A kormány és ellenzék között húzódó árok egyre jobban mélyül. Az egyik oldalon a szuverenitásra hivatkoznak, a másikon az EU-nak való megfelelésre. Az igazi kérdés azonban az: meddig tartható fenn az a kettős kommunikáció, amely más hangot üt meg Budapesten, mint Brüsszelben?
Magyar Péter jelenleg úgy próbál manőverezni, hogy ne veszítse el sem az EU támogatását, sem a hazai választók bizalmát. De amint a külpolitikai helyzet eszkalálódik, és valóban dönteni kell katonai részvételről, ez a lavírozás már nem biztos, hogy fenntartható lesz.
„Sláva Ukraine” – Egy mondat, ami politikai vihart kavart Magyarországon
Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség korábbi vezérkari főnöke egy NATO-ülésen elhangzott mondatával került a figyelem középpontjába. Az esemény végén elhangzó „Sláva Ukraine” – vagyis „Dicsőség Ukrajnának” – kijelentése óriási politikai hullámokat vetett. Azóta próbálja cáfolni vagy árnyalni, hogy vezérkari főnökként valóban elhangzott-e tőle ez a mondat, de a félmondatok és a kitérő válaszok inkább megerősítik a gyanút: kimondta.
Ez az apró, de politikailag súlyos mondat most új megvilágításba helyezi a NATO-tagként és a magyar kormány katonapolitikai álláspontjaként is értelmezett szerepvállalásokat. Mert ha egy katonai vezető a hivatalos mandátuma ellenére foglal állást külpolitikai kérdésben, az nem csupán belpolitikai botrány – az a nemzeti szuverenitás kérdését is feszegeti.
Ukránbarátság vagy politikai óvatosság?
A botrány hátterében a TISZA párt köré szerveződő új ellenzéki mozgalom vezetője, Magyar Péter áll, aki igyekszik elkerülni, hogy úgy járjon, mint Márki-Zay Péter, aki korábban arról beszélt, hogy „ha a NATO kéri, Magyarország katonákat küldene Ukrajnába”. Ez a kijelentés akkor kampánybuktatóként hatott. Ma viszont már Emmanuel Macron és brit vezetők is nyíltan beszélnek nyugati katonák esetleges bevetéséről – tehát amit egykor politikai öngyilkosságnak tartottak, ma már reális lehetőségként lebeg a levegőben.
Magyar Péter épp ezért igyekszik mindenáron elhatárolódni az ukránbarát nyilatkozatoktól. Ugyanakkor több jel utal arra, hogy az ukrán ügy iránti elkötelezettség nem áll tőle távol. Részt vett ukrán zászló alatti demonstráción, neve szerepelt egy EU-s ukránbarát előterjesztésen, és korábbi kijelentéseiben az ukrán csatlakozást támogató konzultációs eredményeket is hangoztatta. Az ukrán elnök hivatkozott is erre az adatra.
Macron és a Dnyeper-menti koalíció: új korszak kapujában
A háború elhúzódása, az ukrán veszteségek növekedése, és a nyugati stratégiai dilemmák új korszakot nyitnak a biztonságpolitikában. A nyugati vezetők között egyre többen fogalmazzák meg: ha Ukrajna nem tudja pótolni a fronton elhullott katonákat, akkor külső beavatkozásra lesz szükség. És itt jön képbe az, hogy kinek a katonáit küldik majd a Dnyeper partjára.
Brüsszel és Párizs tehát koalíciós hajlandóságot keres – azokat az országokat, akik hajlandóak „ágyútöltelékeket” biztosítani. Ebben a kontextusban az, hogy Magyarország új politikai szereplője, Magyar Péter milyen álláspontot képvisel, nemcsak hazai, hanem európai jelentőséggel is bír.
Átláthatóság, pénzek és a külföldi befolyás: a következő front
A belpolitikai feszültséget tovább élezi az átláthatósági törvény körüli vita, amelyet a kormány a külföldi befolyás visszaszorításával indokol. Az új törvénytervezet célja, hogy korlátozza a külföldről finanszírozott civil és médiaalapú szervezetek befolyását. A kormányzati álláspont szerint a törvény amerikai mintára készült, nem orosz inspiráció alapján, ahogy azt a baloldali sajtó sugallja.
A kritikusok szerint viszont a törvény célja a független média és civil szervezetek ellehetetlenítése. Ám egy közvélemény-kutatás szerint a magyarok többsége ellenzi a külföldi finanszírozást – szerintük az mindig befolyással is jár.
Civilek az összefogásért
