„Szabad vagyok!” – mondta a majom a rácsnak…
A háttérben Musk és a technokraták? A digitális világ a legkényelmesebb és legbiztonságosabb börtön, mert az okoseszközökkel lebutított rabszolgák azt hiszik, szabadon engedték őket.
A kormányokat felügyelő technokrata tanácsnokok és bizottságok a nem távoli jövőben a költséghatékonyság elvén kiiktatják az emberi munkaerőt is: a fölösleget megölik az oltások okozta rákokkal és betegségekkel, más részüket a háborúkkal, az újfajta mesterséges járványokkal, az ingyenes állami egészségügy leépítésével, az elszegényítés okozta nélkülözéssel.
Az érdekelt felek kapitalizmusában az állami szolgáltatásokat és a nemzeti gazdaság állami támogatásait le kell építeni, teret engedve a globális termelési és ellátási, kereskedelmi és szolgáltatási gigavállalkozásoknak. Az állam feladata csak az adatkezelésen és -feldolgozáson keresztüli kényszer alkalmazása lesz, amire szükség van az engedelmességhez.
A költséghatékonyság elvén terelnek mindent az okostelefonokra, megszüntetve a hivatalokat, a papíralapú ügyintézést, a különböző plasztikkártyákat, na és a készpénzt, mert ezek gyártása mind költséges! Ezeket a költségeket rákényszerítik az okostelefonok használatán keresztül az állampolgárokra: az ára, a karbantartása, az internet-előfizetés mind minket terhel – nem az államot, és mivel kötelező, nem tudjuk elkerülni a személyi azonosítást, a befizetéseink, jogosultságaink igazolását, a fizetési kötelezettségeinket.
Ami eddig nekünk ingyen járt – mostantól minden fizetőssé válik, és még a felelősség is a miénk lesz azért, hogy a telefonunk mint eszköz naprakész legyen!
Mára az egyik legjövedelmezőbb üzlet az egészségügy lett a befektetőknek és gyógyszergyártóknak. Ami állami szolgáltatást meghagynak belőle, az csak egy alapszintű ellátás lehet, amit az egészségügyi diktatúra és felügyelet érdekében kötelezővé tesznek, adóként szedve be a díját.
Az állam a jövőben már közvetlenül ránk veti ki az adót, nem a munkaadókra, amit ha nem fizetünk be, a bírság milliókra rúghat. Így a befektetők vállalatai és alvállalkozói még nagyobb nyereséget érhetnek el, az állampolgárok pedig kötelezhetők az egészségügyön keresztül az oltásokra és szűrésekre, ami szintén a munkaadók érdeke: ugyanis csak az egészséges rabszolga a jó rabszolga! Ugye, milyen zseniális megtakarítási módszer?
Ha pedig valakit a kötelező munkaalkalmassági vizsgálaton kiszűrnek, az, ha meg akar élni, rákényszerül a fizetős „gyógyításra”! Így fonódnak össze az állam és az „érdekelt felek” – a munkaadók – érdekei egymással a technokrata világrendben. A gazdaságokat feldarabolják, hogy a részeit olcsón felvásárolva újra egyesítsék; a termékek gyártását is a világ különböző részein gyártott alkatrészekből oldják meg, ami kikényszeríti a vállalkozások közötti együttműködést, és egymástól teszi függővé a vállalkozásokat, velük az államokat is, amelyek mindig a gazdasági folyamatoknak megfelelő ipari-gazdasági területek befektetőit támogatják.
Megszűnnek az állami vállalatok és gazdaságok, mert ezeket tilos fenntartani; az állam csak minimálisan végezhet szervezési, szolgáltatási feladatokat a hivatalos szervek működése, az oktatás és az egészségügy területén. A háttérből szervezett negyedik ipari – de inkább üzleti – forradalom technológiai váltása a digitális rendszerek alkalmazásával csődbe juttatja és leépíti a gazdaságokat, helyet adva mindenhol a globális tech-gigavállalatoknak.
Csak az USA-ban az elmúlt évben több tízezer munkahely szűnt meg az automatizálás során, ami az emberi munkaerő profitérdekű lecserélése az olcsóbb és gazdaságosabb robotokra és MI-vezérelt rendszerekre. A mozgatórugó nem a természetes fejlődés, hanem a befektetők és részvényesek kapzsisága – akiknek a háború, de az egészségügy is üzlet, az emberélet csak járulékos veszteség –, és a politikusok hataloméhsége, ami a korrupció útján, a magán- és állami szféra közötti hátsó és forgóajtókon keresztül biztosítja a rendszer fenntartását.
