Kettős mérce a vallások ábrázolásában? Felháborodást keltett egy provokatív bécsi kiállítás
Ausztriában komoly társadalmi vita bontakozott ki egy bécsi kiállítás körül, amely merész és sokak szerint sértő vallási ábrázolásokat mutat be. A tárlaton többek között egy transznemű Madonnát, egy latexhez hasonló szegecsekkel borított keresztet, valamint egy keresztre feszített békát is kiállítottak. A provokatív alkotások nem csupán a művészi szabadság határait feszegetik, hanem újra előtérbe helyezik a kérdést: miért lehet következmények nélkül gúnyt űzni a kereszténységből, miközben az iszlámmal kapcsolatban mindenki óvatos?
„Ez már nem művészet kérdése, hanem etikai felelősség”
Az Exxpress podcastjában Bernhard Heinzlmaier ifjúságkutató és Christian Klar iskolaigazgató elemezte a kiállítás körüli botrányt. Mindketten úgy látják, hogy a provokáció mértéke messze túlmutat az öncélú művészeti kísérletezésen.
Christian Klar szerint teljesen egyértelmű, hogy a kiállítás célja nem a művészet határainak feszegetése, hanem szándékos gúnyos megnyilvánulás a kereszténységgel szemben.
„Ez nem a művészetről szól, hanem az etikai felelősségről.”
– fogalmazott.
Hozzátette, hogy a művészek azért mernek ilyen radikális formában keresztény szimbólumokat kifordítani, mert jól tudják: nem kell tartaniuk semmilyen valódi következménytől.
Félelem az iszlám kritikájától: megmutatkozik a kettős mérce
Klar szerint a helyzet egyik legaggasztóbb része az, hogy miközben a kereszténység következmények nélkül gyalázható, addig az iszlám esetében sokan „óvatos csöndbe burkolóznak”.
„A kereszténységet azért gúnyolják, mert nincs mitől félni. Az iszlámról viszont senki sem mer nyíltan beszélni.”
Heinzlmaier ezt a jelenséget még élesebben fogalmazza meg: szerinte a nyugati világban a szólásszabadság már régen nem egyenlő elvek alapján működik.
„Akik Mohamedet karikírozzák, az életüket kockáztatják. Akik Jézust gúnyolják, azok kiállítást rendezhetnek a Künstlerhausban.”
A kutató úgy látja, hogy az iszlámmal kapcsolatos félelem mélyen beivódott a társadalomba: jelen van a médiában, a politikában és akár az igazságszolgáltatás működésében is. Szerinte ez a folyamat egy behódoló, megfélemlített közvélemény tünete.
A vita tágabb üzenete: mit tekintünk még szólásszabadságnak?
A kiállítás kapcsán nem pusztán az a kérdés merült fel, hogy mit szabad ábrázolni a művészetben. Sokkal inkább az, hogy a társadalom egyes vallásokat „veszélyességi fokuk”, nem pedig a demokratikus alapelvek alapján kezel.
Ez a különbségtétel pedig hosszú távon komoly következményekkel járhat a nyugati társadalmak gondolkodására és a szólásszabadsággal kapcsolatos elvárásokra.
0 Megjegyzések