Kevés olyan tárgy létezik a magyar történelemben, amely akkora jelentőséget hordoz, mint a Szent Korona. Évszázadokon át nem pusztán uralkodói jelvénynek tekintették, hanem az államiság megtestesítőjének, a jogfolytonosság zálogának. Magyarország királya csak akkor számított valóban törvényes uralkodónak, ha a Szent Koronával koronázták meg – nélküle a hatalom pusztán üres látszat maradt.
És milyen kalandos sors jutott neki! A koronát 11 alkalommal vitték külföldre, egyszer Csehországból egy hatalmas kulacsban csempészték haza. Mátyás király vagyonokat fizetett érte, 1944-ben pedig a koronaőrök nyugatra menekítve egy benzineshordóban ásták el, hogy megmentsék. Amikor 1790-ben hazahozták, tömegek ünnepelték, ugyanúgy, ahogy 1978-ban, amikor az Egyesült Államok adta vissza a szovjet megszállás idején.
Mégis: ma sokan csupán múzeumi tárgyként tekintenek rá. Mások a középkori pápai befolyás szimbólumát látják benne. De egyik sem igaz.
Több mint korona – jogi személy, misztérium, nemzeti szimbólum
A magyar történelemben a Szent Korona nem egyszerű tárgy volt, hanem önálló jogi személy, a hatalom alanya. Ez tette különlegessé egész Európában: a földek, a természeti kincsek, a jövedelmek mind a Szent Koronához tartoztak, nem az uralkodóhoz. Ezért került például a budai vár telekkönyvébe nem Ferenc József, hanem maga a Magyar Szent Korona.
A korona a hatalom korlátozásának szimbóluma is volt: senki, még a király sem birtokolhatta egyedül. Ha a király megszegte esküjét, a Szent Korona minden „tagja” – vagyis a magyar politikai nemzet – köteles volt ellenállni.
Ez az eszme, a Szent Koronatan, több volt, mint középkori elmélet: évszázadokon át Magyarország közjogi alapja lett. Bocskaitól Szapolyai Jánoson át Bethlen Miklósig számos politikus és országgyűlés hivatkozott rá, hogy az uralkodói önkényt korlátozza.
Eredete: a misztikus tárgy és a szkíta örökség
Honnan jött a korona? Ez máig viták kereszttüzében áll. A hivatalos álláspont szerint két részből áll – görög és latin korona összeillesztéséből. Mások avar, kaukázusi, sőt perzsa eredetre mutatnak. Egyesek az ázsiai sámánkoronákkal rokonítják, mások a bibliai és mitikus hagyományokhoz kötik.
Sőt, vannak források, amelyek szerint a magyarok úgy hitték: Szent István király angyali sugallatra kapta a koronát, és vele ajánlotta fel országát a Magyarok Nagyasszonya oltalmába.
A legenda mellett azonban ott a politika is. Kézai Simon krónikás a szkíták ősi egyenlőségéről írt, Verbőci István pedig a híres Tripartitumban rögzítette: a Szent Korona nemcsak a királyt, hanem az egész nemzetet megtestesíti. Ez az elképzelés a magyar történelem egyik legfontosabb sajátosságává vált – máshol Európában soha nem fejlődött közjogi tanná a koronaeszme.
A korona bosszúja – akik ellopták, rosszul jártak
A koronát évszázadokon át legendák övezték. Cseh Vencel, aki 1034-ben ellopta Budáról, egy éven belül meghalt, fia II. Vencel is rövid időn belül követte. Ulászló királyt nem tudták megkoronázni vele, a balsors négy év múlva Várnánál utolérte. A kortársak mindezt a korona „akaratának” tulajdonították.
A források úgy beszélnek a Szent Koronáról, mint élő lényről: nagylelkű, de büntet is. 1387-ben raguzai diplomaták úgy írták le, mint a „szenvedő, de nemes uralkodót”.
A Szent Korona és a magyar alkotmányosság
A középkor végétől a modern korig a Szent Koronatan vált a magyar alkotmányosság pillérévé. Az Aranybulla (1222) a királyi hatalom korlátját fogalmazta meg. 1440-ben, amikor a korona éppen külföldön volt, az országgyűlés mégis a Szent Koronára hivatkozva döntött – jelezve, hogy a korona többet jelentett, mint maga az ékszer.
A Habsburgokkal szembeni küzdelmekben is erre támaszkodtak a magyar rendek. A koronaeszme volt az az érv, amellyel szembeszálltak a birodalmi beolvasztással és a németesítéssel. 1791-ben törvény mondta ki: Magyarország független ország, amelyet csak az uralkodó személye köt össze a Habsburg-birodalommal.
1848-ban pedig a Szent Korona alatt már nem csak a nemesség, hanem minden magyar ember egyenlő jogú tagja lett a nemzetnek.
Több mint történelem – miért fontos ma is?
A Szent Korona a magyar történelem legkülönlegesebb szimbóluma. Nem csupán ékszer, nem is pusztán vallási ereklye. Ez a korona testesítette meg a nép és a király, a nemzet és az állam szövetségét.
És ez az üzenet ma is érvényes:
a Szent Korona mi magunk vagyunk.
Magyarország teljes nagycímere (gyűjtőcímere) Gatterernél (1762).
Johann Christoph Gatterer német történész, heraldikus. A tudományos heraldika, valamint genealógia és kronológia egyik megalapítója.
A címertudomány az ő munkái által érte el a legmagasabb szintet. Munkái a mai tudományos heraldika alapját képezik.
A pajzson Ausztria, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Bosznia, Jeruzsálemi Királyság, India, Burgundia, Kasztília, Leon, Aragónia, Szicília, Lotaringia, Toszkána, Brabant, Milánó, Stájerország, Karintia, Krajna, Erdély, Svábország, Morvaország, Tirol, Bar hercegség, Jülich, Gorícia címerei. A pajzstartó két griff, melyek levéldíszen állnak.
A pajzs fölött hétpántos királyi korona. Mind efölött emelkedetten két repülő angyal a Szent Koronát tartja. Van még kérdés a Szent Korona fennhatóságát illetően?
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Johann_Christoph_Gatterer
http://www.wikiwand.com/hu/Címerleírás
Hogyan védi jogainkat és tulajdonunkat a Szent Korona jogrendszer. https://www.napitema.com/2017/01/hogyan-vedi-jogainkat-es-tulajdonunkat.html
