Az elmúlt évek eseményei egyre több emberben vetik fel a kérdést: vajon egy új világrend születésének vagyunk tanúi, vagy csupán a történelem ismétli önmagát? A nemzetközi jog háttérbe szorulása, a katonai és gazdasági erő nyílt alkalmazása, valamint a globális intézmények meggyengülése mind arra utalnak, hogy a korábban „szabályalapúnak” nevezett világrend átalakulóban van.
A szabályalapú világrend átalakulása
A második világháborút követően kialakított rendszer elvileg a diplomáciára, az állami szuverenitásra és a nemzetközi jog elsődlegességére épült. A gyakorlatban azonban mindig az erőviszonyok döntöttek arról, hogy mely szabályokat lehet megszegni következmények nélkül.
Napjainkra ez a működés nyílttá vált. A katonai beavatkozások, gazdasági szankciók és politikai nyomásgyakorlás már nem kivételek, hanem rendszerszintű eszközök. A szabályok léteznek, de csak addig, amíg az erősebbek érdekei ezt megkívánják.
Amerikai erőpolitika és globális reakciók
Az amerikai külpolitika hosszú ideig a globális rend fenntartójaként lépett fel, mára azonban egyre inkább a szabályok átírójává vált. Ez láncreakciót indított el a világban.
Oroszország és Kína nyíltan megkérdőjelezik a nyugati dominanciát, miközben India, Afrika és Dél-Amerika is egyre aktívabb szereplővé válik. A világ fokozatosan többpólusúvá alakul, de ez nem a békés együttműködés, hanem az erőegyensúly folyamatos újratárgyalásának irányába mutat.
Gazdasági függőség mint hatalmi eszköz
A modern világban a hatalomgyakorlás egyik legerősebb formája a gazdasági függőség kialakítása. A globális gazdaság működésében az állami eladósodás, a hitelminősítések és a valutaárfolyamok mind politikai fegyverré váltak.
A bankrendszer szerepe ebben kulcsfontosságú. A bankrendszer számára háború, válság vagy fellendülés esetén is egyformán szükség van hitelekre. A technológiai és zöldátállás újabb kötelező beruházásokat jelent, amelyek tovább növelik az államok és vállalatok kiszolgáltatottságát.
A „nagy újraindítás” logikája
A válságok nem feltétlenül véletlenszerű események, hanem gyakran egy új rendszer bevezetésének előfeltételei. A nagy újraindítás narratívája szerint a bizonytalanság csak úgy kezelhető, ha központosítottabb irányítás és szigorúbb szabályozás lép életbe.
Ez magában foglalja a totális megfigyelés elfogadtatását is, amelyet a biztonság és stabilitás ígéretével indokolnak. A szabadság fokozatosan jogosultságokká alakul át, amelyeket bármikor vissza lehet vonni.
Lehetséges következmények
Ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak, a nemzetközi jog további gyengülése, az erőszak normalizálódása és a gazdasági függőségek elmélyülése várható. Az államok mozgástere csökken, miközben a globális szereplők befolyása nő.
Ez nem feltétlenül jelent azonnali világháborút, de egy állandó feszültséggel terhelt világot igen, ahol az igazságot egyre inkább az erő határozza meg.
A történelem gyakran ismétli önmagát, különösen akkor, ha a társadalmak nem vonják le a tanulságokat. A kérdés ma már nem az, hogy technikailag megvalósítható-e a globális kontroll, hanem az, hogy hajlandók vagyunk-e feladni az emberi szabadság alapelveit a látszólagos biztonság érdekében.
A döntés hosszú távon határozza meg, milyen világban élünk majd – és azt is, hogy lesz-e még lehetőség valódi választásra.
TELJES CIKK
Amerikai alapú új szabályrend alakul ki, vagy csak visszatérés a múlthoz a nagy újraindítás előtt?
A szabályalapú rend marad, csak az amerikaivá vált egykori angolszász hódítók és gyarmatosítók egy nagy világkáoszt rendezve, azzal igazolva akarnak új szabályrendszert bevezetni. A történelem kerekét visszaforgatják, hogy utána a WEF levitézlett vezére, Klaus Schwab tervét követve „újraindíthassanak”?
A II. világháború után ugyanígy az erőfölény volt az igazságosztó, de a felek fogadalmat tettek, hogy ezután a diplomáciát választják a fegyverek helyett, ám a korábbi hódítók utódai megszegték elődeik szavát, mert kevesellik a jussukat? Vagy valami még gonoszabbat találtak ki nekünk, mint az elődeik?
