Megszoktuk, hogy megfigyelnek. De most már nem titkosügynökök lapulnak az árnyékban, hanem a zsebünkben csücsülő okoseszközök figyelnek minden mozdulatunkra – és mi még köszönetet is mondunk érte.
Snowden csak a kezdet volt
2013-ban Edward Snowden felrobbantotta az információs bombát: az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titokban milliók digitális kommunikációjába hallgatott bele. E-mailek, csetek, keresési előzmények – semmi sem maradt titokban. A Prism program részeként a világ legnagyobb techcégei – Google, Apple, Microsoft, Skype – szolgáltatták ki az adatokat.
A világ megdöbbent, majd megszokta.
Azóta pedig egy új korszakba léptünk: ma már nem kellenek titkos szerverfarmok ahhoz, hogy mindent tudjanak rólunk – elég egy okostelefon a zsebünkben, és minden mozdulatunk, minden szavunk, minden gondolatunk rögzül.
A lehallgatás új formája: mi magunk fizetünk érte
Túl vagyunk azon a naivitáson, hogy a mikrofon csak akkor működik, ha hívunk valakit. Elég egy esti beszélgetés a barátokkal, és másnap a Google vagy a Facebook pontosan azt a terméket hirdeti, amiről szó esett. Véletlen lenne?
A techóriások, mint a Meta, az Amazon és a Google, rendre elismerik: néha “véletlenül” aktiválódnak az eszközök mikrofonjai. A hivatalos magyarázat szerint ez csak a felhasználói élmény javítását szolgálja. A valóság azonban gyakran ennél hátborzongatóbb.
2018-ban derült ki, hogy az Amazon Alexa nemcsak hallgatózik, de hús-vér emberek is visszahallgatják a felvételeket. A Google-nél ugyanez történt. Egy alkalommal az Alexa egy privát családi beszélgetést továbbított véletlenül a férj kollégájának.
És mindez csak a jéghegy csúcsa.
Okosváros? Inkább figyelőváros
A technológia nem áll meg a lakás falain belül. Az utcák, a szemetesek, a közlekedési lámpák, a kamerák és a szenzorok is mind adatot gyűjtenek rólunk. Az úgynevezett okosvárosok hivatalosan a hatékonyságot szolgálják – valójában viszont minden lépésünket követik.
Toronto Sidewalk Labs projektje pontosan ezt akarta megvalósítani: egy 5 hektáros „digitálisan optimalizált” városrészt. A lakók azonban fellázadtak, és adatvédelmi aggályok miatt a projektet 2020-ban leállították. Nem mindenhol ilyen óvatosak.
Kínában például 70 új okosváros épül – Xi’an városában már most is 2,6 millió kamera figyeli az embereket. És nemcsak figyelik őket.
A disztópia már valóság: társadalmi kreditrendszer működik
Kínában a digitális megfigyelés túlmutat a kamerákon: pontozzák az állampolgárokat. A társadalmi kreditrendszer alapján mindenki „jó” vagy „rossz” állampolgárként van nyilvántartva – és ettől függ, hogy vehet-e repülőjegyet, kap-e hitelt, vagy beírathatja-e gyermekét egy jó iskolába.
Egy újságírót azért tiltottak el az utazástól, mert kritikusan nyilatkozott a kormányról. Egyes városokban még a kutyatartást is pontozzák: ha nem takarítasz fel a kedvenced után, mínusz pont jár – végső esetben a kutyát is elveszik.
És mi a helyzet Nyugaton?
Azt hisszük, mi biztonságban vagyunk. De míg Keleten nyíltan működik a kontroll, Nyugaton láthatatlan. Az adatainkat önként adjuk meg, applikációkba regisztrálva, színes-szagos weboldalakon kattintva. A szabadság illúzióját kapjuk – miközben minden lépésünk termékké válik.
A közösségi média algoritmusai eldöntik, mit láthatsz, kikkel beszélhetsz, mit gondolhatsz. Aki kilóg, azt nem pontlevonással büntetik – hanem egyszerűen eltűnik az algoritmus süllyesztőjében.
A kérdés már nem az, hogy megfigyelnek-e
A kérdés inkább az, hogy mi mikor mondjuk azt: elég volt?
Mert lehet, hogy nem raknak ránk bilincset, nem tiltanak el a vonattól, és nem pontozzák le a kutyánkat. De minden kattintással egyre mélyebbre sétálunk egy olyan rendszerbe, ahol az adataink már nem a miénkek – hanem a világ legnagyobb vállalatainak tulajdonát képezik.
És ami még régen sci-fi volt, ma már csak a háttérzaj – amit mi magunk kapcsoltunk be.
KAPCSOLÓDÓ CIKK
Egy Globális DIKTATÚRA van kiépülőben! Megfigyelnek, lehallgatnak, félrevezetnek és cenzúráznak a közösségi médiumok!
