A Búvópatak című polgári, kulturális és társadalmi havilap weboldalán olvasom éppen Döbrentei Kornél: Rebellis türelem – című versét, s elgondolkodom, hogy valóban rebellisek vagyunk-e mi magyarok?
Ez a havilap mára véleményformáló orgánum lett, mert vállalkozott a régi és a kortárs irodalom és a hiteles történetírás, valamint a nemzeti értékek igaz felmutatására is.
E polgári esztétikai-erkölcsi értékrendet ápoló szócsövet, Csernák Árpád, egy Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjas színész és író alapította társaival: dr. Farkas Judit jogásszal, Gera Katalin szobrászművésszel, Csernák Bálinttal, Csernák Mátéval és Gerencsér Zsolttal. Velük kezdte a munkát a hazaszeretet jegyében, még 2002 augusztusában. Én pedig nagyon is szeretem olvasni ezt a havilapot.
Ám azt nem értettem soha, miért nem terjed ki figyelmük arra a felháborító jogi nonszenszre, hogy hazánkban nincs és nem is lehet jogszerűen köztársaság, hiszen erős szovjet katonai nyomás, sőt egyenesen erőszak hatására fogadták el 1946-ban az erről szóló törvényt.
Vagyis egy érvénytelen ál-törvény hatására lettünk volna köztársaság?
Sőt az akkori korszak egyetlen alkotmányos tényezője - a hercegprímási hivatalt is viselő Mindszenty József bíboros -, érvényesen meg is vétózta ezt a hamis ál-törvényt! (El is ítélték meg is kínozták érte alaposan, s így a kiállása sajnos, teljesen eredménytelen maradt!)
Persze az is érthetetlen számomra, hogy a politikai pártok miért nem emelnek szót ellene, ha már a történelemtanítás és a közbeszéd is ilyen erősen hallgat róla?
Nem értettem a Búvópatak hallgatását sem, mert volt köztük jogász, ám ennek ellenére sem vetették fel ezt az ellentmondást soha. Olvastam egyik cikkükben valamikor, hogy nem kiabálnak, mert a lárma nem jelent mást, mint az erő hiányát.
Ez is egy nagy igazság, de nem menti azt, hogy nem emelnek szót az igazság mellett, sőt a valóban hiteles történetírás egyik legfontosabb részének korrekt megvilágításáért, a haza közjogi helyzetének – mindig időszerű – tisztázásáért nem kezdenek el cikkezni. Kicsit mintha az értelmiségi árulás érzete csapott volna meg ezen ügy kapcsán. Pedig mennyi jó szándékkal és hittel készülhetnek e havilapnak a példányai.
Ám végül mégis lecsillapított Döbrentei Kornél versének aktuális részlete:
Hiába volt himnuszi esdés, protestáló pátosz,
azóta sem áldás, amit ránk oszt.
Inkább hallgatta meg Ady Endrét,
és ver még, ver még.
Belefárad-é egyszer, ráun?
Antikká korszerűsítve a fátum:
szakadatlan bűnhődjük a múltat és jövendőt,
mi, a jelentől is öklendők.
Nem sajátítottunk ki soha. E néphez nem illene,
gyötrelmes rangod, hogy Te vagy
a Magyarok Istene.
Mi választottunk, s nem Te minket.
Balsors-rögösítette szíveinket
lekényszerítetted a sugallatos porba,
beléjük el így vetvén a dacot….
S valóban a balsors rántott le minket a porba, amelyből vétettünk?
Vagy éppen a balsors edzette meg a szíveinket, hogy dacos hittel higgyük a jövőt, a magyar jövendőt, ami az alkotmányos igazság függvénye. Mert nem lehet más úton járnia a magyarságnak, mint a tabudöntögető igazság útján. S ezért nem lehet hazánk sohasem köztársaság, melyet kipróbáltak Károlyi Mihályék, Kohn Béláék, Rákosi Mátyásék, Kádár Jánosék, de még Szűrös Mátyásék is. Ám egyik esetben sem szolgálta az a közjót, sőt terrorba és diktatúrába csapott át, s nem hiába hívták a kádári népi demokráciát maguk is proletárdiktatúrának, hiszen 1956 után szinte naponta akasztották fel a valódi proletár szabadságharcosokat. Napjainkban pedig Geri Tiborék, Bertalan Attiláék erőlködnek a köztársaság visszaszerzésén, holott a mai állapot is magán viseli az előző korszakokkal való jogfolytonosság vörös bélyegét. Vagyis mi a ránk kényszerített köztársasági államformában élünk, még ha szavakban el is határolódnak tőle az állam jelenlegi vezetői.
A nép, az istenadta nép pedig nem érti, hogy miért volt jobb sora az egyszerű emberek többségének a királynélküli királyság korszakában. S ha nem tör ránk a második világháború és a kísérletező bankárkaszt (német) nemzeti szocializmusa, akkor nem az osztrák sógorok mögött, hanem biztosan előttük állunk ma, életszínvonalban. Most azonban már a V4-ek között is az utolsó helyen kullogunk, ’’hála’’ a köztársaságnak! Mindez nem rebellis gondolkodás, nem forradalmi hevület, hanem a józanész realizmusa, hiszen a közjogi szabadságharcot nem fegyverekkel, de érvényes történeti alkotmányunk érvényre juttatásával kell megvívnunk! S most a választások után, az új kormánynak kellene kiadni a joghagyományinkat visszaszerző jelszót: Alkotmányt Helyreállító Nemzetgyűlésre van szükségünk! Hiszen a nyakunkon ül egy idegen jogrend, s rövidesen bevezetik a GMO hatással rendelkező kötelező vakcinázást, valamint a digitális világpénzt, mely a pénzügyi szabadságot és a magánszférát számolja majd fel végképpen.
Mindezek ellen egyetlen védelmi eszközünk a történeti alkotmányosságunk alapelvei, melyek Habsburgok ellen is megvédték az örök szabadságunk egyes elemeit!
A KÖZTÁRSASÁG IS ZSAROLÁS HATÁSÁRA SZÜLETETT!
.png)
.webp)
