Fontos cikk Peter Koenigtől.
„Jön a háború, jön a háború” – ez váltja fel névlegesen a korábbi „Jönnek az oroszok, jönnek az oroszok…” jelszót, és igen, ez egy agymosó háború, amelyben a NATO győzelemre áll.
A NATO hosszú karján, az Európai Unión (EU) keresztül egész Európát ellenőrzése alatt tartja, amely szorosan a NATO irányítása alatt áll.
A NATO most Svájcban is győzelmet aratott a semlegességről szóló népi kezdeményezéssel szemben.
A svájci népet a svájci kormány háborús propagandája agymosta, és több mint 70 százalékkal elutasította a semlegességi kezdeményezést (NI).
A kezdeményezés azt kérte, hogy Svájc valóban semleges ország legyen, és a semlegességet rögzítsék a svájci alkotmányban, ami jelenleg nincs így.
Ami ugyanilyen fontos, hogy a NATO elszánt támogatói tudják:
„A három testőr” – egy mindenkiért, mindenki egyért –, vagyis a NATO alapszabályának hírhedt 5. cikke már nem alkalmazható egyetemesen, ha egyáltalán valaha is az volt.
Röviden: a cikk a kollektív védelem NATO-alapelvét rögzíti. Kimondja, hogy az egyik tagállam elleni fegyveres támadás valamennyi tagállam elleni támadásnak minősül.
Trump elnök azonban világossá tette, hogy az Egyesült Államok többé nem fog beavatkozni Európában; az európai NATO-tagállamok felelősek saját védelmükért, és 2035-ig GDP-jük mintegy 5 százalékát kell saját katonai költségvetésükre fordítaniuk, mivel az Egyesült Államok a múltban már eleget fizetett. Most az európaiak feladata, hogy kifizessék saját, illetve a NATO védelmi (háborús) költségeit.
Az 5. cikk megfogalmazása kellően homályos ahhoz, hogy teret engedjen a különböző értelmezéseknek.
Lásd a teljes szöveget itt.
Európától Kelet-Ázsiáig az Egyesült Államok szövetségesei nehéz kérdéssel szembesülnek: meddig menne el Washington a védelmükben? A NATO 5. cikke sokatmondó kiindulópontot jelent. Lásd ezt is.
Vajon a svájci kormány, amely egyre közelebb kerül a NATO-hoz – vagy úgy is mondhatjuk, egyre szorosabban barátkozik a NATO-val –, tisztában van azzal, mit jelent a NATO-tól való függőség? Valószínűleg igen, és ilyen vagy olyan módon nyomást gyakorolnak rá, hogy az EU-n keresztül a NATO újabb bábjává váljon. A „nyomásgyakorlásnak” számos formája létezik, amelyek közül egyesek már a zsarolás határát súrolják.
De legyünk realisták. Nem minden „nyomás” érkezik kívülről. Svájcon belül hatalmas üzleti érdekek fűződnek a NATO-val való szorosabb kapcsolatokhoz, és ennek elérésére az EU a legjobb eszköz. Kevéssé ismert vagy megértett tény, hogy Svájc talán az egyetlen nyugati iparosodott ország, ahol a parlamenti képviselők tetszőleges számú vállalat, bank, biztosító – és még ki tudja, milyen más szervezet – igazgatótanácsában foglalhatnak helyet. Egyeseknek akár 30 igazgatói megbízatásuk is van.
Találják ki, hol vannak az elsődleges érdekeik? Biztosan nem azoknál az embereknél, akiket képviselniük kellene, hanem abban a vállalati szférában, amelyet képviselnek.
A NATO-tól való, az Oroszországgal szembeni veszély elleni védelemben kialakuló függőségen túl – amely puszta félelemfantázia és képzelgés, NEM LÉTEZIK, SOHA NEM IS LÉTEZETT – Svájcnak 2035-re a jelenlegi 6,3 milliárd svájci frankról (7,6 milliárd amerikai dollárról), vagyis a GDP 0,7 százalékáról 30 milliárd svájci frankra (3,5% / GDP), illetve 43 milliárd frankra (5% / GDP) kellene növelnie katonai költségvetését. Ez akár ötszörös növekedést is jelentene.
