A NASA figyelmeztet az "internetes apokalipszisre", amely hónapokig offline állapotban hagyja az embereket.

A NASA Parker Solar Probe (PSP) úttörő küldetése első alkalommal sikeresen merészkedett át a napszélen, hogy megakadályozza a földön élő emberek internetezését.

A tudósok figyelmeztetéseket adtak ki egy napvihar lehetséges hatásairól, amelyet általában "internetes apokalipszisnek" neveznek, és amely a következő évtizedben lecsaphat. Az öt évvel ezelőtt felbocsátott űrhajó figyelemre méltó útra indult, amely közel vitte a Nap felszínéhez, ahol napszél keletkezik.

A napszél töltött részecskék folyamatos áramlásából áll, amely a Nap legkülső légköréből, a koronából származik. Az intenzív hőség és sugárzás szélsőséges körülményei ellenére a Parker Solar Probe kitartott, hogy kulcsfontosságú betekintést nyerjen a Nap működésébe.

Stuart Bale professzor, a tanulmány vezető szerzője és az Egyesült Államok Kaliforniai Egyetemének munkatársa elmagyarázta a napszél megértésének jelentőségét.

Azt mondta: "A szelek sok információt szállítanak a Napból a Földre. Tehát a napszél mögötti mechanizmus megértése gyakorlati okokból fontos a Földön.

"Ez hatással lesz arra a képességünkre, hogy megértsük, hogyan bocsát ki energiát a Nap és hogyan okoz geomágneses viharokat - amelyek fenyegetést jelentenek kommunikációs hálózatainkra."

Egy ilyen esemény hónapokra vagy akár évekre is internet-hozzáférés nélkül hagyhatja az embereket, használhatatlanná téve a műholdakat és az elektromos vezetékeket. A Parker Solar Probe fejlett műszereivel páratlan részletességgel detektálta a napszelet, és olyan fontos információkat tárt fel, amelyek elvesznek, amikor a szél fotonok és elektronok formájában kilép a koronából.

Az amerikai kutatók csapata az élményt ahhoz hasonlította, mintha "látnánk a zuhanyfejből kiáradó vízsugarakat az arcunkba csapódó vízrobbanáson keresztül". Ezek az eredmények segítettek azonosítani a "szupergranulációs áramlások" néven ismert jelenséget a koronális lyukakban, ahol mágneses mezők alakulnak ki.

A csapat azt sugallja, hogy ezek a régiók a nagy sebességű napszél kiindulópontjaként szolgálnak. Általában csendes időszakokban találhatók a Nap pólusain, a lyukak nem érintik közvetlenül a Földet. Azonban a Nap aktív fázisában 11 évente, amikor mágneses mezeje megfordul, ezek a lyukak megjelennek a nap felszínén, és napszél kitöréseket generálnak, amelyek közvetlenül bolygónkra irányulnak.

A Parker Solar Probe küldetéséből nyert betekintés, amelyet a Nature folyóiratban tettek közzé, jelentősen segíteni fog a napviharok előrejelzésében, amelyek lenyűgöző sarki fényt hozhatnak létre, de pusztítást okozhatnak a műholdakon és az elektromos hálózatokon is.

A tanulmány kimutatta, hogy a koronális lyukak zuhanyfejként működnek, és a fúvókák fényes foltokból emelkednek ki, ahol a mágneses erővonalak be- és kiáramlanak a nap felszínéről.

Amikor az ellentétes irányú mágneses mezők áthaladnak ezeken a tölcséreken, amelyek 18 000 mérföldet is átfoghatnak, gyakran eltörnek és újra összekapcsolódnak, és a töltött részecskéket elűzik a Naptól.

Bale professzor tovább magyarázta a jelentőségét: 

"A fotoszférát konvekciós cellák borítják, mint egy forró edényben lévő vízben, és a nagyobb léptékű konvekciós áramlást szupergranulációnak nevezik. Ahol ezek a szupergranulációs sejtek találkoznak és lefelé haladnak, az útjukban lévő mágneses mezőt ebbe a lefelé irányuló tölcsérbe húzzák. A mágneses mező ott nagyon felerősödik, mert csak elakadt. Ez olyan, mint egy gombóc mágneses mező, ami leereszkedik a csatornába. És ezeknek a kis csatornáknak, ezeknek a tölcséreknek a térbeli szétválasztása az, amit most látunk a napszondák adatainál."

A Parker Solar Probe műszerei rendkívül nagy energiájú részecskék jelenlétét is észlelték, amelyek akár 100-szor gyorsabban mozognak, mint a napszél. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ez az egyedülálló szél csak a mágneses újrakapcsolódás néven ismert folyamat révén alakulhat ki.

Az öt évvel ezelőtt felbocsátott Parker Solar Probe továbbra is ismétlődően és fokozatosan közelebb halad el a Nap mellett.

A megdöbbentő, több mint 320 000 mérföld/órás sebességgel haladó űrszonda gyorsan gyűjti a napkörnyezeti méréseket egy vastag hőpajzs mögül, a gyors be- és kilépés stratégiáját követve. Forrás