Egy nem létező felhatalmazásra épülő terv, amely cenzúrával és közpénzből finanszírozott propagandával formálná át Európát.
Egyre több aggodalomra ad okot az Európai Bizottság által meghirdetett úgynevezett demokráciapajzs program. Bár a hivatalos kommunikáció szerint a cél a demokrácia védelme, sokak szerint valójában egy veszélyes politikai kísérlet zajlik, amely alapjaiban fenyegeti a szólásszabadságot és az európai társadalmak önálló gondolkodását.
A kérdés nem az, hogy szükség van-e a demokrácia védelmére, hanem az, hogy ki döntheti el, mi számít elfogadható véleménynek, és milyen áron.
Mi is valójában a demokráciapajzs?
Az Európai Bizottság értelmezése szerint a demokráciapajzs célja az európai demokratikus rendszerek megóvása a külső befolyástól és a dezinformációtól. Kritikus értelmezések szerint azonban az eszköz nem elsősorban külső fenyegetések ellen irányul, hanem alkalmas lehet arra, hogy tagállamok belső politikai folyamatait befolyásolja.
Ez különösen aggasztó azokban az országokban, ahol a társadalmi vagy politikai vélemények nem illeszkednek maradéktalanul a brüsszeli politikai fősodorhoz.
Ki hatalmazta fel erre az Európai Bizottságot?
Az egyik legsúlyosabb kérdés az, hogy milyen jogi alapon jött létre a demokráciapajzs. Az uniós alapszerződésekben nem található olyan rendelkezés, amely felhatalmazná a bizottságot arra, hogy a vélemények felett ellenőrzést gyakoroljon, vagy közvetlenül avatkozzon be tagállami politikai folyamatokba.
A probléma gyökere éppen itt kezdődik: egy olyan rendszer épül, amely mögött nincs világos demokratikus felhatalmazás, mégis komoly hatással lehet a közbeszédre.
9 milliárd euró közpénzből – mire megy el ez az összeg?
A demokráciapajzs finanszírozására elkülönített összeg önmagában is megdöbbentő. A tervek szerint 9 milliárd eurót fordítanának a programra, ami megközelítőleg 3500 milliárd forintnak felel meg. Ez az összeg teljes egészében európai közpénzekből származik.
A kritikusok szerint nem valódi biztonsági fejlesztésekre menne el a pénz, hanem egy olyan kommunikációs és médiarendszer kiépítésére, amely képes a kívánatos véleményeket felerősíteni, a nem kívánatosakat pedig háttérbe szorítani vagy eltüntetni.
Szólásszabadság vagy intézményesített cenzúra?
A legnagyobb veszélyt sokan abban látják, hogy a demokráciapajzs működése során az eltérő vélemények könnyen megkaphatják az „antidemokratikus” bélyeget. Ez a gyakorlatban cenzúrát jelenthet, amely során tartalmak tűnhetnek el a közösségi médiából, véleményformálók válhatnak láthatatlanná.
Ezzel párhuzamosan jelentős források juthatnak azokhoz a médiumokhoz, influenszerekhez és online platformokhoz, amelyek kizárólag a hivatalos uniós álláspontot közvetítik, torzítva ezzel a nyilvános párbeszédet.
Politikai befolyás és a közvélemény formálása
Elemzők szerint a rendszer arra is alkalmas lehet, hogy a politikai befolyás eszközeként működjön. Különösen érzékeny kérdésekben – például háborús vagy geopolitikai döntések esetén – az eltérő álláspontok könnyen háttérbe szorulhatnak.
Ez már túlmutat a kommunikációs stratégiákon, és komoly demokratikus önrendelkezési problémákat vet fel.
Következmények és összegzés
Amennyiben a demokráciapajzs a jelenlegi formájában valósul meg, annak hosszú távú következményei lehetnek az európai társadalmakra nézve. A közvélemény torzul, a kritikus gondolkodás visszaszorul, és a nemzeti szuverenitás további nyomás alá kerül.
A legfontosabb kérdés végső soron az: meddig nevezhető demokráciának egy olyan rendszer, ahol a vélemények szabadsága központi irányítás alá kerül.
Egyre veszélyesebb külföldi befolyás a magyar közéletben
Most, hogy jönnek a választások, az embereknek végre fel kellene ismerniük, mielőtt beállnak a sorba alamizsnáért és elmennek szavazni, hogy miközben egymás torkának ugrasztják őket, mindezt nem magukért és hazájukért teszik, hanem egy globalista érdekeket maximálisan kiszolgáló, idegen utasításokat végrehajtó, külföldről rángatott, hazaáruló balliberális politikusokért, akik váltva egymást, magyar érdekekre hivatkozva, magyar zászlók mögé bújva brutálisan becsapják az embereket.
Akik ma a balliberális sajtót nézik és olvassák, azoknak halvány fogalmuk sincs arról, hogy kik és hogyan hoztak létre egy illegitim rendszert Magyarországon – és miért. Kik hamisították meg történelmünket – és miért. Kik privatizálták és lopták szét az országot elszámoltatás nélkül. Kik bomlasztják tudatosan a magyar társadalmat már több mint 100 éve – és miért. Miről szól a migrációs pusztítás, miről szólnak a háborúk, és kik mozgatják a szálakat a háttérből, akiket soha senki nem választott meg.
Ma ők akarják megmondani, milyen a „jó ember”, a „jó demokrata”, a „jó liberális”. Így épül ez az új, de valójában nagyon is régi, „szép új világ”. Itt kapcsolódik össze a kommunizmus a neoliberalizmussal, az internacionalizmus a globalizmussal, amelynek üzleti végcélja nem más, mint hogy mindenki egyforma, könnyen manipulálható, szabadon egymás ellen felhasználható, gyűlölködő fogyasztóvá váljon.
A rendszer ma már nem prolikat, hanem konzumidiótákat termel: nem nélküli, hazátlan, gyökértelen, egyszínességükben egyenszürke, névtelen, valóságsokkal és felesleges információkkal túlterhelt homunkuluszokat. Olyan embereket, akiknek halvány fogalmuk sincs az életről, az emberről és a világ valós működéséről.
Részletek: https://www.napitema.com/2025/07/egyetlen-kerdes-van-hazat-akarsz-vagy.html
Gulyás Virág: Angliában már letartóztatás jár a szuverenitás megőrzésével kapcsolatos posztokért