Honnan lenne erre pénz? Mindig ugyanonnan, mint Németországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban és az összes uniós országban – a szociális ágazatból, a nyugdíjakból, az egészségügyből, a munkanélküliségi támogatásokból és más szegénységellenes programokból.
Más szóval, a svájci életszínvonalhoz viszonyítva a szegénységi kockázatnak kitett lakosság aránya 2025-ben már 16,4% volt, vagyis azoké, akiknek jövedelme nem éri el a nemzeti medián 60%-át. A szegénységi ráta 8,4%. Svájcban, a világ egyik elismerten leggazdagabb országában tabu a szegénységről beszélni. Ezeket a katonai kiadásokat különböző típusú adóemelésekkel, de elsősorban a szociális programokra fordított kiadások csökkentésével fizetnék ki. Ez a bevándorlók folyamatos beáramlásával együtt jelentősen növelheti a svájci szegénység szintjét a következő évtizedben.
Az embereknek tudniuk kell, mire számíthatnak, ha megengedik kormányuknak, hogy folytassa NATO felé tartó irányvonalát. Ne feledjük, ezek a katonai költségvetési források főként az amerikai hadiipari komplexumba áramlanak majd, gyakran túlárazott katonai felszerelésekre, például F–35-ös vadászgépekre – amelyek egyáltalán nem megfelelőek a kis Svájc számára –, valamint Patriot légvédelmi rendszerekre, amelyek szintén hatástalanok a modern hadviselés rakétáival szemben. Egyik rendszert sem szállították még le, és ha, illetve amikor megérkeznek, lehet, hogy már elavultak lesznek, vagy évekbe telik majd a megfelelő telepítésük és a kiképzett katonai személyzet biztosítása. Lásd még Jean-Daniel Ruch svájci diplomata erről szóló cikkét (franciául).
A NATO és háborúi ölnek, vagyis népességcsökkentést eredményeznek minden lehetséges eszközzel – az ENSZ Agenda 2030 egyik kulcsfontosságú részeként –, és ezáltal gazdagabbá teszik a gazdagokat. Azok a cionisták, akik ellenőrzik a bankokat, a Wall Streetet, a londoni Cityt és természetesen a hadiipari komplexumot világszerte, mind dollármilliárdokat irányítanak ugyanazon milliárdosok zsebébe, miközben a világ többi része, jelenleg főként Európa, és bizonyos mértékben az Egyesült Államok is, egyre szegényebbé válik.
Maradva a „Jön a háború” szindrómánál és az európai NATO-fölénynél: a NATO elsöprő győzelme, vagyis a semlegességi kezdeményezéssel szembeni 70%-os NEM szavazat, kijózanító tanulság lehet más európai semlegességpárti országok, különösen Ausztria és Írország számára. A kezdeményezés azt kérte, hogy Svájc valóban semleges ország legyen, és a semlegességet rögzítsék a svájci alkotmányban, ami jelenleg nincs így.
Az „igen” szavazat fegyveres semleges országgá tette volna Svájcot; fegyveressé azért, hogy megvédje magát, de soha ne támadjon meg más országokat vagy feleket.
Talán ez a rövid emlékeztető felidézi a múltat: 1815-ben, Napóleon veresége után az európai hatalmak – Ausztria, Franciaország, Nagy-Britannia, Poroszország, Oroszország, Portugália, Spanyolország és Svédország – megállapodtak abban, hogy Svájc állandóan semleges és független állam legyen, részben azért, mert a svájci semlegességet Európa biztonságának általános érdekének tekintették.
Ez korántsem Svájcra kényszerített semlegesség volt. 1813 és 1815 között a svájci hatóságok aktívan törekedtek a svájci semlegesség nemzetközi elismerésére. A svájci semlegesség ezért egyszerre volt svájci politikai döntés, valamint 1815 után nemzetközileg elismert és garantált státusz.
Miért nem rögzítették ezt a nemzetközi semlegességi szerződést soha a svájci alkotmányban, például 1848-ban, amikor a jelenlegi alkotmányt kidolgozták?
