Úgy tűnik, sikeres lett az amerikai–angol rezsimváltó puccs, amely már a Covid idején elkezdődött a „rendszerváltók” megjelenésével. A kormánybuktatás benne volt a levegőben, de a kampányban sem a kormány, sem a Mi Hazánk, sem a hazaáruló liberális szabadosok nem beszéltek arról, ami a legfontosabb egy országnak, egy nemzetnek: szó sem esett a stabilitás, a semlegesség, a szuverenitás, a felelősség elve és a hatalommegosztás évezredes alkotmányos elvének fontosságáról.
Az eltelt 16 év alatt sokan úgy voltak vele, nem kell „bántani” a kormányt, jobb választás a „kisebbik rossz” diktatúrája a fejünk felett, ezért nem voltak komolyabb szerveződések a rossz és felelőtlen, károkozó döntések ellen, utat engedve a termőföldjeink elpusztításának, a „kiemelt nemzetgazdasági érdekké” minősítés törvényesítésének is a kínai, mérgező akkugyárak idetelepítése érdekében. De a WHO oltáskényszere, a genderideológia szemhunyás melletti előretörése sem váltott ki komolyabb ellenállást.
Orbánék elbízták magukat, elfelejtkeztek róla, hogy előttük évtizedekig váltópárti kormányzás volt: a demokráciásdinak köszönhetően úgy cserélgettük és dobáltuk ki a kormányokat vezényszóra, mint az elhasznált ruhákat a szekrényből. Az „oszd meg és uralkodj” római elvére kihegyezett demokrácia nem illik össze a stabilitás elvével. Az egypárti diktatúrát ugyan lehetővé teszi az írott alkotmány, de ezt nemzetállamiságnak álcázva sem lehet sokáig fenntartani a „nép” jogos érdekeinek figyelembevétele nélkül.
Ha megszűnik a létbiztonság, nem létező fogalommá válik a jogbiztonság és a közbiztonság, a hatalomnak nincsenek többé korlátai – ez mind azt jelzi, hogy az állam, a kormány saját magát buktatta meg. A királyként történő rendeleti kormányzás a törvénytelen veszélyhelyzetek folyamatos megszavazásával, mellé a szándékosan lent tartott bérek, a dolgozók kárára átírt munkatörvények és a nyugdíjakat lenullázó EFO-törvény megtette a hatását.
A multiknak adott hatalmas támogatások mellett a magyar ipar és gazdaság szinte teljesen megszűnt, a bevétel kevés lett az állami feladatok ellátására, amit már mindenki megérzett. A pofátlan vagyonszerzés és gazdagodás, vagy az abból való kimaradás a középrétegekben is felháborodást keltett. Az érzelmek felkorbácsolására elég volt bevetni a pedofil ügyeket és a mindenhol jelenlévő korrupciót, és innentől borítékolható volt az eredmény.
Az EU önkényét ugyan elutasító Orbán ráadásul megszegte a paktumot, útjába állt egy felsőbb hatalomnak, amely a saját nyáját is szembe tudta vele fordítani. Ha a Fidesz kisebbségi kormányt tudott volna alakítani, erre az esetre a külföldről szervezett „ellenzék” az ukránok segítségével egy „majdanszerű” puccsot is betervezett, amelyből könnyen polgárháborús helyzet lett volna.
Az eredmény így is egy sikeres puccs lett, a következmények mindenkié: a megszorítások borítékolhatók, mint ez minden liberális, demokrata baloldali kormány esetében megtörtént.
Lesz migránspaktum, uniós hadiköltségvetés, zöldadó és genderoktatás az óvodákban is, elveszítjük a forintot és a határkerítést – ezért cserébe megkapjuk a jogtalanul visszatartott uniós pénzeket. A hadikoalícióvá alakult EU „római császárságként” működő vezetése olyannyira háborúzni akar az oroszokkal, hogy a németek már megtiltották a hadköteles korúaknak az ország három hónapnál hosszabb idejű elhagyását, ami miatt tömegtüntetések robbantak ki – de a kormány ott sem lecserélhető.
A korrupció marad, mert a kétharmad mindent lehetővé tesz bármelyik kormánynak; a „mi kutyánk kölyke” urambátyám viszonyok csak átrendeződnek, de nem tűnnek el. A diktatúra is marad, mert ahhoz nálunk csak kétharmad kell: az alkotmányként elfogadott Alaptörvény átírható az új rezsim kénye-kedve szerint, az EU és a globalisták kívánsága alapján, a mi kárunkra.
De nem lesz visszaút: ebben az illegitim, római „oszd meg és uralkodj” elvén működő párturalmi, demokratikus diktatúrarendszerben nincs jog az ellenállásra, nem kényszeríthetjük a „megválasztott” kormányt a saját törvényei betartására sem, mert újra azt fogjuk kapni: „ha megunják, hazamennek”.
Akkor is, ha az új kormányzat bejelenti a háborús szándékot, és a némethez hasonlóan hadba akarja küldeni a fiainkat egy olyan ország ellen, amelynek esze ágában sincs megtámadni minket; mi több, beleprovokálták egy háborúba. Vagy megszavazzák az „energiafüggetlenségi” adóvá keresztelt zöldadót és a hadisarcot az ukrajnai háború folytatásához.
A Trumpot hatalomra juttató republikánusok nálunk csaptak össze a demokratákkal és a Brit Birodalommal Európa feletti hatalomért, amelynek Orbán az útjában állt. Akkor is, ha ő adott el minket a „Nyugatnak”, a hűségesküt már korábban letéve.
[…]
Isten óvja Magyarországot!
/ Gurabi Ági /
