Amikor Jézus a fenti kijelentést tette, nem teljesen úgy gondolta, mint amit a Szőlő utcában és más intézményekben is a hátrányos helyzetben lévőkkel szemben alkalmaztak.
Most felbolydult az ország, a választásokhoz közeledve minden magára valamit is adó párt igyekszik előnyt kovácsolni a napvilágra került Szőlő utcai botrányból. De hiszen ez a helyzet folyamatosan tapasztalható volt, csak senkinek sem volt érdeke változtatni rajta.
Majd tíz esztendeje Bogdán László, Cserdi rejtélyes körülmények között meghalt polgármestere már rendszeressé tette a felső tagozatos iskolásoknak a börtönlátogatást – szülői felügyelettel. Ott pedig a civil életben nagyszájúskodókat szembesítette a helyzettel és színt kellett vallaniuk. Bizony, mindegyik beismerte, hogy idebent vagy „csicska” vagy pedig „köcsög” lehet. Ez olyan elrettentő hatással volt a fiatalokra, hogy rövid időn belül szinte minden bűncselekmény a falujukban megszűnt, az iskolás gyerekek elkezdték komolyan venni a tanulást és igyekezett mindegyik szakmát választani, tisztességes munkából megélni.
Nem tudom, Bogdán László halála után tovább él-e ez a hagyomány. Jó volna. A nagy kérdés most az, hogy ha egy kis falu polgármestere ezt meg tudta tenni, akkor országos szinten miért nem lépnek az illetékesek? És miért hagyják a börtönökben eluralkodó erőszakot, a csicskáztatást vagy „köcsögöztetést”, amely nyílt titok mindenütt? Miért veszik tudomásul, mi több, még rá is segítenek, hogy a pitiáner bűnözőkből hétpróbás gazembereket neveljenek, s később bármire fel tudják használni őket.
Jó évtizede láttam egy amerikai filmet, amelyben egy bizonyos „Joe bácsi” vette át a nevadai börtön vezetését és rövid időn belül olyan eredményt ért el, ami azóta is példaértékű. Kezdve azzal, hogy a költséges ingatlan fenntartása helyett az elítéltek katonai sátrakban lettek elhelyezve, mondván, hogy ha a hazát védőknek ez jut, akkor a haza ellen vétők miért lennének kivételek.
Folytatva azzal, hogy napközben valamennyi sátor oldalát fel kellett hajtani, hogy jól látható legyen az odabenti élet. Az elítélteknek dolgozniuk kellett, elő kellett teremteni a fogva tartásuk költségeit. Látogatás csak interneten keresztül volt lehetséges, ellenben a nap 24 órájában a börtöntábor minden négyzetméterét kamera pásztázta végig és egy külön tv-csatornán bárki rácsatlakozhatott, láthatta hozzátartozóit, akik közül bizony igen sokan kínos időket éltek át. Hiszen volt, aki azt mondta, hogy külföldi kiküldetésre ment, mások a rokonság előtt szerepeltek le. A lényeg: Joe bácsi még arra is figyelt, hogy az ellátásukat teljesen megváltoztassa.
Az önként jelentkezők közül, aki akarta választhatta a vegán élelmet.
Sok-sok bizonyíték szólt amellett, hogy aki nem evett állati terméket, 2-3 hónap alatt egészen megváltozott. Nem volt annyira ingerlékeny, egészségesebb lett, a gondolkodásmódja is kezdett átalakulni. Ezt még Joe bácsi megtetézte azzal is, hogy minden héten egy-egy lelki vezető tartott előadást az elítélteknek, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Majd megszervezte a „házi” oktatást is, aki hasznosan akarta kihasználni a bezártságot, bizony sok-sok előnyt szerezhetett.
Joe bácsi jelmondata, amit a bejáratra ki is függesztett: Ide senki sem hívott, önként választottad ezt az utat!
Ezt csak azért hoztam példaként, mert nálunk a hazai börtönviszonyok köszönő viszonyban sincsenek a nevelési célzattal. Itt bizony, aki bekerül a rácsok mögé, nem ritka, hogy nehézbűnözői kiképzéssel szabadul! Az is mindennapos és „elfogadott”, hogy lelkileg megtörik a fiatalabbakat és a folyamatos abuzussal végül is minden erkölcsi érzéket kiölnek belőlük. Sorolni lehetne naphosszat még a büntetés-végrehajtásban dolgozók alkalmasságát is, hiszen nem egy szadista hajlamú van közöttük, mások pedig „másodállásként” pénzkeresési forrásként tekitnenek állásukra. Miután évente sok ezer, zömében a fiatalabb korosztályból kikerülő elítéltről van szó, talán a társadalomba visszaterelgető segítség is elkelne, de nem így, ahogy jelenleg mindez zajlik. Az első bűnelkövetőkről tudni lehet, hogy legkevesebb 60%-uk visszaesővé válik, s a hatalom mindezt tudomásul veszi.
Csak személyes tapasztalatokat tudok írni, amelyek már „szakállas” információk, de a helyzet azóta csak romlott. A fiatalkorúak börtönében rendszeres és megengedett volt a fent felsoroltak mindegyike. A börtönőrök jövedelemkiegészítése „bocsánatos bűn” volt. Például cigarettát, szeszt és üzeneteket hoztak-vittek. Pálinkát főztek a rácsok mögött, amit a bv alkalmazottak értékesítettek. Tizenéves elítélt lányok estek teherbe ott, ahol csak női alkalmazottakkal találkozhattak elvileg.