Ezt tapasztaljuk mi is: az egészségügy példájánál maradva nálunk is folyamatosan zajlik a kórházi ellátások kiszervezése a magánszolgáltatók érdekében.
A jól működő állami rendszer lerombolásának kezdete a költségcsökkentés szándékával megvalósított várólisták bevezetése és a pontrendszer-alapú kifizetés volt, amivel párhuzamosan előbb a fogászatot, majd a diagnosztikát, a szülészetek számát csökkentették; megjelentek az első magánbiztosítók és magánkórházak. Az egészségügyi minisztérium helyét egy „emberi erőforrások minisztériumának” nevezett valami vette át, ahol már nem lehetett követni, ki miért felelős – ha van itt még bármiért is felelősség egyáltalán.
A kórházi ellátás összeomlasztásáért és az ezt követő feldarabolásokért és magánosításokért mindig egy „felülről” kihelyezett új igazgató tehet, akinek ez a feladata. A rombolást csak fokozta a kórházak felgyülemlő, kifizethetetlenné váló tartozása, amivel meg lehetett indokolni a bezárásokat és a magánosítást, amit nemegyszer maguk az orvosok követeltek vagy kényszerítettek ki a felmondásaikkal, mit sem törődve a szegényebbeket sújtó következményekkel, ám annál többet a saját fizetésük emelkedésével.
A lezüllesztés utáni eladásra szánt kórházaink között a következő a sorban az OPAI, ahol a napokban az orvosok tömeges felmondása élezte ki a helyzetet, amit az ellenzék azonnal a kormány ellen fordíthatott. A kórházban 2024 óta a BM államtitkára, Rétvári Bence által felülről kihelyezett, hozzá nem értő „gazdasági” üzemorvos-igazgató rontja az állapotokat, ami 15 orvos távozása után a maradék 40 felmondási szándékához vezetett.
Az orvosok a pszichiátriai részleg és egy osztály bezárását, az ellátási terület csökkentését, a rezidensképzés szakmai feltételeinek biztosítását és „anyagi ösztönzők” bevezetését követelik a túlórázásra; a szakorvoshiány miatt lehetetlenné vált biztonságos betegellátás feltételeinek hiányára, a nem megfelelő kórházi körülményekre, szervezetlenségre panaszkodva mindenért az igazgatót tették felelőssé, akinek eltávolítását egy, az OKFŐ-nek címzett, azonnali felmondással fenyegető ultimátumban követelték, márciusi határidővel.
Teljesítés esetén ez a kórház feldarabolását, majd magánosítását vonja maga után!
A politikai hátteret mutatta, hogy az egyik, már nem ott dolgozó orvos értesítette az eseményről a médiákat, aminek következtében az RTL és az ATV is kivonult. A WHO kapcsolattartója, a Magyar Pszichiátriai Társaság főtitkára azonnal „aggodalmát” fejezte ki a betegellátás fontosságát kiemelve, aminek szempontjából lényegtelen, hogy maga az ellátás milyen formában valósul meg.
Az RTL-nek nyilatkozó, már felmondott orvos a kórházat az egészségügy Szőlő utcájának nevezte, ami Tisza-pártos kapcsolatra és onnan induló felbujtásra utal, amit a belügy hibáztatása igazol. Az ellenzék a látszatra a pénztelenség miatt haldokló egészségügyet is kormányellenes hergelésre használja ahelyett, hogy feltárná a valós okot: az államnak a magyar ipar és gazdaság globalista vállalati utasításra történő leépítésével okozott bevételhiány miatt nincs pénze a szolgáltatások finanszírozására.
A – nekünk – rossz gazdaságpolitika beismerése azonban Orbán azonnali bukását jelentené, de ugyanez történne vele, ha a saját gazdaság támogatása felé csoportosítaná át a bevételeket; csak akkor „felülről” távolítanák el az egészségügyet üzletként nem elismerő nagyvezért. Ebből következik, hogy a pusztítva áradó Tisza hatalomra jutása esetén azonnal egy fizetőssé tett egészségüggyel találnánk szembe magunkat, ami a szegényebb népesség csökkentésének a legjobb módszere lesz az abortusz és az eutanázia korlátlan engedélyezése mellett.
Hogy az ország legnagyobb pszichiátriai kórháza már eleve megszüntetésre vagy eladásra volt-e szánva, és az orvosok erre csak véletlenül segítettek rá, vagy valaki ügyesen rávette őket, azt talán sose fogjuk megtudni, de az biztos, hogy a márciusi határidő leteltével az olajos belügyér, Pintér akár enged, akár nem a nyomásnak, máris megvan a kórház bezárásának az oka: látszólag azok miatt az orvosok miatt, akik a szakmai hiányosságokra hivatkoznak a betegek érdeke mögé bújva, majd sutba dobva a hivatástudatot, eliszkolnak az általuk megfúrt, süllyedő hajóvá vált kórházból, hogy a magánszféra luxus-világhajójára kapaszkodhassanak fel.
