kijevi Rusztól a kozákokon át egészen a 20. század végéig.
A mai háború tragikus, de nem Trianon 2.0.
Magyarország ezeréves államiságával, történelmi határaival és kulturális folytonosságával sem történelmileg, sem morálisan nem állítható párhuzamba Ukrajna rövid és töredezett állami múltjával.