A korábbi egypólusú, angol–amerikai–zsidó világrend szabályalapú rendje felbomlik, ahogy Amerika és Izrael elkezdték erőalapon újraírni a szabályokat, amibe beszállt Oroszország és Kína is. A következő játékosok India, Afrika és az arab államok lesznek.
A Grönland annektálására irányuló amerikai törekvés aláásná a világháború utáni nemzetközi jogrendet és megkérdőjelezné az állami szuverenitás elvét, ám ha ez követendő példává válik, akkor eljött a nagy káosz ideje, amikor is az újak elfogadásáig megszűnnek az állandó törvények.
Innentől annak lesz igaza, aki erősebb katonailag vagy gazdaságilag. A háttérbe bújó bankárkasztnak mindegy: ők bármi is történjen, jól járnak. Legyen háború vagy gazdasági válság, mert a hitelekre minden esetben szükség van, az államok és vállalatok enélkül már létezni sem tudnak. Háborúra hadihitel és újjáépítési beruházási hitel, válságra állami hitel a költségvetés kiigazítására, fellendülésre gazdaságélénkítő hitelek a fejlesztési beruházásokra.
A technológiaváltás szempontjából is mindegy, béke van-e vagy sem: a globalisták egyszerűen kötelezővé teszik a zöldenergia-termelést és -felhasználást. A CO₂-kibocsátás csökkentése minden területen új technológiák bevezetését igényli, ami szintén hitelfelvételt kíván, hiszen egy átállás esetén minden korábbi rendszert, gépet, alkatrészt, eszközt, járművet újra kell cserélni.
Ez a módszer maga a kapitalizmus „fenntartható fejlődése”, aminek következtében a gazdasági tervezést és irányítást a nagyvállalatok veszik át a kormányoktól, amelyeknek már csak a politikai vezetés marad, az állami szolgáltatások szervezési feladatai – de már ez sem sokáig.
A törvényeket leváltják a jogok és jogosultságok új szabályrendszerei, amelyekbe a kormányoknak nincs beleszólásuk, mert minden az ipar és a globálissá tett világgazdaság fejlesztéséhez van kötve. Ennek tervezése a WEF, kivitelezése a gigacégek, hitelezése a bankok feladata.
Amelyik kormány nem engedélyez valamilyen beruházást, azaz „fejlesztést” a területén, vagy nem hajlandó meghozni a hozzá szükséges törvényeket – amelyek mind jogfosztóak valamilyen szinten –, azokat megbuktatják, és engedelmesebbekre cserélik.
A banki hitelek ugyanilyen alapon kerülnek kiosztásra a hitelminősítés módszerével: az engedelmes államok valutáját felértékelik, a lázadókét leértékelik, majd jönnek a büntetések, szankciók, amelyekkel – némi titkosszolgálati rásegítéssel – kiváltják a lakossági felháborodást, és máris kész a puccshelyzet.
Ha ez nem jön be, terrorizmus vagy kábítószer-kereskedelem címén elrabolják vagy megölik az adott ország elnökét, hogy kikényszerítsék a cserét.
Míg eddig más állam belügyeibe nem lehetett beavatkozni semmilyen címen, Trump alatt ez a szabály máris átíródik. Venezuela elnökét profin elrabolták, de következmény nincs: Amerika állítja bíróság elé olyan koncepciós váddal, amely ellen neki kell védekeznie, holott a szabály minden esetben az ártatlanság vélelme, és az elkövetés országában, az ottani törvények alapján kellene bíróság elé állítani a bűnöst.
A nemzetközi közösség, az ENSZ a venezuelai elnökrablást szinte szó nélkül, némi homlokráncolással és aggodalmaskodással eltűrte, holott Trump ezzel nem kicsit vette semmibe a nemzetközi jogot. Amire ő csak annyit mondott, hogy nincs is ilyen, mert ő nem tud róla, kik írják vagy érvényesítik a jogszabályokat.
Aki erősebb, megszállhatja a gyengébbet, saját hasznára termelheti ki és adhatja el mások természeti kincseit, amit aztán gazdasági vagy politikai zsarolással erőltethet másokra, függővé és zsarolhatóvá téve őket – mint Trump tette az EU-val, amikor megfosztotta az olcsó orosz olajtól, hogy a helyébe ráerőltesse a saját LNG-jét. Az energiafüggőség rossz az EU-nak – kivéve, ha amerikai? Ki robbantotta hát fel, és miért az Északi Áramlatot?
