A világban ma nem egyszerű politikai, gazdasági vagy társadalmi konfliktusok zajlanak. Egy sokkal mélyebb küzdelemnek vagyunk a tanúi: a gonoszság és az igazság harcának. Ez a küzdelem az élet minden területén jelen van, és végső soron civilizációnk jövőjéről dönt.
Két, egymással teljesen ellentétes szemlélet áll egymással szemben.
Az egyik az ateista, anyagelvű gondolkodás. Ez a szemlélet kizárólag a múlandó anyagi világot tekinti valóságnak. Abból indul ki, hogy az ember egyszer él, ezért ezt az egyetlen életet kell a lehető legjobban kihasználnia. Ha nincs magasabb rendű felelősség és nincs végső elszámolás, akkor könnyen az önérdek válik a legfontosabb mozgatórugóvá. Az ember ösztönei, vágyai és pillanatnyi érdekei alapján hozza meg döntéseit, akár mások kárára is.
Ma az emberiség oda jutott, hogy egyre inkább a határtalan vágyak és az élvezetek kielégítésére építi az életét. A fogyasztás, a birtoklás és az azonnali élvezetek keresése váltak korunk meghatározó értékeivé. A határtalan vágyak azonban előbb-utóbb gátlástalansághoz vezetnek, a gátlástalanság pedig az erkölcsi, lelki és szellemi romlás előszobája. Amikor az ember már nem önuralomra, hanem korlátlan önkielégítésre törekszik, elveszíti azt a belső iránytűt, amely megkülönbözteti a jót a rossztól.
A másik oldalon azok állnak, akik hisznek Istenben. Bár közöttük is sokan vannak, akik mást mondanak, mint amit cselekszenek, mégis hisznek abban, hogy az emberi élet nem ér véget a földi halállal, és hogy minden tettnek következménye van. Ez a hit önmérsékletre, felelősségre és erkölcsi tartásra hívja az embert.
Akár ateista valaki, akár hívő, a kozmikus erők és törvények minden emberre egyformán hatnak. Senki sem menekülhet tettei következményei elől. Ezek a következmények figyelmeztetésként érkeznek az ember életébe a legkülönbözőbb formákban: betegségek, balesetek, szenvedések, félelmek, bűntudat, veszteségek vagy más élethelyzetek képében. Minden ember más életfeladatot kap, ezért ezek a figyelmeztetések is egyénre szabottak. Ezek ellen az ember végső soron nem tud mit tenni, mert egy magasabb rendű törvényszerűség részei. Semmi nem marad következmények nélkül.
Ez azt jelenti, hogy létezik egy felsőbb rendű irányítás, amely folyamatosan emlékezteti az embert arra, hogy nem ő az élet és a halál ura. Nem tehetünk meg bármit következmények nélkül. Ebben a szemléletben nincs valódi véletlen. Minden eseménynek oka és célja van, még akkor is, ha azt az adott pillanatban nem értjük.
Az ateista gondolkodás ezzel szemben többnyire a külső körülményekben keresi a problémák okát. Más embereket, a politikát, a gazdaságot vagy a társadalmat hibáztatja, és kívülről várja élete jobbra fordulását. Erre épül a világot irányító földi hatalom is. Válaszokat kínál az emberek problémáira, de kizárólag az anyagi világ keretein belül. Olyan megoldásokat kínál, amelyek nem vezetnek közelebb Istenhez, viszont lehetővé teszik, hogy a hatalom megtartsa befolyását az emberek felett. Ebben az értelemben a földi hatalom ember és Isten közé állt.
Ha egy társadalom következetesen a múlandó anyagi világot helyezi mindenek fölé, annak elkerülhetetlen következménye az erkölcsi, lelki és szellemi hanyatlás. A történelem során egyetlen olyan civilizációt sem ismerünk, amely hosszú távon túlélte volna ezt az állapotot.
Ha valóban a hetedik emberiség korszakában élünk, akkor fel kell tennünk a kérdést: miből gondolja bárki, hogy velünk nem történhet meg ugyanaz, ami az előttünk élt civilizációkkal? Amíg az emberiség nem képes túllépni az anyagi világ rabságán, ugyanazokat a hibákat fogja újra és újra elkövetni.
