A Tisza Párt EP-képviselői szerint a kárpátaljai és erdélyi magyaroknak az anyanyelvük helyett inkább ukránul és románul kellene tanulniuk. De vajon kinek az érdekeit szolgálja ez az álláspont?
A vita kirobbanása az Európai Parlamentben
Az Európai Parlament kulturális bizottságának ülésén Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnöke olyan kijelentést tett, amely sokakban megütközést keltett. Arról beszélt, hogy az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek – köztük a kárpátaljai magyarok – csak akkor válhatnak a társadalom teljes jogú tagjaivá, ha jól beszélnek ukránul.
Ahelyett, hogy a magyar közösségek anyanyelvhasználati jogaiért szólalt volna fel, Tarr inkább az ukrán nyelvtudás fejlesztését sürgette.
Kollár Kinga: az anyanyelv hátrányt jelent?
Az ügyet tovább feszítette Kollár Kinga, a párt másik EP-képviselője. Egy Facebook-kommentben úgy fogalmazott, hogy az erdélyi magyar fiatalok számára hátrány, ha nem beszélnek elég jól románul, és emiatt nehezebben jutnak előre a munkaerőpiacon.
Ez a kijelentés sokak számára azt sugallja, hogy a magyar nyelv megtartása inkább akadály, mint érték – ami egy nemzeti elköteleződésű közösségben érthetően vált ki felháborodást.
A kormánypárti reakció
Dömötör Csaba, a Fidesz EP-képviselője élesen bírálta a tiszás politikusok kijelentéseit. Mint hangsúlyozta:
- a kárpátaljai magyarság fő problémája nem az, hogy ne beszélnének ukránul,
- hanem az, hogy egyre nehezebben tanulhatnak és boldogulhatnak a saját anyanyelvükön.
Ráadásul az Európai Bizottság az ukrán csatlakozási tárgyalásokat gyorsítópályára állította, miközben a kisebbségi jogok kérdését gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja.
Vélemény
Az ügy messze túlmutat egyetlen politikai vita keretein. A nyelv ugyanis nem csupán kommunikációs eszköz, hanem identitás, kultúra és közösségi összetartozás alapja.
Kétségtelen, hogy a határon túli magyaroknak hasznos az adott ország nyelvének elsajátítása – hiszen ezzel valóban könnyebb boldogulni a hétköznapokban. De ennek nem szabad az anyanyelv rovására történnie.
A Tisza Párt álláspontja inkább beilleszkedést, semmint megmaradást sugall. Ez pedig sokak számára azt az üzenetet hordozhatja, hogy a magyar nyelv és identitás másodlagos. A kérdés az: vajon valóban ezt akarják a határon túli közösségek?
Forrás: Magyar Nemzet nyomán
.png)