A 2026. szeptember 27-i „igen” szavazat – az előző vasárnap – Svájcot a „jó szolgálatok” országává tette volna. Olyan országgá, amely segíti a diplomáciát, közvetít a háborúban álló vagy konfliktusban lévő felek között, érvényt szerez az emberi jogoknak és a Genfi Egyezményeknek, olyan országgá, amely NEM alkalmaz szankciókat csak azért, mert erre utasítják, vagy mert üzleti érdekek miatt követni akarja az EU vagy az Egyesült Államok „szankciós programját”, például Oroszország szankcionálását, amely soha nem okozott kárt Svájcnak.
Svájc olyan nemzetté vált volna, amely minden más országot egyenlőként kezel – itt nincs kivételezés, ott pedig büntetés. Nincsenek szankciók, hanem segítség a problémák megoldásához.
Az egyetlen szankciók, amelyeket egy semleges ország jogszerűen alkalmazhat, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által kibocsátott szankciók.
A 2026. szeptember 27-i NI-szavazás előtt mintegy két évvel végzett független felmérések azt mutatták, hogy a lakosság 70–80%-a független, szuverén és SEMLEGES Svájcot szeretne.
Hogyan történhetett meg a semlegességi kezdeményezés 70%-os elutasítása? A svájci kormány folyamatos és jól átgondolt félelemkeltő propagandájával – valójában borzalmas hazugságpropagandával –, amely fokozatosan agymosta a svájci lakosságot, hogy elhiggye: „Putyin megszállhatja Svájcot, ahogy Ukrajnát is tette.”
Először is, Putyin nem „szállta meg Ukrajnát”. Ennek hosszú története van, amely jóval 2014 előttre nyúlik vissza, az Egyesült Államok és az EU által előidézett kijevi Majdan-puccsig, valamint az ukrajnai orosz ajkú lakosság, főként a keleti donbászi régiókban élők ellen elkövetett felháborító, náci jellegű gyilkosságokig. A náci Azov-zászlóaljak, amelyek Hitler oldalán harcoltak Oroszország ellen, továbbra is léteznek. Az orosz beavatkozásig, 2022 februárjáig több mint 14 ezer civilt, 70%-ban nőket és gyermekeket gyilkoltak meg a donbászi területeken. Jens Stoltenberg, a NATO korábbi főtitkára szerint a jelenlegi ukrajnai konfliktus már 2014-ben, vagy még korábban elkezdődött. Az ő szavai.
A legtöbb svájci vagy európai ember – illetve amerikai – azonban fogalma sincs ezekről a történelmi részletekről, mert soha nem mondják el nekik az igazságot. És ha egy hazugságot elégszer ismételnek, igazsággá válik. Az indokolatlan Putyin-gyűlölet is egyike ezeknek az „igazságoknak”.
Hogyan győzi meg a svájci kormány – mind a végrehajtó hatalom, vagyis a hét szövetségi tanácsos, mind a törvényhozás, vagyis a kétkamarás parlament, amelyet az Egyesült Államokról mintáztak, amikor 1848-ban kidolgozták a jelenlegi svájci alkotmányt – a kilencmillió svájci állampolgárt, akik felett uralkodik [a demokrácia már csak fügefalevél lett] az ilyen abszurd félelemkeltő hazugságokról?
Egyszerűen.
A svájci média jobban meg van vásárolva, mint a nyugati világ bármely más médiája.
Ezek az adatok a mesterséges intelligencia (AI) által a svájci média „támogatásairól” szolgáltatott számok: fejenként 160 svájci frank (mintegy 200 amerikai dollár) – 3,5-szer magasabb az uniós támogatás átlagánál (az uniós átlag mintegy 47 svájci franknak megfelelő összeg), és 120-szor magasabb az Egyesült Államok támogatásánál (mintegy 1,35 svájci franknak megfelelő összeg). Ez önmagában is sokat elárul egy olyan történetről, amelyről hivatalosan soha nem beszélnek.
Ezeket a támogatásokat akár „korrupciónak” is nevezhetnénk; és minden bizonnyal segítenek megmagyarázni, hogyan működik olyan hatékonyan a hazugságmechanizmus, a félelem- és háborús propaganda, amely két év alatt a semlegesség 70–80%-os támogatottságából 70%-os NEM szavazást eredményezett.
Még rosszabb, hogy a svájci emberek túlnyomó többsége nincs tisztában azzal, hogy a kormány hazugságszerkezete nagyrészt az ő adópénzükből van finanszírozva.
