MENTŐÖV MOSZKVÁBÓL?
Avagy vége lehet Ursula diktatúrájának?
Érdekes hír jelent meg az egyik orosz internetes hírportálon.
Eszerint frankfurti gazdasági szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az Európai Unió akár már tavaszra széteshet.
Nocsak! Sokan szeretnénk ezt. De ilyen hamar? És hogyan?
Egyszerűen. Simán, elegánsan, mindenféle megrázkódtatás nélkül.
A föntebb említettek értesülései szerint Putyin elnök aláírt egy titkos rendeletet, amellyel jóváhagyott egy „Egyenlő partnerek közötti együttműködési megállapodás” elnevezésű projektet. Ennek részletei állítólag kiszivárogtak. Ursulánk pedig pánikban van – tombol és fenyegetőzik. Tegyük hozzá: van miért. Birodalmának ugyanis akkor vége.
A tervezet lényege: Oroszország mostantól nem az Európai Unióval mint egésszel fog tárgyalni energetikai együttműködésről, hanem az egyes tagállamokkal, külön-külön.
Minden egyes tagállammal külön energetikai megállapodás készül. Minden – az ilyesfajta együttműködésre kész – tagállam számára más és más árak lépnek életbe, más és más szerződések köttetnek majd. E szerződésekben szó lesz hosszú távú energiaszállítási megállapodásokról, az adott országokba történő orosz beruházásokról, az adott ország és Oroszország közötti ilyen-olyan együttműködési projektekről.
Azok számára, akik készek lesznek e megállapodások alapján együttműködni Oroszországgal az energetika területén, nem lesznek semmiféle előzetes feltételek. E szerződések kizárólag a (hosszú távú) energetikai együttműködésről szólnak majd – nem lesz azokban semmi más. Nem kell majd például magunkévá tenni az orosz családmodellt (ami amúgy megegyezik a miénkkel). Nem kell pénzt, paripát, fegyvert, katonákat küldeni Oroszországnak az Ukrajnával való háborúskodásában. De nem kell például szakítani az Európai Unióval – persze hacsak Brüsszel megtorlásul nem szakít az adott országgal. Így aztán onnantól kezdve a szakítás már csupán Brüsszel felelőssége lesz.
Oroszország az általa, a hosszú távú megállapodások alapján szállítandó energiahordozók árát is külön-külön állapítja meg az egyes országok számára. És annál kedvezőbb árat állapít meg, minél inkább kész volt az adott ország mindeddig függetleníteni magát a Brüsszel által elrendelt kötelező, ilyen-olyan oroszellenes gazdasági lépésektől, szankcióktól.
Ha elég bátrak leszünk ahhoz, hogy elfogadjuk ezt a moszkvai ajánlatot, akkor igen kedvező feltételekre számíthatunk. Nemcsak a hivatalos Oroszország, de az orosz közvélemény is igen nagyra értékeli azt, ahogy Magyarország küzd nemzeti érdekeiért, bátran dacolva Brüsszel nyomásával. Nemrégiben orosz portálok is beszámoltak arról, hogy Magyarország visszaadott Oroszországnak 12 milliárd dollárnyi, Brüsszel által kötelezően elrendelt, nálunk befagyasztott orosz vagyont. (Ebben nem voltunk egyedül: Szlovákia – de például még Svájc is – így tett.) Mondanom sem kell: Ursula boszorkány emiatt is tombolt.
De miért is szór Brüsszel villámokat? Mert ha megindul az a folyamat, hogy Brüsszel (mindenben alávetett helyzetű) tagállamai sorra kötnek majd ilyen külön megállapodásokat, akkor vége annak a kötelező, mindenkit örvényként a mélybe húzó vircsaftnak, amit úgy hívnak: közös energetikai beszerzés. Ursula boszorkány uralmának e ponton vége lesz.
A frankfurti szakértők persze kitértek másra is. Ha ugyanis minden tagállam más és más árakon kapja majd az orosz energiahordozókat, akkor megindul a tőke, a beruházások átáramlása azon országokba, ahol az energia a legolcsóbb lesz. Ha például a német kormány továbbra sem akar intézkedni – az istennek sem – annak érdekében, hogy helyreálljon és újra beinduljon az Északi Áramlat gázvezeték, akkor nemcsak hogy itt maradnak nálunk az ide települt német üzemek, de még újabbak is ide jöhetnek. És ezek akkor sem távoznak majd tőlünk, ha netán – ezért vagy azért, így vagy úgy, de – kikerülnénk az Európai Unióból. Ez utóbbi esetben igen, elveszítenénk az uniós tagságból eredő előnyöket. Viszont akkor Brüsszel többé nem nyúzhatna, semmire sem kötelezhetne minket. Olyasmikre, amelyekkel messze nagyobb károkat okoz nekünk annál, mint amennyit tőle kapunk. Az olcsóbb energiára alapozva termékeink akkor is versenyképesek lehetnek az európai piacon, ha kilépünk az Unióból, vagy éppen kirúgnak minket onnan.
A nem is nagyon távoli jövő kérdése: van-e Brüsszelnek olyan eszköze – jogi, de főleg gazdasági –, amellyel ellensúlyozni tudná ezt a csábító orosz ajánlatot?
Vagy netán – szokásuk szerint – a gazdaságon kívüli eszközt vetnek be gazdasági szuverenitásunk csorbítása, eltiprása érdekében?
Mert akkor bizony önmaguk állítanak ki önmagukról bizonyítványt. Nyíltan is feltárva azt, ami eddig is nyilvánvaló volt azok számára, akiknek van szemük, hogy lássanak – van fülük, hogy halljanak.