A kórház területén a tévések és riporterek várható újabb felbukkanása miatt biztonsági szigorításokat vezettek be, ám ez csak a hozzá nem értést igazolva a látogatni érkezőket borítja ki; a szemfüles riportereket nem fogja megakadályozni a bejutásban. A helyzet komolyságát mutatja, hogy a betegek már az áthelyezésükről suttognak, tehát a betegek érdekében történő bezárás előkészületei már elkezdődtek. Vagy valami másról van szó, amit ügyesen lepleznek a rossz szakmai színvonalra való mutogatással, amit az állami pénztelenség okoz, és amit csak látszólag a betegek érdekeire hivatkozva akarnak megszüntetni?
A történet hátterében a területlen 2007 óta működő magánkórház, a Róbert Károly Magánklinika jogutódja, a Triton Life felvásárlási szándéka állhat. Az előzmény a Nyírő kórház szülészeti-nőgyógyászati osztálya OEP-finanszírozásának adósságok miatti megszüntetése volt, amit a Lantos Csaba, egy milliárdos befektető által alapított magánkórház a dolgozókkal együtt azonnal átvett, majd 2011-ben megszerezve a többségi tulajdont, 140 milliárdos bevételt elérve eladott a Tritonnak. Lantos vagyonkezelő leányvállalatának, a Futurmed Kft.-nek több egészségipari vállalkozásban is vannak érdekeltségei. Lantos Csaba és a vevő az a MedAlliance Holding Zrt., melynek igazgatósági elnöke az a Fábián Lajos, aki húsz éve ügyködik a globalisták nemzetközi ügyleteiben; többek között orvosmenedzserként vezette a kelet-európai piacokra lecsapó, svéd tulajdonú Medicover nevű egészségügyi szolgáltató és biztosítási tevékenységet is végző multicéget.
A Medicover országosan több diagnosztikai labort tart fenn, és olyan magánegészségügyi biztosításokat köt, amelyek ára az életkorral egyenes arányban nő, majd 70 év felett megszűnik! A Róbert Magánklinikát felvásárló MedAlliance Holding egy újabb befektetési társaság, amelynek főtulajdonosa Haraszti Péter, és amelynek igazgatóságában Fábián Lajos mint elnök, Légrádi Gergely ügyvéd, a nemzetközi Oppenheim Ügyvédi Iroda egyik alapító partnere, valamint Gidófalvy Zsolt Elemér, az UniCredit Bank volt ügyvezetője, tőkepiaci szakértő, egy Angliában kitanított befektetési bankár kaptak helyet. Rajtuk kívül tagja a KPMG is, ami egy globális üzleti és szolgáltatásszervezési-befektetési gigavállalkozás, amely a kormányzati és közféra területén is befektetéseket eszközöl ki – egyik „visszavonult” ügyvezetési partnere is.
A cégcsoport közleménye szerint ez egy „elkötelezett” befektetőtulajdonosok és szakemberek által létrehozott magyar vállalkozás, amelynek célja az üzleti tevékenység szélesítése a fekvő- és járóbeteg-ellátásban, valamint a diagnosztika területén. Fábián többször beszélt az egészségügyi szolgáltatások „konszolidációjáról” és a holding terjeszkedési lehetőségeiről az országban, amit a jelenlegi kormány akadályoz. Magyarán: a nagy globális egészségügyi befektetési társaságoknak elkötelezett, azok befolyását és kormányzati nyomásgyakorlását politikai módszerekkel kombinálva ránk is kiterjesztő érdekérvényesítési lobbicsoport tagja, amely kényszer vagy korrupció útján a magyar egészségügy magánosítására törekszik!
Ezek a befektetői-banki magántőke-konzorciumok vásárolják fel nemcsak Európában, hanem csápjaikat kinyújtva globálisan mindenhol, ahová be tudnak furakodni, az egészségügyi szolgáltatásokat az állam felügyelete alól – az együttműködés hiánya esetén, ha kell, miniszterek vagy kormányok megbuktatása árán is.
Fábián doktor, aki szemében az egészség nem „ügy”, hanem pusztán profitszerzésre alkalmas ipar, a kereskedelmi lehetőségeket felkutató egészségügyi hiénák globalista csapatának tagjaként részt vett a lengyel és szerb állami egészségügy kiszervezésében, segédkezett a román, ukrán, cseh és szlovák kiszervezésekben, most pedig a magyar betegek iránt érzett „elkötelezettséggel” próbálja meg a pszichiátriát is kiszakítani egy kivásárlással az állami felügyelet alól?
