A Paks II. beruházás körül ismét komoly vita bontakozott ki, miután a POLITICO egy friss cikkében súlyos biztonsági és minőségbiztosítási aggályokra hivatkozva a Roszatommal kötött szerződések felmondását sürgette. Tóth Máté energiajogász szerint azonban egy ilyen lépésnek rendkívül súlyos jogi, pénzügyi és energetikai következményei lehetnek Magyarország számára.
Az energiajogász úgy számol, hogy a Paks II. szerződéseinek felmondása akár 1500 milliárd forintos nagyságrendű terhet is jelenthet. Egy esetleges nemzetközi választottbírósági eljárásban nemcsak az orosz fél léphetne fel kártérítési igénnyel, hanem a beruházásban részt vevő más külföldi vállalatok is jelentős követeléseket támaszthatnának.
Tóth Máté szerint az államközi és a fővállalkozói szerződés egyoldalú megszüntetése esetén a Roszatom a már felmerült károk megtérítésén túl akár az elmaradt nyereség elszámolását is követelheti. A beruházásban érintett francia Framatome, valamint a turbinákat szállító német Siemens Energy és GE konzorciuma pedig kötbérigénnyel léphetne fel.
A veszteség azonban nem feltétlenül csak a jogvitákból és a kártérítésekből adódna. Tóth Máté arra is felhívja a figyelmet, hogy Paks II. kieső termelését valamilyen módon pótolni kellene. Ez jelentős mennyiségű, akár rendkívül drága importvillamos energia beszerzését tehetné szükségessé, miközben az alternatív nukleáris technológiák kiépítése is hosszú éveket és hatalmas összegeket igényelne.
Mit állít a POLITICO?
A POLITICO belső dokumentumokra hivatkozva arról írt, hogy az egyiptomi El-Dabaa atomerőmű építésénél súlyos rendszerszintű biztonsági és minőségbiztosítási problémák merültek fel. Az ott épülő blokkok ugyanazt a VVER-1200-as reaktortechnológiát alkalmazzák, amelyet a Paks II. projektben is terveznek.
A lap által ismertetett jelentések szerint az egyiptomi beruházás során betonszerkezeti és alapozási problémák, a védőburkolattal kapcsolatos hiányosságok, valamint ellenőrzési és dokumentációs szabálytalanságok is felmerültek.
Mindez természetesen felveti a kérdést: megfelelő garanciákat jelent-e a magyar és az uniós nukleáris biztonsági előírások betartása, ha egy ugyanezt a technológiát alkalmazó másik kiemelt beruházásnál ilyen súlyos kifogások kerültek napvilágra?
A biztonsági kérdések mellett azonban Paks II. esetében más problémákat sem lehet figyelmen kívül hagyni.
A beruházás az eredeti ütemtervhez képest jelentős késésben van, miközben a költségek, az adminisztratív terhek és az átfutási idők folyamatosan növekednek. Ráadásul a 2014-es szerződés megkötése óta a nemzetközi politikai és gazdasági környezet is gyökeresen megváltozott.
Az orosz–ukrán háború, a nyugati szankciók, valamint a nemzetközi szállítási és ellátási láncok átalakulása mind új kihívások elé állítják a projektet. Emiatt egyre gyakrabban merül fel az a kérdés is, hogy hosszú távon mennyire jelent kockázatot Magyarország számára az orosz technológiától, alapanyagoktól és finanszírozástól való függőség.
A Duna vízszintje is új kérdéseket vet fel
A Paks II. jövőjéről szóló vitát az elmúlt évek szélsőséges időjárási eseményei is új megvilágításba helyezték.
A Duna vízszintjének jelentős csökkenése és a hosszabb ideig tartó nyári hőhullámok egyaránt rámutattak arra, hogy a folyóvízzel hűtött atomerőművek működését természeti körülmények is korlátozhatják.
Ha a folyó vízszintje túlságosan alacsonyra süllyed, vagy a víz hőmérséklete eléri a jogszabályokban meghatározott kritikus értéket, a reaktorok teljesítményét biztonsági okokból csökkenteni kell. Ez különösen problémás lehet azokban az időszakokban, amikor a villamosenergia-igény egyébként is magas.
Paks II. esetében ezért különösen fontos kérdés a megfelelő hűtési kapacitás biztosítása. Amennyiben ehhez további műszaki megoldásokra, például hűtőtornyokra lenne szükség, az tovább növelhetné a beruházás költségeit.
De mi történne, ha Paks II. mégsem épülne meg?
A másik oldalon viszont egy legalább ennyire fontos kérdés áll: mivel pótolná Magyarország a kieső nukleáris kapacitást?
A magyar villamosenergia-igény folyamatosan növekszik. Az ipari beruházások, az elektromos közlekedés terjedése, az adatközpontok és a gazdaság elektrifikációja mind nagyobb villamosenergia-szükségletet eredményeznek.
Magyarország az elmúlt években jelentős előrelépést ért el a napenergia hasznosításában, de a megújuló energiaforrásoknak van egy alapvető korlátjuk: időjárásfüggők.
Éjszaka a napelemek nem termelnek, szélcsendes időben pedig a szélerőművek teljesítménye is minimális lehet. A hazai szélenergia-potenciál ráadásul korlátozott, míg a geotermikus energia önmagában nem képes kiváltani a nagy léptékű, folyamatos villamosenergia-termelést.
Ezért az egyik legfontosabb kérdés az, hogy rendelkezésre áll-e olyan stabil, alacsony szén-dioxid-kibocsátású alaperőművi kapacitás, amely éjjel-nappal, az időjárástól függetlenül képes biztosítani a szükséges villamos energiát.
Ha a nukleáris kapacitás kiesik, Magyarország energiaellátása jelentősen nagyobb importfüggőségnek lehet kitéve. Ez pedig az áramárakra, az ipar versenyképességére és végső soron a háztartások költségeire is hatással lehet.
Egy Paks II.-t érintő döntés tehát nem egyszerűen egy beruházás sorsáról szól. Egy esetleges szerződésfelmondásnak komoly jogi, pénzügyi és diplomáciai következményei lennének, miközben az új kapacitások kiépítése hosszú éveket vehet igénybe.
Ha Magyarország más technológiára, például francia, dél-koreai vagy amerikai fejlesztésű kis moduláris reaktorokra állna át, az új tervezési, engedélyezési és beruházási folyamatokat tenne szükségessé. Ez jelentős időveszteséggel járhatna, miközben az ország villamosenergia-igénye folyamatosan növekszik.
A Paks II. körüli vita ezért jóval túlmutat egyetlen atomerőművi beruházáson. Magyarország hosszú távú energiaellátásáról, energiafüggetlenségéről, gazdasági versenyképességéről és nemzetbiztonságáról is dönteni kell.
A kérdés végső soron az, hogy melyik kockázatot tartjuk nagyobbnak: az orosz nukleáris technológiához és a Roszatomhoz kapcsolódó biztonsági, geopolitikai és szerződéses kitettséget, vagy azt, hogy Paks II. elmaradása esetén Magyarország hosszú évekre jelentős energiabehozatalra szorulhat.