Hogy az Európai Unió már réges-régen nem az, aminek indult: a tagállamok fejlődését szolgáló gazdasági integrációs közösség. Az Európai Unió mindinkább egy második NATO – egy katonai blokk is. Oroszellenes politikai, gazdasági, katonai tömörülés – támadó, agresszív célokkal. Egy néhány zsarnok által irányított, nemzetek fölötti szuperállam kezdeménye. A globális nagytőke totalitárius diktatúrájának, a liberálfasizmusnak az egyik tartópillére (a másik: a NATO), korunk Szent Szövetsége.
Az Európai Unió maga deklarálta, hogy háborúban áll Oroszországgal. Ha ezt elfogadjuk tőlük, akkor azt is megmondom: mióta van ez így. Josep Borrell, a nagyszerű Kaja Kallas nem kevésbé nagyszerű, akkori elődje, már 2021 októberében - erről senkivel sem egyeztetve - lényegében hadat üzent Oroszországnak. Imígyen: “Oroszországot nem a tárgyalóasztaloknál, HANEM A HARCMEZŐN KELL LEGYŐZNI
Brüsszel hazai ötödik hadoszlopától és szurkolótáborától kérdezem: ha egyszer tényleg hadban állunk Oroszországgal, akkor mi olyan furcsát találnak abban, hogy ellenségünk - akivel, ezek szerint, már ötödik éve hadban állunk - igyekszik megosztani a számára ellenséges tábort?
És, akartunk-e mi is Oroszország (hadviselő) ellenségének szegődni? Vagy egyszerűen csak próbálnak erre minket rákényszeríteni. Többek között azzal, hogy Ukrajna - önként és dalolva, azt remélve, hogy eme érdemeiért hamarabb fölveszik a NATO-ba és az Európai Unióba - az Európai Unió és a NATO ítélet végrehajtójának jelentkezik Brüsszelnél. És - kiegészítve mindezt a magyarok iránti gyűlöletével - elzárja a “Barátság” kőolajvezetéket. Nem csinálva titkot abból: Ő MAGA IS BE AKAR SZÁLLNI ORBÁN VIKTOR (erőszakos) MEGBUKTATÁSÁBA. Mint ahogy a Budapest Pride egyik transzparensén is ilyen állásfoglalás volt olvasható: nem lehet Ukrajnát segíteni, amíg Orbán hatalmon van.
És hát mit szólt ehhez Brüsszel? Láthattuk mi mind. Jelzem: baj esetén a NATO-tól pont annyi segítséget fogunk kapni, mint amennyi segítséget mi (és a szlovákok) kaptunk a “Barátság” vezeték ügyében.
Amikor pár éve a “444” provokatív riportja nyomán (hogy, tudniillik, Szijjártó beengedte - sőt, beinvitálta - az orosz titkosszolgálatokat a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, elárulva ezzel NATO-szövetségeseinket), napokon belül Budapesten termett Jens Stoltenberg, a NATO előző főtitkára, aki Orbán Viktorral tárgyalva kijelentette: amennyiben Budapestet súlyos kibertámadás (!) éri, a NATO kész az 5. Cikkely szerint eljárni, BELEÉRTVE A KATONAI SEGÍTSÉGNYÚJTÁST IS.
Igen, ez az a fajta katonai segítségnyújtás, amit akkori “szövetségesünk”, 1944 folyamán kétszer is - március 19-én, és október 15-én - nyújtott nekünk. Ma is itt van (nem Berlin, hanem) Brüsszel embere: Magyar Péter.
Aki a minap Brüsszel megbízásából eljárt a horvát elnöknél: Horvátország ne továbbítson orosz olajat az “Adria” vezetéken. Ursula boszorkány még eközben is az “európai szolidaritásról” süvöltözik nekünk. Nos, itt a kézenfekvő bizonyíték az ő “európai szolidaritására.
1848-ban fellázadtunk a Szent Szövetség ellen (a 12 pont egyike: a cenzúra egyike eltörlésének volt a követelése)
Hiba, bűn volt-e éket vernünk az akkori európai rendbe? Amely amúgy is széthullóban volt?
(És az éket már mások is verték. Többek között a felszabadulni, egyesülni vágyó Németország, amelyik a következő évben, 1849. május 30-án, éppen Frankfurtban, megalkotta első, forradalmi alkotmányát. Mely esemény 100. évfordulóján alakult meg a Német Szövetségi Köztársaság)
Hiba, bűn-e éket verni a mai Szent Szövetségbe? Mely éppen úgy fojtogatja, elnyomja, eltiporja szabadságunkat, függetlenségünket, szuverenitásunkat, mint az a régi? Korunk olmützi alkotmánya szerint kell-e élnünk, mint a Birodalom örökös tartománya?
Horvátország… Volt egyszer egy másik szeptember 11 is. 1848-ban. Azon a napon kelt át a Dráván Jellasics horvát bán serege (ma Zágráb, a horvát főváros főtere viseli a nevét), és rontott rá, a bécsi udvar parancsára, a forradalmi Magyarországra.
Ma a bécsi udvar Brüsszelben van. És Brüsszel bécsi udvarának parancsára Horvátország megint a vesztünkre tör. Milyen jó, hogy 1968-ban nem engedtünk a csábításnak, és nem fogadtuk őket vissza Magyarországra!
A különbség 1848 és napjaink között az, hogy Oroszország - a mi rajongva imádott Ferenc Jóskánk kérésére - elnyomni jött a szabadságunkat és a függetlenségünket,
A mai Oroszország viszont nemzeti függetlenségünk, szuverenitásunk megerősítéséhez kínál segítséget.
Rajtunk múlik, hogy élünk-e ezzel a sorsfordító lehetőséggel. Főleg, hogy Zelenszkij blokádját most még az Iránban kitört háború is súlyosbítja.
Írta: Levédia krónikása
