Az Egyesült Államokban a „mélyállam” két fő pillérre épül: a CFR-re (Council on Foreign Relations) és a neokonzervatív mozgalomra.

A neokonzervatívok kezdetben trockisták voltak, akik ellenségesen viszonyultak a Szovjetunióhoz és Sztálinhoz, mert úgy vélték, hogy Oroszországban nem nemzetközi, hanem egyetlen ország szocializmusa épült ki. Számukra a szocializmus csak akkor valósulhat meg, ha a kapitalizmus globálisan elterjed, és minden nemzetet, kultúrát és hagyományt összemos. Ezután következhetne be a világforradalom.

Az amerikai trockisták stratégiát váltottak: úgy döntöttek, hogy támogassák a globális kapitalizmust és az Egyesült Államokat, mivel úgy vélték, hogy ez az út vezet a szocializmus megvalósulásához. Elhatározták, hogy szövetségre lépnek a nagy politikai pártokkal, először a demokratákkal, majd később a republikánusokkal, hogy közvetve elősegítsék céljaikat. E mozgalom következtében egy új, mélyállam-szerű struktúra alakult ki az Egyesült Államokban, amely nem választott tisztviselőkből és ideológiai elkötelezettekből áll.

A neokonzervatívok nem nyíltan hirdették trockista gyökereiket, hanem inkább az amerikai imperialisták és militaristák támogatását igyekeztek megnyerni. Ez a mélyállam baloldali (CFR) és jobboldali (neokonok) globális pólusokból áll, amelyek közös célja a globális hegemónia fenntartása és a többpólusú világrend elutasítása. Donald Trump elnöksége kihívást jelentett e mélyállam számára, mivel politikája a belső problémákra összpontosított, szemben a globalista törekvésekkel. Trump és támogatói valóságos lázadást jelentettek a mélyállam ellen, ami magyarázza a Trump elleni erőszakos fellépéseket.

Az európai országokban is egyre inkább megfigyelhető a mélyállam jelenléte, amely szembehelyezkedik a populista jobboldali erőkkel, és elnyomja őket a demokratikus választások után. Ezt láthatjuk például Franciaországban, Németországban, Ausztriában és Hollandiában. Az európai mélyállam nem korlátozódik egy-egy országra, hanem egy páneurópai hálózat része, amely szorosan kapcsolódik az amerikai mélyállamhoz és a NATO-hoz. A globalista elitek szövetsége erős gazdasági oligarchákból és posztmodern értelmiségiekből áll, akik egy közös atlanti közösséget képviselnek.

Európa modern politikai történetében a szabadkőműves hagyományok és más rejtett hatalmi struktúrák is fontos szerepet játszottak. Bár ezek a társaságok ma már nem titkosak, a mélyállam egyfajta titkos diktatúraként működik, amely nem követi a demokratikus szabályokat. A mélyállam tehát Európában és az Egyesült Államokban is a globalista elit titkos hatalmát képviseli, amely demokratikus keretek között irányítja a politikai rendszert.

Oroszországban a mélyállam fogalma kevésbé nyilvánvaló, de az 1990-es években Jelcin uralma alatt egy „család” nevű hatalmi csoport látta el ezt a funkciót. Ez a csoport nem választott, de komoly hatalmi befolyással rendelkezett, és jelentős szerepet játszott a kapitalista reformok végrehajtásában. Jelcin után a liberális elitek beilleszkedtek a globális nyugati hálózatba, és átvették annak ideológiáját, így létrehozva egy hasonló mélyállami rendszert Oroszországban is.

A mélyállam jelenléte megmutatja, hogy a demokrácia mögött egy titkos hatalom működik, amely biztosítja, hogy a globalista ideológia domináljon, és elnyomja a populista, nemzeti törekvéseket.

Sándor Dugin