Hogy jelenlegi civilizációnk végét háborúk, természeti katasztrófák, járványok vagy más események hozzák el, valójában másodlagos kérdés. A lényeg az ok és okozat törvénye. Ez akkor is működik, ha hiszünk benne, és akkor is, ha nem. Egy gondolkodó ember számára ez annak a jele, hogy létezik valami az emberi ego fölött, egy magasabb rend, amely az egész világegyetemet irányítja.
Ezért érdemes feltenni egy olyan kérdést, amelyet ma kevesen mernek kimondani. Valóban az a földi hatalom érdeke, hogy az emberek békében, szeretetben és egymást segítve éljenek? Vagy inkább az, hogy a megosztottság, a félelem, a szenvedés és a káosz uralkodjon, mert egy ilyen társadalmat könnyebb irányítani, és ez biztosíthatja hatalmukat?
Erre a kérdésre minden embernek saját magának kell választ adnia. Egy azonban biztos: amíg kizárólag az anyagi világban keressük életünk értelmét és megoldásait, addig egyre távolabb kerülünk attól a magasabb rendtől, amelyre minden tartós civilizáció épülhet. Az emberiség jövője nem elsősorban technológiai, gazdasági vagy politikai kérdés. Mindenekelőtt lelki kérdés. És amíg ezt nem ismerjük fel, addig tovább haladunk azon az úton, amelyen előttünk már számos civilizáció végleg elbukott.
Minden civilizáció akkor indult el a pusztulás útján, amikor Istent akart játszani. Amikor a határtalan vágyak és élvezetek váltak életének középpontjává, és amikor beavatkozott a Teremtés rendjébe.
Ma ugyanezt látjuk magunk körül. Beavatkozás történik az időjárás befolyásolására, génmódosítások zajlanak, egyre mélyebbre hatolunk az emberi élet genetikai folyamataiba, miközben a természet pusztítása soha nem látott méreteket ölt. A technológia fejlődésétől azt várjuk, hogy átvegye Isten szerepét, miközben egyre távolabb kerülünk a Teremtőtől.
Ezért sokan gondolhatják úgy, hogy a végidőket éljük. Ezt a folyamatot már nem tudja megállítani a jelenleg működő rendszer, amely az emberek egymás anyagi kifosztására, egymás becsapására, a háborúkra és a félelem fenntartására építi hatalmát. Ma a fedezetlen pénz lett a világ igazsága és istene. Ennek következményeit nap mint nap láthatjuk: egy félelemben élő, boldogtalan, lelki és testi betegségektől szenvedő emberiség, függetlenül attól, hogy ki milyen anyagi háttérrel rendelkezik.
Az emberek elszakadtak Teremtőjüktől, és továbbra is a politikusoktól várják életük jobbrafordulását. Soha egyetlen földi hatalom sem tudta megszüntetni az ember szenvedését, és nem is fogja, mert a probléma gyökere nem politikai vagy gazdasági, hanem lelki. A lelki válságot csak lelki úton lehet megoldani a Teremtőnkkel.
A valódi választás minden ember előtt ott áll: az élet vagy a pusztulás útját választja. Egyszerre két urat nem lehet szolgálni. Vagy a Teremtőt választjuk, vagy az anyagi világ urait. A kettő között előbb-utóbb minden embernek döntenie kell.
Nem véletlen, hogy a magyar jogrendszer eredeti szellemiségét – amely az egyetemes törvényszerűségekre épül, és összeköti a Teremtő rendjét az emberi társadalom működésével – évszázadok óta igyekeznek háttérbe szorítani, kiforgatni és lejáratni, olyan nemzetközi és hazai érdekcsoportok, akik Káin és Ábel féle életmodell szellemében irányítják a világunkat.
Hogy pontosan mi zajlik hazánkban és mitől rettegnek a globalista erők és az őket kiszolgáló politikusaink itt olvasható.

