Érdekes világban élünk. Olyan korban, amikor tömeggyilkosságokért felelős rendszerek és az emberi jogokat sárba tipró hatalmak mutogatnak másokra, és ők mondják meg, ki a „terrorista”, ki a „szélsőséges”, ki a „veszélyes”. A fogalmak jelentése eltorzul, a szavak fegyverré válnak, és a bélyeg gyakran fontosabb lesz, mint az igazság.
A hatalom és a megbélyegzés
A hatalom kezében a megbélyegzés, a gyanúsítás és a támadás a leghatékonyabb eszközök közé tartozik. Ezek mögött sokszor nem a közjó védelme, hanem alantas érdekek és rosszindulatú célok húzódnak meg: mások leigázása, kifosztása, eltaposása – akár fizikai, akár gazdasági vagy lelki értelemben. Amikor mindezt hivatalos felhatalmazással, törvények mögé bújva teszik, a pusztítás még nem válik kevésbé rombolóvá.
A félelem politikája
A történelem számtalanszor megmutatta, hogy a félelemkeltés nem kizárólag szélsőséges csoportok eszköze. A hatalmi struktúrák is élhetnek vele – sőt, élnek is –, amikor az ellenségkép gyártása szolgálja a fennmaradásukat. Amíg létezik fenyegetés, addig indokolható a rendkívüli állapot, a szigor, az ellenőrzés, a szabadságjogok korlátozása. A félelem stabilizálja a rendszert.
Tudatlan emberek a hatalom szolgálatában
De sajnos a hatalom fennmaradásához gyakran nem gondolkodó, kérdezni merő emberekre van szükség, hanem tudatlan, könnyen manipulálható, egymás ellen fordítható egyénekre. Olyanokra, akik nem vizsgálják meg a rájuk zúdított információk forrását, nem tesznek különbséget tény és propaganda között, és akik a félelem vagy a harag pillanatában készek vakon kiszolgálni az éppen uralkodó narratívát.
A megosztottság ereje
A megosztottság a leghatékonyabb eszköz. Amíg az emberek egymással harcolnak – világnézet, vallás, nemzetiség, politikai hovatartozás vagy bármilyen mesterségesen felnagyított különbség mentén –, addig nem marad energiájuk arra, hogy felfelé nézzenek, és megkérdőjelezzék a valódi döntéshozók felelősségét. Az egymás ellen uszított tömegek önként tartják fenn azt a rendszert, amely valójában kihasználja őket.
A manipuláció és következményei
A manipuláció nem mindig látványos. Sokszor apró torzításokkal, ismétléssel, érzelmekre ható üzenetekkel dolgozik. Ha egy állítást elégszer hallunk, hajlamosak vagyunk igaznak elfogadni. Ha egy csoportot elégszer bélyegeznek meg, előbb-utóbb természetesnek tűnik a vele szembeni keménység. Így válik a propaganda a hétköznapok részévé, és így halványul el az egyéni felelősségérzet.
Az ok és okozat univerzuma
Pedig ha az emberek valóban tudatában lennének annak, hogy az erőszak spirálja nem áll meg a parancsnál, talán kevesebben válnának eszközzé mások kezében. Függetlenül attól, ki adja az utasítást, mások legyilkolása mindig következményekkel jár – ha nem is azonnal, akkor később; ha nem ugyanazon a helyen, akkor máshol; ha nem ugyanabban az élethelyzetben, akkor más formában. Az ok és okozat törvénye alól senki nem vonhatja ki magát. Az erőszak újabb erőszakot szül, a gyűlölet újabb gyűlöletet.
Az igazság és a tudatosság szerepe
Egyetlen elnyomó hatalomnak sem érdeke a teljes igazság. Mert ha az emberek tisztán látnának, ha nem manipulált narratívák mentén gondolkodnának, hanem a valóságot keresnék, akkor nem lenne szükségük félelmet fenntartó rendszerekre. Nem lenne kin élősködni, nem lenne kit egymás ellen fordítani. Az átláthatóság és a felelősség kultúrája békésebb világot teremthetne – olyat, ahol a hatalom nem uralkodik, hanem szolgál.
A változás kezdete
A rendszer csak addig működik, amíg van, aki működtesse. Amíg vannak, akik gondolkodás nélkül végrehajtják az utasításokat, továbbadják a gyűlöletet, és nem kérdeznek rá a következményekre. A valódi fordulat ott kezdődik, amikor az egyén felismeri: nem köteles eszközzé válni. Nem köteles mások ellen fordulni pusztán azért, mert valaki hatalmi pozícióból ezt sugallja.
A tudatosság nem lázadás, hanem felelősség. Annak felismerése, hogy minden kimondott szó, minden cselekedet része egy nagyobb láncolatnak. Ha ez a felismerés szélesebb körben elterjedne, a manipuláció tere szűkülne, a félelem politikája pedig elveszítené táptalaját.
Mert a hatalom valódi ereje nem a fegyverekben vagy a törvényekben rejlik, hanem azok beleegyezésében, akik kiszolgálják. És amikor ez a beleegyezés tudatossá válik, a hatalom természete is kénytelen átalakulni.
https://www.linkedin.com/pulse/who-real-terrorist-when-power-labels-enemy-napi-t%25C3%25A9ma-gec5f
