Brüsszel ismét bejelentette: Európa harcban áll Oroszországgal – legalábbis politikai és gazdasági fronton. Ursula von der Leyen szerint az EU a korábbinál is nagyobb mértékben támogatja Kijevet: 6 milliárd eurót szánnak az ukrán drónprogramra, gyorsítják az orosz energiáról való leválást, és készül a 19. szankciós csomag.
De vajon van-e értelme a szankcióknak, ha Moszkva gazdasága közben erősödik?
16 ezer szankció és egy növekvő orosz GDP
Az Európai Unió eddig több mint 16 ezer szankciót vezetett be Oroszországgal szemben. Mégis, a számok makacs dolgok: az orosz GDP 2022 óta közel 8%-kal nőtt, míg az EU-é alig 1%-kal.
Ez a tény önmagában kérdésessé teszi, mennyire hatékonyak a büntetőintézkedések.
Az árukereskedelem mindig utat talál. Ha lezárnak egy kaput, nyílik egy másik. Oroszország például Közép-Ázsián keresztül szerzi be a nyugati technológiát és luxuscikkeket, miközben a nyugati cégek közvetve vagy közvetlenül továbbra is jelen vannak az orosz piacon.
A szankciók kijátszása: a „hátsó ajtó” működik
- Autóipar: Kazahsztán és Azerbajdzsán rekordmértékben importál nyugati autókat, majd azok végül Oroszországban kötnek ki.
- Elektronikai cikkek: az iPhone-ok és nyugati laptopok ugyanúgy elérhetők Moszkvában, csak éppen kerülőúton érkeznek.
- Hadipar: nyugati technológiák továbbra is bekerülnek az orosz fegyverekbe, sokszor leányvállalatokon keresztül.
Ez egy történelmi ismétlődés: Napóleon kontinentális zárlata sem működött, pedig a világ akkor sokkal kevésbé volt globalizált. Akkor miért várjuk el, hogy most, a 21. század összekapcsolt gazdaságában más legyen az eredmény?
Az orosz hadigazdaság motorja
Moszkva tudatosan építette fel a hadigazdaságát. A hadiipar több millió embernek ad munkát, és rövid távon még növekedést is generál. Ráadásul Oroszország arany- és energiaexportja is stabilizálja a rubelt és a költségvetést.
A világ aranypiacán Oroszország a második legnagyobb szereplő. Exportpartnerei között ott van az Egyesült Arab Emírségek, Svájc, Üzbegisztán és Kazahsztán – vagyis a világ nagy része nem hajlandó elszigetelni Moszkvát.
Az orosz olaj és gáz: Európa saját maga ellen dolgozik
Az EU próbálja kizárni az orosz energiahordozókat, de a valóságban csak drágítja a saját importját.
- Olaj: India és Kína felvásárolja az orosz nyersolajat, feldolgozza, majd visszaadja Európának – felárral.
- Gáz: az orosz LNG vásárlása valójában nőtt Nyugat-Európában, miközben Brüsszel a teljes leválásról beszél.
Ez a stratégia öngólnak tűnik: Európa a saját szankcióinak a balekja, hiszen a közvetítőkön keresztül végül ugyanazt a gázt és olajat veszi meg, csak jóval drágábban.
Közben új világrend épül
Miközben az EU saját falait építi, Oroszország és Kína egyre szorosabban működik együtt, India pedig kulcsszereplővé vált az energiapiacon. A Sanghaji Együttműködési Szervezet és a BRICS országok a globális GDP több mint egyharmadát adják.
Európa ezzel szemben mindössze 15%-ot képvisel, és egyre inkább úgy tűnik, hogy elszigetelődik a világ gazdasági vérkeringésétől.
Vélemény: Európa zsákutcába kormányozza magát?
Az EU vezetése politikai bátorságként tálalja a szankciókat, de gazdasági értelemben inkább stratégiai önsorsrontás zajlik.
- Oroszország nem omlott össze, hanem új partnereket talált.
- A világ nagy része nem csatlakozott a nyugati szankciós politikához.
- Európa versenyképessége gyengül az energiaárak miatt.
Ha Brüsszel nem változtat irányt, akkor valóban nem Oroszország fog elszigetelődni, hanem maga Európa.
Összegzés
Az EU 19. szankciós csomagja nem hoz majd áttörést – ahogy az előző 18 sem hozott. Európa vagy felismeri, hogy egy multipoláris világrend van kialakulóban, és alkalmazkodik hozzá, vagy végleg kimarad a globális gazdasági játékból.
A kérdés tehát nem az, hogy Európa legyőzheti-e Oroszországot a szankciókkal, hanem az, hogy saját magát mennyire gyengíti le közben.