A terrorizmus, az erőszak és az emberrablás lesz ezentúl az új normális, és Trump fogja meghozni az új szabályokat, amelyeknek ha valaki nem engedelmeskedik, akkor bombákat kap az országába? Ha ez így lesz, teljesen elszabadulhatnak az indulatok, a vitákat háborúkkal fogja mindenki rendezni, és annak lesz igaza, aki erősebb, vagy erőszakosabban mer viselkedni.
De kinek lesz joga elnököt vagy államfőt rabolni? Csak a kormányoknak, vagy a mintát követve a lakosságnak is újra jogában áll erőszakkal eltávolítani a nemkívánatossá vált felsővezetést, mint régen? Meghalt a király – éljen a király?
A hűbéri rendszert az anarchia váltja, ahol megszűnik a törvényesség: nem az igazság győz, hanem az erőszak és az erőfölény, legyen az üzleti, katonai vagy politikai.
Az eddig a kollektív Nyugat világpáholyvezető szerepét hallgatólagosan elfogadó Oroszország és Kína úgy döntött, véget vet az alattvalói viszonynak, és a saját lábára áll, amire Amerika azonnal agresszióval reagált. A gazdasági függőségektől szabadulni akaró partnereket szankciók és vámok által próbálja megregulázni, de a NATO erejében bízva a háborútól sem riad vissza.
Ám a három nagyhatalom mellé újabbak emelkednek fel: beszáll az osztozásba India, Afrika, Dél-Amerika, és láncaikat tépik le az arab olajbárók is. A világ erőforrásai feletti uralmat újra kell osztani, hogy utána újra lehessen indítani az egész rendszert, a most kialakítás alatt álló új szabályok mentén.
De a szabályokat most is az erősebbek határozzák meg a gyengébbek kárára. Az amerikai–angol birodalmi regula alól felszabadulni vágyók egymás kegyeit keresve alkotnak új erőtereket, amelyek – akár akarják, akár nem – legyőzik a nyugati egyeduralkodót. A globális rendszer megmarad, de a szabályokat egy új globalista közösség fogja meghatározni.
És ha már minden a feje tetejére állt, tombol az állami és titkosszolgálati terror, amikor már mindenki mindenki ellensége, és az utca is veszélyforrássá válik, akkor bedobják majd a totális megfigyelés és szigor szükségességét, mint az egyetlen megoldást a nyugalom érdekében.
Így akarják a globalisták elfogadtatni az emberiséggel azt, amiért évezredek óta az életüket is adták a bátrak: az emberi szabadság és szabadságjogok felszámolását a biztonságért és kényelemért cserébe!?
Vagy csak egy már bevált séma ismétlődik, hiszen a világháborúk után ugyanezek a nagyhatalmak ugyanígy változtattak az addig elfogadott szabályaikon, hogy feloszthassák maguk között a világunkat, új, sosem létező államokat létrehozva, és meglévőket eltörölve egyetlen tollvonással?
Mert azt senki se higgye egy percig sem, hogy a globalizmus, mint a világháború utáni új világrend, megszűnik a nagy felfordulásban. Erről szó sincs: a globalizmus marad, csak a világ újrafelosztása kezdődött el, mielőtt új táncrendet adnának ki a rendezők.
Nekünk pedig eljött az ideje, hogy eldöntsük: biztos, hogy egy ilyen „Szép új világban” akarunk-e élni génmódosított Big Tech-rabszolgaként, örök függővé téve a technológiától, amely önként vállalt rabszolgalétünk kényelmes és biztonságos fenntartását biztosítja a rajtunk uralkodóknak egy új globalista világban?
/ G. Ági /
KAPCSOLÓDÓ CIKK
A háttérhalalom által irányított bábkormányok és politikusok egyre veszedelmesebb irányba sodródják az emberiséget. A soha senki által meg nem választott háttérhatalmi elit a fedezetlen pénzével, globális médiahálózatával, valamint a megvásárolt és megzsarolt politikusokon keresztül ma is az egész emberiséget irányítja. Ők felelősek az első, majd a második világháború kirobbantásáért, és most éppen a harmadik világháború kirobbantásán fáradoznak. Részletek: https://www.napitema.com/2026/01/hatalom-pusztitas-es-tudatlansag-egyre.html
.png)
