Magyar Péter látványos politikai show-val lépett Erdély földjére, de a nagy bejelentések és díszletek mögött sok erdélyi magyarnak keserű szájíz maradt. A „nemzetegyesítésként” hirdetett kampány inkább tűnt meghunyászkodásnak, mint hódításnak. De miért váltott ki ekkora ellenérzést a Tisza Párt vezetőjének útja?
A hírhedt nagyváradi látogatás több sebből vérzett: kezdve azzal, hogy a rendezvény szervezői megtiltották a résztvevőknek, hogy magyar zászlót vigyenek magukkal, majd a várost egyszerűen „román földnek” nevezte Magyar Péter. Ez nemcsak diplomáciai baklövés volt, hanem szimbólum is – sokak szerint a nemzeti büszkeség elárulása.
A videóriportban határon túli fiatalok, szakértők és helyi véleményformálók szólalnak meg, akik testközelből tapasztalták, hogyan alakult Magyar Péter nagyváradi szereplése és annak fogadtatása. Megszólalásaikból egy dolog világos: a kampány célja – legalábbis a helyiek szemszögéből – kudarcot vallott.
A román rendőrség védte meg a „hódítót” a magyar tüntetőktől
Sokan döbbenten figyelték, ahogy a román csendőrség sorfallal zárta el a magyar ellentüntetőket – miközben azok csupán véleményt akartak nyilvánítani. Videófelvételek is bizonyítják: a békés tiltakozókat hátrébb szorították, néhányuknak bírságot is kilátásba helyeztek, ha nem „hallgatnak el”.
A helyszíni beszámolók szerint a résztvevők nagy része nem is helyi volt. A parkolókban magyarországi rendszámú autók tucatjai sorakoztak, és sokan állítják: buszokkal érkeztek a szimpatizánsok, hogy megtöltsék a teret. „Egy kezemen meg tudnám számolni, hány helyi fiatalt ismertem fel” – mesélte egy nagyváradi fiatal.
Zászló- és szózattilalom, „román föld” és kulturális relativizálás
A magyar zászlók mellőzése, a Szózat elmaradt eléneklése, valamint az a kijelentés, hogy Nagyvárad „román föld”, végképp kiverte a biztosítékot sokaknál. Magyar Péter később sem javított a helyzeten: Bartók Bélát a román Enescuhoz hasonlította, Munkácsyt pedig román festőkkel állította párhuzamba.
„Nekünk magyar szívünk van. A mi hőseink számunkra nem összehasonlíthatók más nemzetek művészeivel. Ez nem sovinizmus, hanem természetes nemzeti érzés” – fogalmazta meg egy székelyföldi véleményformáló.
Politikai PR vagy valódi nemzetegyesítés?
A menetelésről készült videók, az erősen koreografált jelenetek, és a buszokkal „színpadra” állított közönség sokakban azt a benyomást keltette, hogy ez az egész akció inkább egy kampányelem volt, mint valódi gesztus a határon túli magyarok felé.
„Ez nem nemzetegyesítés, hanem szerepjáték volt” – mondta ki egy fiatal erdélyi interjúalany. Mások szerint ez az egész csak egy „bukódság”, egy elhibázott próbálkozás volt arra, hogy politikai tőkét kovácsoljanak a külhoni magyarok érzékeny identitáskérdéseiből.
A hatás? Inkább ellenállás, mint támogatás
A Tisza Párt vezetőjének erdélyi fellépése nemcsak csalódást okozott, de sok helyi magyart fel is dühített. A szimbolikus hibák – mint a zászlótilalom vagy a „román föld” kifejezés – nem csupán politikai ügyetlenségnek számítanak, hanem egyenesen tiszteletlenségként csapódtak le.
„Ne csak a száján, a szívén is viselje a külhoni magyarokat” – hangzott el többször a riportban, utalva arra, hogy sokan ma is úgy érzik: a valódi összetartozás nem deklaráció, hanem viselkedés kérdése.........
