Egy új kutatás szerint egy hatalmas aszteroida csapódott a Holdba északi irányból, ami örökre megváltoztatta felszínét. Az Artemis-program űrhajósai most közel járhatnak ahhoz, hogy feltárják a Hold születésének titkait.
A Hold déli pólusánál rejtőzik a Naprendszer egyik legnagyobb és legrejtélyesebb sebhelye – a South Pole–Aitken (SPA) medence, amely közel 4 milliárd évvel ezelőtt keletkezett egy brutális kozmikus ütközés során. Egy friss kutatás most feltárta, hogy ezt a gigantikus krátert egy északi irányból érkező aszteroida hozta létre – ezzel pedig új fény vetülhet a Hold korai történetére.
A University of Arizona kutatója, Jeffrey Andrews-Hanna vezette nemzetközi csapat a Nature folyóiratban publikált tanulmányban részletesen elemezte a Hold felszínének domborzatát és összetételét. Eredményeik szerint a becsapódás nem frontálisan, hanem oldalirányból történt, és ez magyarázhatja, miért olyan egyenetlen a Hold déli pólusának terepe.
„Az új adatok azt mutatják, hogy a becsapódás valószínűleg északról érkezett, és ezzel szó szerint kifordította a Hold belsejét” – magyarázta Andrews-Hanna.
A hatalmas ütközés mélyen a Hold kérge alá hatolt, és felszínre hozta a bolygótest belső rétegeit. Ez magyarázhatja, miért találhatóak a Hold egyik oldalán sokkal több radioaktív és hőtermelő elem, mint a másikon. Az úgynevezett KREEP-elemek – kálium, ritkaföldfémek és foszfor – különösen a Hold „közeli” oldalán halmozódtak fel, ahol később intenzív vulkanikus tevékenység zajlott.
A tudósok szerint a Hold korai időszakában teljesen olvasztott állapotban létezett, egy globális „magma-óceán” formájában. Ahogy ez lehűlt, a nehezebb anyagok lesüllyedtek, a könnyebbek pedig a felszínre kerültek – a maradék olvadt réteg pedig a KREEP-elemekben gazdag volt.
„Olyan ez, mint amikor a fagyasztóban megmarad az üdítő legédesebb része – a Holdon a KREEP-anyagok hasonló módon sűrűsödtek össze” – mondta a kutató.
A kutatás egy másik régi rejtélyre is választ adhat: miért vastagabb a Hold kérge a Föld felőli oldalhoz képest a túloldalon. A modell szerint amikor a távoli oldal kérge gyorsabban szilárdult meg, a magma a közelebbi oldalra „kifolyt”, mint a fogkrém a tubusból, így ott alakultak ki a sötét, lávával borított síkságok – a jól ismert „Hold arca”.
A South Pole–Aitken-medence nyugati részén most radioaktív tóriumban gazdag anyagot is találtak, ami arra utal, hogy az ütközés valóban átlyukasztotta a Hold kérgét, és feltárta az alatta lévő ősi rétegeket.
Az Artemis-program űrhajósai a következő években éppen ebben a régióban landolhatnak – ahol a kutatók szerint az eddigi legértékesebb minták várhatnak rájuk. Ezek a kőzetek akár újraírhatják a Hold történelmét, és közelebb vihetnek bennünket annak megértéséhez, hogyan is formálódott a Föld kísérője több milliárd évvel ezelőtt.
„Ha az Artemis-űrhajósok visszahozzák ezeket a mintákat, talán végre megfejthetjük, hogyan született a Hold – és vele együtt a mi világunk is” – tette hozzá Andrews-Hanna.
Forrás: https://www.sciencedaily.com/releases/2025/10/251012054611.htm
.jpg)