Hét végén a „szőke” fiúkat aberrált pénzes emberek vihették ki, akiket csekély anyagi szolgáltatásért hétfő reggelre visszaszállítottak. Erről a most regnáló belügyminiszter épp úgy tudott, hiszen az egyik ilyen „selyemfiúnak” éppen ők állíttatak ki hamis iratokat, hogy hazahozassák Izraelből, ahol elfogyott a pénze és már nem akart tovább hallgatni. Igen, Zemplényi Györgyről van szó, aki elmondta, hogy bizony az úszószövetségnél is, de másutt is az edzők közül többen abuzálják a fiatalokat, de a kutya nem törődött vele, mondván, hogy csak magát akarja fényezni. Azóta hány fiatal panaszkodott az edzőjére, hányan hagyták abba inkább a sportolást is, mert lelkileg nem tudták elviselni, ami ott van. A börtönön belül azonban az elítéltek nem szállhatnak ki.
Tudom, ahogy Joe bácsi is írta, a börtönbe mindenki maga választotta meg az utat. De ha nem segítik őket, akit még lehet, hogy visszataláljanak a normális életvitelhez, ez a helyzet csak tovább romlik és évente több ezer „nehézbűnözőt” szabadítanak rá a lakosságra.
Ahogy Bogdán László is felismerte a helyzet rákfenéjét, bizony a cigány vezetőknek is fel kellene már nőni ahhoz, hogy ne álljanak be a hivatalos gyűlöletkeltés táborába, hanem kölcsönösen keressék a megoldást. Vegyék észre, hogy őket a mindenkori hatalom csak kihasználja, olyan kelepcébe csalja, ahonnan nincs kiút. Tanuljanak azoktól, akik legalább elkezdték és bizonyítottak is. Egy hazában élünk, egy volna a célunk: félelemmentes, normális életet biztosítani magunk és családunk számára. Talán még emlékeznek a ’89-es romániai forradalomra, ahol a felhergelt román szélsőséges vasgárdisták Marosvásárhelyen rátámadtak a magyarokra, többek között Sütő Andrást is félholtra verték és a rendőrség nem sietett a segítségükre. Nem úgy a marosvásárhelyi cigányok, akik kaszát, kapát, láncot fogva bevonultak a főtérre és hangosan kiabálták: „Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!”
Mert ők legalább felfogták, hogy egymásra vagyunk utalva, ha a magyarságot letarolják, nekik is menekülniük kell. Legyen vége az egymásra mutogatásnak, mert abból mindig csak a nevető harmadik, a hatalom profitál.
Az a tény, hogy a Szőlő utcai javító-nevelő intézet „lakói” is zömében cigány fiatalok, önmagáért beszél. Őket is és a kintlévőket is meg kellene menteni, közös összefogással, addig, amíg van remény.
S csak egy mellékszála a történetnek: A cigányság több-kevesebb létszámmal mindig is jelen volt Európában, Hazánkban is. A vérzivataros időkben közülük is voltak sokan, akik tudták a helyüket és a szabadságharc oldalára álltak. Hogy a földosztásnál kihagyták őket, hogy a különböző társadalmi erők másod-harmadrendűvé sorolták be őket, ez a mindenkori hatalomnak és nem a magyar népnek volt a tette.
A hatalom folyamatosan talonba tette a cigányságot, mondván, hogy amikor szükség van rájuk, bagóért fel lehet használni őket. Vannak jó példák és lehet tanulni belőle, lehet jó eredményeket elérni, de ehhez a cigány vezetők akarata is kell.
Ahogy Bogdán László a cigányvajda választások előestéjén ripakodott rá a vajdákra, a Sztojkákra, Lakatosokra: „Egy évben egyszer luxusautóval, ötkilós aranylánccal idejöttök, felszólítatok bennünket, hogy aztán dolgozzatok, ne halljak rosszat felőletek” – majd elmentek. Ez nem segítség. Hol a felzárkóztatásra szétosztogatott milliárdok hozadéka? Hol van a példamutatás. Farkas Flóriánt ki vonta felelősségre a sok milliárdnyi összeg eltüntetéséért, amiből a sajátjait kellett volna segíteni? De másokat is lehetne említeni.
A változás igényét talán azzal kellene kezdeni, hogy a cigányságot ne romázzák, ne kereszteljék át mássá, mert ezzel is a rejtőzködés igényét ültetik a lelkükbe. A cigányzene, cigány zenész, akár a cigánypecsenye és a cigánybáró is jelzi, hogy itt a társadalmi igazságtalanságokat egy fura átkereszteléssel akarják megoldani, amiért elsősorban a cigányságnak kellene felemelni a hangját.
A Szőlő utcával kezdve, hadd fejezzem be ezzel: - Hol vannak a cigány jogvédők, hol vannak a cigányvezetők? Miért nem szólalnak meg ez ügyben sem?! Hiszen bár kitakarták a fiatalok arcát, azért a hangjukból, a mozgásukból, a tetteikből tudni lehet, hogy valamennyien cigányok. De a „verőlegények” zöme is, erről ne feledkezzenek el. Keressék közösen a megoldást és vessenek véget a szándékos gyűlöletkeltésnek, megosztásnak, amiből folyamatosan csak a politika profitál.
R.Mária
