Brüsszel és Párizs ma már nem a fény és a szabadság városai. Cikkünk bemutatja, hogyan változtatták meg a tömeges bevándorlás és a no-go zónák Európa arculatát.
Ahol Európa már nem önmaga
Brüsszel, az Európai Unió szíve. Az üvegpaloták, diplomaták és döntéshozók városa. De csak néhány kilométerrel arrébb egészen más valóság tárul elénk – olyan, amit a politikusok sosem mutatnak meg. Molenbeek, Schaerbeek és más negyedek mára no-go zónákká váltak, ahová még a rendőrök sem szívesen lépnek be.
A belga főügyész szerint „aki Brüsszelben sétál, bármikor eltalálhatja egy eltévedt golyó”.
2025-ben eddig 57 lövöldözést regisztráltak a városban – a legtöbbet az elmúlt évtizedben.
Brüsszel: Európa központja vagy Európa tükre?
Molenbeek mindössze 7 kilométerre található az Európai Parlamenttől, mégis mintha egy másik világ lenne. A lakosság többsége marokkói, török vagy kongói származású, a 18 év alattiak 88%-a külföldi eredetű.
A városrész fiatal, szegény, és egyre inkább elszakad a belga valóságtól.
Egy bizalmas jelentés szerint Molenbeekben 51 olyan szervezet működik, amely iszlamista vagy dzsihadista kapcsolatokkal rendelkezik.
Az utcákon alig látni rendőrt, az erőszak, a drogkereskedelem és a bandaháborúk mindennaposak.
A korábbi Frontex-vezető, Fabrice Leggeri szerint
„Az Európai Unió hibát hibára halmoz. A migrációt segítő politikák veszélybe sodorják az európai civilizációt.”
Belgium és a kontrollvesztett valóság
A belga statisztikák önmagukért beszélnek:
- a lakosság 40%-a már nem belga származású,
- a fiatalok többsége külföldi hátterű,
- a kiskorú bűnelkövetők száma 2024-hez képest megháromszorozódott.
A helyiek egyre gyakrabban érzik úgy, hogy elveszítik városukat, kultúrájukat és biztonságérzetüket.
A politikai elit viszont hallgat – vagy Brüsszel központjában vacsorázik tovább, pár kilométerre a valóságtól.
Párizs: A fényváros sötét árnyai
Ha Brüsszel az EU szimbóluma, akkor Párizs Európa lelke. Pontosabban: az volt.
A francia főváros környékén, Szent-Denisben, ma már olyan környékek vannak, ahová még a rendőrök sem mernek bemenni.
Szent-Denisben a 18 év alattiak több mint 57%-ának legalább az egyik szülője bevándorló, a munkanélküliség kétszerese az országos átlagnak, és a leggyakoribb újszülött név Mohamed.
A valaha királyok temetkezési helyéül szolgáló városrész mára a francia identitás összeomlásának szimbóluma lett.
A nagy csere – Renaud Camus elmélete testközelből
A francia filozófus, Renaud Camus által leírt „nagy népességcsere” elmélet ma már nem fikció, hanem a statisztikákban is megjelenik.
A francia társadalom demográfiai szerkezete drámaian megváltozott:
a bevándorló családok gyerekszáma duplája az őshonos franciákénak.
A bevándorlási hullámoknak pedig komoly gazdasági ára van:
az illegális migránsok ellátása fejenként napi 690 euróba kerül a francia adófizetőknek.
A munkanélküliség magas, a szociális kiadások nőnek – a rendszer fenntarthatatlan.
Terror, erőszak és félelem
Franciaország az elmúlt évtizedekben tucatnyi terrortámadást szenvedett el:
- Charlie Hebdo (2015) – 12 halott
- Bataclan (2015) – 130 halott
- Stade de France robbantások
- rendőrgyilkosságok, utcai késelések, zavargások
A támadások közös nevezője: iszlamista radikalizmus, amely a no-go zónák mélyéről indult.
„Egy rossz választás, és nincs visszaút”
A migráció nemcsak biztonsági, hanem kulturális és gazdasági kérdés is.
Ha egyszer rossz irányba fordul egy ország, nincs visszaút.
Ezt mutatja Brüsszel, Párizs, és ma már sok más nyugat-európai város példája is.
A végkövetkeztetése egyszerű, mégis súlyos:
Európa jövője azon múlik, hogy a nemzetek felismerik-e: a határok, a kultúra és a biztonság nem politikai jelszavak – hanem a túlélés feltételei.
Összegzés
Brüsszel és Párizs ma már nem az a hely, amit a turisták poszterein látunk.
A fényvárosok árnyékában új világ születik, amelyben Európa saját múltja, kultúrája és biztonsága forog kockán.
.jpg)
