Kevés olyan fogalom létezik a politikában, amelyet annyira gyakran és könnyedén használnának, mint a korrupció. Politikusok vádolják vele egymást Magyarországon és szerte a világon, miközben magát a rendszert, amely újra és újra kitermeli ezt a jelenséget, ritkán kérdőjelezik meg. Pedig a probléma gyökere nem az egyes szereplőkben, hanem magában a berendezkedésben keresendő.
A demokrácia mint megosztásra épülő hatalmi rendszer
A modern demokrácia pártrendszere szükségszerűen a megosztásra épül.
Minden párt – nemcsak Magyarországon, hanem minden olyan országban, ahol a demokrácia jelenlegi formája működik – szükségszerűen a megosztásra és a saját holdudvarának előnyben részesítésére épít. A hatalom megszerzése és megtartása érdekében kiváltságos csoportokat hoz létre, miközben másokat kizár.
Ha egy rendszerben ez nem kivétel, hanem alapszabály, akkor fel kell tenni a kérdést: ezt nem korrupciónak hívják?
Idegen érdekek és globális hatalmi befolyás
Ki dönt valójában a politikai hatalomról?
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a demokrácia intézményrendszere lehetővé teszi olyan politikai szereplők indulását is, akik nyíltan vagy burkoltan idegen érdekeket szolgálnak. Olyan globális pénzügyi és hatalmi körök támogatásával jutnak pozícióba, amelyeket senki nem választott meg. Ha a nemzeti érdekekkel szemben, külső támogatással lehet hatalomra jutni, akkor ez nem rendszerszintű korrupció?
Ez a jelenség komoly kérdéseket vet fel a nemzeti szuverenitás valódiságával kapcsolatban.
Választás, illúzió és hatalomtechnika
Miközben a politikusok egymást túllicitálva, habzó szájjal korrupcióznak, a választók többsége nem veszi észre: ez a színjáték éppen arra szolgál, hogy megossza az embereket, és elfedje a lényeget. A demokráciának nevezett rendszer nem a társadalmat szolgálja, hanem a hatalmat. A hatalomnak pedig négyévente mindössze néhány percre van szüksége az emberekre – addig, amíg leadják a szavazatukat.
A döntések túlnyomó többsége ezt követően a társadalom érdemi bevonása nélkül születik meg.
A történeti alkotmány mint elhallgatott alternatíva
Létezik egy másik út is, amelyről feltűnően mély hallgatás övezi a politikai közbeszédet: a történeti alkotmányunk. Egy olyan jogrend, amelyet nem lehet eltörölni, amely a jogszabályok felett áll, és amelyben a legfőbb hatalom nem emberhez van kötve, aki zsarolható, megvehető. Ez a jogrend korlátot állít az emberi önkény, a zsarolhatóság és a megvehetőség elé.
Miért hallgatnak róla a politikusok?
Közösségi jogok kontra hatalmi érdekek
A történeti alkotmány olyan elvekre épül, amelyek valódi gátat szabhatna a hatalommal való visszaélésnek. Egyedülálló a világon, amely felszámolja a korrupciót, az idegen érdekek kiszolgálását, valamint megakadályozza az ország és az emberek kifosztását. Éppen ezért kötelességünk élni alkotmányos jogainkkal.
A történeti alkotmányunk univerzális törvényekre épül, és valódi gátat szab a korrupciónak, a hazaárulásnak, az idegen beavatkozásnak és a hatalommal való visszaélésnek. Ez nem politikai marketing, nem bohózatszerű „rendszerváltás”, és nem egy újabb hatalmi játszma az emberek megtévesztésére, amiről éppen most a hatalom átvételére készülő, külföldről finanszírozott "új messiásunk" beszél.
Záró gondolat: valódi szuverenitás vagy látszatdemokrácia?
Felmerül a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy miközben a politikusok folyamatosan a magyarság érdekeire hivatkoznak, következetesen hallgatnak arról az alkotmányos hagyományról, amely identitásunk és önrendelkezésünk szerves része?
Talán éppen azért, mert egy valóban szuverén állam nem az emberek kiszolgáltatottságára, hanem a közösség erejére és felelősségére épülne.
Magyarországon az elmúlt több mint száz év során olyan mértékű pusztítás, kifosztás és aljasságok sorozata zajlott le, amelyre nincs példa a világon. Mindez következmények, valódi elszámoltatás nélkül történt, egy illegitim politikai és jogi rendszer fennhatósága alatt. Részletek: https://www.napitema.com/2022/08/nem-lehet-magyar-embereket.html
.png)
