A magyar kormány hálát adhatna Trianonért, az ország pedig beláthatná, valójában nem ezeréves, hanem csak száz – mondta el egy osztrák lapnak Fischer Ádám.
Mivel magyarázza állításait a karmester?
HVG: Ha Budapesten lenne június 4-én, megállna egy percre Trianonra emlékezve?
Fischer Ádám: Az biztos, hogy nem zavarnám meg a gyászpercet. Ha valaki gyászolni akar, akkor gyászolhasson. A mai rendszer ugyanakkor Trianon „vívmányainak” köszönheti ideológiáját, az ő központilag vezényelt gyászuk hazug.
HVG: Miért kéne Trianonért hálásnak lennie a magyar jobboldalnak?
F. Á.: A nemzeti homogenitásra hivatkozó menekültellenes politika és Trianon emlékezete nem fér össze. Egy ideje rémülten nézem a növekvő idegellenességet Magyarországon.
Amikor aztán a tranzitzónában éheztetni kezdtek embereket, akkor elfogott az érzés, hogy ez nem az én országom.
Hogy az nem lehet, hogy szavazatszerzésből tagadják meg menekültektől az ételt, és még be is váljon a számításuk.
HVG: Hogyan találkozik a menekültpolitika a történelmi emlékezettel?
F. Á.: Arra a gondolatra épít, hogy Magyarország „magyar ország”. Az első világháború előtti politikai elit is ezt hangsúlyozta, amikor a kisebbségek önállósodási törekvéseit üldözte minden erejével. A királyságra ugyanis nem volt igaz ez az állítás. Sőt, az ehhez való ragaszkodás vezetett részben az ország szétszakadásához. A mai politika csak azért mondhatja, hogy ez a magyarok országa, mert erről Trianon gondoskodott.
(HVG)