A cikkben szereplő példa az Európa szívében található kis Svájc. De ugyanezek az alapvető szabályok – vagy hazugságmechanizmusok – érvényesülnek az egész nyugati világban, az EU-ban, valamint az Egyesült Államokban, és egyre inkább Latin-Amerikában is, ahol a Monroe-doktrína 2.0 – amelyet hasonlóan Donroe-doktrínának neveznek – Donald Trump és külügyi megbízottja, Marco Rubio révén kerül megvalósításra.
Közép-Amerika jelentős része és Dél-Amerika északi és nyugati részének nagy része már a Monroe/Donroe 2.0 szabályai szerint működik: Salvador, Guatemala, Panama, Venezuela, Kolumbia, Ecuador, Peru, Argentína, Chile – hogy csak néhányat említsünk.
És ha lehet még ennél is rosszabb, a „jön a háború” hazugságát, vagy a „háború disznói” szindrómát, ahogy Alex Krainer nevezi (Alex Krainer Substackje, 2026. szeptember 26.), finoman az iskolákban is elültetik.
Az európai vezetők (sic), kezdve a legagresszívebb egykori brit miniszterelnökkel, Boris Johnsonnal – aki szabotálta a Kijev és Moszkva közötti, a törökországi Isztambulban 2022 márciusában közvetített békemegállapodást –, őt követi Franciaország Emmanuel Macronja és Németország Friedrich Merze, valamint természetesen a többi uniós ország alacsonyabb szinten álló vezetői – felkészítik a fiatal generációkat, a fiatal férfiakat és nőket, Európa jövőjét arra, hogy mentálisan készen álljanak a háborúra, hogy készek legyenek megvédeni hazájukat Oroszországgal szemben. Más szóval, hogy készek legyenek ágyútöltelékké válni a gazdagok és híresek, az „egyetlen világ” politikusainak kedvéért.
Van remény. És a remény az, hogy eljuttatjuk ezt az igazságot az emberekhez.
A tömegeknek FEL KELL ÉBREDNIÜK kényelmes álmukból, hogy többé ne fogadják el egyszerűen kormányuk hazugságait – pontosabban a beléjük ültetett kormányzati hazugságokat.
Mert ma egyetlen nyugati kormányt sem a nép választott meg.
Mindegyiket „láthatatlan” külföldi hatalmak ültették a helyére, azok, akik uralják a nyugati monetáris rendszert, köztük a londoni City és az ahhoz kapcsolódó Wall Street-i bankrendszer irányítói.
Peter Koenig geopolitikai elemző, a Global Research rendszeres szerzője, valamint a Világbank és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábbi közgazdásza, ahol több mint 30 éven keresztül dolgozott világszerte. Szerzője az Implosion – An Economic Thriller about War, Environmental Destruction and Corporate Greed című könyvnek, valamint társszerzője Cynthia McKinney When China Sneezes: From the Coronavirus Lockdown to the Global Politico-Economic Crisis című könyvének (Clarity Press – 2020. november 1.).
Peter a Centre for Research on Globalization (CRG) kutatási munkatársa. Emellett a pekingi Renmin Egyetem Chongyang Intézetének nem rezidens vezető kutatója.
https://www.globalresearch.ca/war-coming-defeat-swiss-neutrality-initiative
KAPCSOLÓDÓ CIKK
Hazugságra épített orosz-ukrán háború: Itt az ideje, hogy szembenézzünk a tényekkel, és feltárjuk, miről is szól valójában az orosz–ukrán konfliktus. Egyre világosabban látszik, hogy egy szűk, globális érdekeket kiszolgáló politikus bármi áron háborút akar Európában. Nem azért, mert az emberek ezt akarják, hanem mert megbízóik ezt diktálják. Ezek a megbízók nem mások, mint a globális pénzügyi elit, a fegyvergyártók és bizonyos NGO-k. Ők felelősek a konfliktus kirobbantásáért, és most az EU-tagállamokat is bele akarják rángatni a háborúba.
A NATO létezése óta csak kárt tesz. Minden ígéretét megszegte, rátelepedett Oroszországra, nem védelmet szolgálja, hanem ellenség képet gyárt, háborús feszültséget gerjeszt és veszélyezteti a világbékét. Részletek: https://www.napitema.com/2025/07/hazugsagra-epitett-haboru-europa-nem.html
.png)
.png)
