Nem az a kérdés, hogy éppen melyik politikai párt mikor mit hazudik – hanem az, hogy kinek van joga uralkodni felettünk

A parlamentben ülő politikusok nap mint nap azon veszekednek, hogy ki lopott többet, ki korruptabb, ki hazudik és ki mond igazat. A közvélemény pedig azt a látszatot kapja, hogy a legfontosabb kérdés az, melyik politikusnak higgyen.

Pedig nem ez a valódi kérdés.

A valódi kérdés az, hogy mennyire legitim az a rendszer, amelyben ezek a politikusok működnek.

Mert ha egy rendszer alapjai nincsenek rendben, akkor teljesen mindegy, hogy éppen melyik párt van hatalmon, melyik politikus mond igazat vagy melyik hazudik többet. Egy hibás alapokra épített rendszer szükségszerűen újratermeli ugyanazokat a problémákat.

Ma Magyarországon az emberek többsége nem ismeri a hatalom működésének valódi hátterét. Nem tudja, hogy egy illegitim rendszerrel szolgáltatták ki, rabolták ki és adósították el hazánkat, és ez ma sincs másképp. Nem tudja, milyen megállapodások születnek a nyilvánosság kizárásával.

Amikor titkos paktumok születnek, amelyek tartalmáról a magyar emberek nem kapnak semmilyen tájékoztatást, az vajon a demokrácia diadala?

Amikor a pártok mögött álló támogatói hálózatok és érdekek nem láthatók a nyilvánosság számára, az vajon az átláthatóság bizonyítéka?

Amikor a politikai elit fontos alkotmányos és történelmi kérdésekről mélyen hallgat — amelyek az identitásunk részei —, vagy nem folytat valódi társadalmi vitát, az vajon a nép tiszteletét mutatja?

A parlamentben ülő politikusok folyamatosan egymás hazugságait leplezik le, miközben magáról a rendszerről nem beszélnek, amely mindezt lehetővé teszi. Arról nem beszélnek, hogy honnan ered a hatalmuk. Arról nem beszélnek, hogy milyen történelmi és jogi alapokon nyugszik a jelenlegi rendszer. Sokan felteszik a kérdést: vajon nem annak a politikai berendezkedésnek a folytonosságára épül-e a mai hatalom, amelyet a szovjet megszállás időszakában, diktatórikus körülmények között kényszerítettek Magyarországra?

Ha pedig egy rendszer alapjai eleve illegitimek voltak, akkor felmerül a kérdés: miként válhat legitimmé az arra épülő bármilyen hatalmi struktúra pusztán az idő múlásával? Ha egy illegitim rendszer az emberek becsapásával választásokat ír ki azért, hogy továbbra is fenntartsa illegitim hatalmát, attól még nem válik legitimé.

Ezekről a kérdésekről a politikai elit mélyen hallgat, miközben a parlamentben nap mint nap egymás hazugságait és bűneit sorolják évtizedek óta, hogy megosszák az embereket és gyűlöletet szítsanak. 

Kik ezek az emberek, és kit szolgálnak, akik mélyen hallgatnak a történeti alkotmányunkról, amely hatálytalaníthatatlan, és választ ad minden létező problémánkra? Olyan alkotmányról, amely megakadályozza az emberek és az ország kiszolgáltatottságát, kifosztását és eladósítását, valamint felszámolja a korrupciót.

Nekünk nem a korrupt európai ügyészségre van szükségünk.

Ha minderről mélyen hallgatnak a politikusaink, akkor vajon milyen magyar és nemzeti érdekeket szolgálnak?

Amíg ezekre a kérdésekre nincsenek egyértelmű válaszok, addig minden parlamenti vita csak színjáték. Csak politikai színház. Csak figyelemelterelés.

Mert nem az a kérdés, hogy ki mennyit lopott és melyik politikus hazudik.

A kérdés az, hogy milyen rendszer teszi ezt lehetővé, és miért kell hazudni ahhoz, hogy hatalomban maradhassanak.

És ha erre a kérdésre őszintén válaszolnánk, talán közelebb kerülnénk ahhoz is, hogy megértsük, milyen rendszerben élünk valójában, amely nem az emberekről szól, hanem a hatalomról.

Itt az ideje felébredni. Nem a politikusokat kell figyelni, hanem a rendszert, amely kitermeli őket.

Ha továbbra is a megosztó, gyűlöletkeltő politikusoktól várjuk életünk jobbra fordulását — ami szembemegy minden létező univerzális törvénnyel —, akkor néhány éven belül egy olyan ember-, élet- és Isten-ellenes világot teremtünk magunknak, amelyben már nem akarunk majd élni. Rossz hír azoknak a politikusoknak, akik váltva egymást évtizedek óta brutálisan becsapják a magyar embereket.

Részletek: https://www.napitema.com/2026/04/rossz-hir-nemzetgyuloloknek-es-hazug.html