A magyar őstörténet kérdése évtizedek óta élénk viták tárgya. A hivatalos történettudomány mellett léteznek alternatív kutatási irányok is, amelyek új szemszögből vizsgálják eredetünket. Ezek közé tartozik Varga Géza írástörténész munkássága, aki több mint öt évtizede kutatja a székely rovásírás eredetét és jelentésrétegeit.
Elmélete szerint a múltunkkal kapcsolatos legfontosabb kérdésekre nem a krónikákban, hanem az ősi jelekben és motívumokban találhatjuk meg a választ. De mit jelent ez pontosan?
A székely rovásírás: betűírás vagy ősi szójelrendszer?
A tankönyvek a székely rovásírást általában betűírásként mutatják be, amely részben ótörök eredetű. A hivatalos tudomány sokáig ebben látta a rendszer gyökerét. Az alternatív megközelítés szerint azonban a székely rovásírás eredete sokkal korábbra nyúlik vissza.
A kutatások alapján:
- a rovásjelek eredetileg nem betűk, hanem szójelek voltak,
- legalább 40 ősi szójel azonosítható,
- a rendszer elsősorban vallási tartalmú rövid szövegek rögzítésére szolgált,
- a ma ismert betűs forma egy későbbi fejlemény lehet.
Ezt a rendszert gyakran nevezik magyar hieroglifikus írás-nak. A „hieroglifa” szó itt nem egyiptomi írást jelent, hanem „szent vésetet”, vallási jelentőségű jelet.
A magyar címer üzenete – „Isten országa”?
A magyar államcímer legismertebb eleme a hármas halmon álló kettős kereszt. A hagyományos heraldikai értelmezés szerint a hármas halom az országot jelképezi. Az alternatív olvasat szerint azonban a motívum szójelként értelmezhető.
A jelképek lehetséges olvasata
- Hármas halom = ország
- Kettős kereszt = „egy” (ősi szójel)
- Az „egy” Isten neveként értelmezhető
Így a két jel együtt az „Isten országa” jelentést hordozhatja. Ez az értelmezés a magyar őstörténet spirituális dimenziójára is rávilágít.
A Magyar Szent Korona és az ősi jelrendszer
A Magyar Szent Korona eredete máig vita tárgya. A történettudomány szerint bizánci és nyugati elemekből áll össze. Az alternatív kutatások szerint azonban a koronán található motívumok között ősi jelrendszeri elemek is felfedezhetők.
Egyes kutatók szerint a Szent Korona jelei kapcsolatba hozhatók a szkíta–hun hagyománnyal és egy kőkori kulturális örökséggel. Ez a megközelítés nem része a hivatalos konszenzusnak, mégis izgalmas kérdéseket vet fel.
Szkíta–hun folytonosság és íráskultúra
A 19. század előtt a rovásírást gyakran „Szkíta–Hun írásnak” nevezték. A későbbi tudományos irányzatok ezt a kapcsolatot megkérdőjelezték. Az alternatív szemlélet szerint azonban létezhet folytonosság a szkíta, hun, avar és honfoglaló magyar kultúra között.
A szkíta hun írás fogalma ebben az értelmezésben egy több ezer éves jelrendszerre utal, amelynek elemei a népművészetben és régészeti leletekben is fennmaradhattak.
A világfa – mítosz vagy olvasható jel?
A magyar hagyomány egyik központi motívuma a világfa. A néprajzi vitákban felmerült, hogy a honfoglalók világfa-képzete nem bizonyítható egyértelműen. Az alternatív értelmezés szerint azonban a világfa jelentése nem csupán mitológiai, hanem írásos jelrendszer is lehet.
Mit jelenthet a világfa a jelrendszerben?
- az ég és föld kapcsolatát,
- az isteni rendet,
- szójelekből felépített üzenetet.
E megközelítés szerint a világfa-ábrázolások nem puszta díszítőelemek, hanem olvasható struktúrák.
Népművészet mint ősi üzenethordozó
A népi kerámiák, faragások és hímzések motívumai gyakran tartalmaznak visszatérő jeleket. Egyes kutatók szerint ezek a motívumok a ősi magyar írás maradványai lehetnek.
Ha ez igaz, akkor a népművészet nem csupán esztétikai örökség, hanem kulturális emlékezet is.
Az internet szerepe a történelmi vitákban
A digitális korszak új lehetőséget adott az alternatív kutatások számára. Egy blogbejegyzés vagy videó több ezer emberhez juthat el napok alatt. A magyar őstörténet témája ma már nem kizárólag akadémiai körökben zajlik, hanem nyilvános térben is.
Identitás és kulturális örökség
Sok nemzet büszkén ápolja saját íráskultúráját. Felmerül a kérdés: mi mennyire ismerjük és használjuk a székely rovásírás örökségét? A településtáblák rovásfeliratai fontos lépések, de az igazi áttörés az oktatásban és a kulturális tudatosságban rejlik.
A magyar őstörténet kutatása nem lezárt fejezet. A székely rovásírás eredete, a szójelek kérdése, a világfa értelmezése és a szkíta hun írás folytonossága mind olyan témák, amelyek további vizsgálatot igényelnek.
Akár elfogadjuk az alternatív elméleteket, akár kritikusan szemléljük őket, egy dolog biztos: múltunk megismerése identitásunk alapja. A kérdések feltevése nem rombolás, hanem gondolkodás – és a kulturális örökség megőrzése közös felelősségünk.
