Egy volt CIA-tiszt szerint a NATO reakciója az orosz vadászgépek incidensére inkább provokációnak tűnik, mint válasznak. Vajon ki gyújtja a tüzet Európa légterében?
NATO kontra Oroszország: ki provokál kit?
Az elmúlt napokban ismét feszültség alakult ki az orosz és a nyugati katonai szövetség között. Észtország azzal vádolta meg Oroszországot, hogy MiG-31-es vadászgépei 12 percre megsértették az ország légterét a Finn-öböl felett. Tallinn hivatalos tiltakozó jegyet adott át Moszkvának, és azonnali konzultációt kért a NATO-tól az 4. cikkely alapján.
A NATO főtitkára, Mark Rutte az „Operation Eastern Shield” (Keleti Pajzs) keretében adott gyors választ, amit „határozottnak és szükségesnek” nevezett.
Amerikai szakértő: „Ez a gyújtogató reakciója”
Scott Ritter, volt CIA-tiszt és katonai elemző, a közösségi médiában élesen bírálta a szövetség reakcióját. Szavai szerint:
„Ez olyan, mintha a gyújtogató a saját maga által keltett tűzre reagálna. Ez már nem védelem, hanem provokáció.”
Más szóval Ritter úgy látja, a NATO szándékosan feszíti tovább a húrt, miközben Oroszország szerint a gépek csupán tervszerű átrepülést hajtottak végre Karéliából Kalinyingrádba, és nem lépték át más ország légterét.
Mit mond Moszkva?
Az orosz védelmi minisztérium közleményben hangsúlyozta, hogy a repülések szigorúan a nemzetközi légiközlekedési szabályoknak megfelelően történtek, semmilyen határsértés nem történt, és a gépek nem közelítették meg veszélyesen más államok légierejét.
Ez nem az első eset, amikor hasonló vádak és tagadások kísérik az orosz hadgyakorlatokat. A Kreml gyakran hivatkozik arra, hogy a NATO maga repül folyamatosan Oroszország határai közelében, sőt sokszor a Fekete-tengeren is.
Vélemény: kinek az érdeke a feszültség?
Úgy tűnik, mindkét oldal kommunikációs játszmát folytat. Észtország geopolitikai helyzetéből fakadóan minden apró incidenst fegyverként használhat az orosz „fenyegetés” bizonyítására, míg Moszkva értelemszerűen tagad, és a NATO „hisztérikus reakcióját” hangsúlyozza.
Valójában azonban az átlagember számára mindez egy újabb fejezet a hidegháborús hangulat visszatérésében. A kérdés inkább az: mennyi haszna van Európának a feszültség eszkalációjából, és mennyire szolgálja ez az amerikai stratégiai érdekeket?
Az biztos, hogy a mostani eset nem az utolsó. A Baltikum és a Kelet-Európa légtere egyre inkább katonai üzengetések színterévé válik, ahol a valóság és a politikai propaganda közti határ egyre elmosódik.
Quick and decisive?
It was the response of an arsonist responding to the fire he set.
You are truly the last Secretary General of NATO.