A betegek érdekeit és az ellátásuk színvonalát a profit szempontjából hivatásának tekintő Fábián az elnöke a VOSZ-nak is, ami ordítva mutatja a befektetői csoportok összefonódását a politikával. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének Egészségügyi Tagozata az, ami „segítséget ajánl a mindenkori kormány számára az egészségügyi ágazat hatékonyabb, betegcentrikusabb, gazdaságosabb és jobb működtetéséhez” a kormány és a magánszféra – vagyis a befektetői körök – megegyezésével kialakított szabályozások terén.
Ennek érdekében a betegekért aggódó doktor már évekkel ezelőtt levélben hívta fel Pintért, az erőforrásügyi olajos főminisztert, feltárva neki a kivásárolhatóvá tenni kívánt kritikus területeket, amire a volt olajbáró pozitívan reagált, és augusztusban már Takács Péter államtitkárral tárgyaltak, majd Lázárral, a beruházásügyi felelőssel is egyeztettek a magántőke bevonásáról és az egészségügyi intézmények közös működtetéséről.
A TritonLife Csoport alapítója és igazgatóságának elnöke sikeresen meggyőzte őket: jut is, marad is; az állam érdeke a költségcsökkentés a fizetőképes kereslet javára, melynek profitjából visszacsurog az együttműködőknek is valami kis „osztalék”. Így érik el a Fábián-féle profithiénák, hogy mit kaphatunk a befizetett járulékainkért és adónkért cserébe, melynek érdekében a szükséges törvényeket és rendeleteket a kormányoknak és illetékes minisztereknek kell meghozni.
Ahol a kormányzat enged, az állam lassan kiszáll az egészségügyből, és a kötelező befizetéseinkért csak az alapellátást fogjuk kapni – ahogyan az már a kétezres évek elején is felmerült! Miért is hinnénk, hogy az egészségügyet csak a háziorvosi rendelőből ismerő olajkereskedő Pintér majd ellenáll a kísértésnek? A Nyírő Gyula Kórház sorsa ezzel az ügyes politikai hátterű orvoslázadási színjátékkal úgy tűnik, megpecsételődött. A betegeket szétszórják, az osztályok kiürülése után az épületeket átveszi a Triton érdekeltsége, így már csak a belgyógyászati részleg megszerzése marad hátra az ország egyik legnagyobb kórházának felvásárlása során.
A pszichiátriai betegek sorsa most sem érdekel senkit, ahogy a „Lipótmező” megszüntetésekor; a betegek egy része most is kikerül az orvosi kontroll alól. A kezelésüket oldja meg a család, ahogy tudja, vagy az állam, ha nem akarja, hogy kiszámíthatatlan elmebetegek grasszáljanak szabadon országszerte. Felelősség nincs. Beleszólás nincs. Profitérdek van.
„Semmi sem lesz olyan, mint volt” – mondta meg előre Klaus Schwab, a WEF ügyvezetője.
A nagy újraindítás előtt minden téren káosz és összeomlás kell, rombolás és pusztítás: a biztonság megszüntetése, hogy a végén az emberek önként elfogadják azt, amit maguktól soha nem fogadtak volna el. A világjárvány volt a teszt: a szabadságért cserébe a veszélyes és ismeretlen oltásokat kellett elfogadni, és az emberek többsége gondolkodás nélkül megtette.
A meglévő intézményi és gazdasági rendszereket szándékosan össze kell omlasztani, hogy a keletkező hiány legyen maga a kényszer adta biztosíték az új rend elfogadására. Ezek után mit találhattak még ki nekünk a zakkant pszichopata globalisták cserébe a még ránk váró nagy háború befejezéséért, ami előtt vagy után még egy pénzügyi összeomlást is ránk akarnak szabadítani?
Minek kellene történnie, hogy az emberek végre rádöbbenjenek, hogy a nekik szánt „demokrácia” után a költséghatékony, technokrata, digitális újkapitalista világ sem az ő számukra kényelmes és biztonságos, hanem kizárólag arra való, hogy sosem látott kontrollt alakítsanak ki felettük, melynek börtönébe önmagukat zárják be önként!
Ahelyett, hogy az új technológiák minket szolgálnának ki és a mi költségeinket csökkentenék – mi leszünk a kiszolgáltatottjaik!
És mint a majom a rács mögött, a saját magunk teremtette börtönünkben fogjuk csak biztonságban érezni magunkat, gonoszul vicsorogva a rácsokon kívül állókra.
/ G. Ági /
