Magyar Péter döntése után komoly kérdések merültek fel: súlyos mederkimosódás fenyegetheti a Dunát Paksnál

A Paksnál megépített dunai fenékküszöb körül újabb komoly szakmai kérdések merültek fel. Takács Attila nemzetközi tapasztalattal rendelkező vízépítő mérnök szerint a beruházás következtében kialakult áramlási viszonyok hosszabb távon jelentős mederkimosódáshoz vezethetnek, ami magát a műtárgyat is veszélyeztetheti.

A szakember az Átlátszó.hu-nak nyilatkozva úgy vélte, hogy a zsilip nélküli, eredetileg a folyó teljes szélességében kialakítandó fenékküszöb nem feltétlenül jelent hosszú távú megoldást egy olyan folyón, amelynek vízhozama szélsőségesen változhat.

A kérdés azért is különösen érdekes, mert Magyar Péter korábban arról beszélt, hogy a szakemberek több lehetséges megoldást is kidolgoztak, azonban nem született egyértelmű döntés, ezért végül ő maga választott a rendelkezésére álló változatok közül.

Már most jelentős mederkimosódás alakult ki

Takács Attila szerint az Országos Vízügyi Főigazgatóság által bemutatott áramlási modell alapján már korábban is arra lehetett számítani, hogy a mederfenék és a fenékküszöb környezete közép- és hosszú távon eróziónak lesz kitéve.

A két partról a folyóba benyúló sarkantyúk ugyanis beszűkítették a víz útját. Emiatt megnőtt az áramlás sebessége, amely a szakember szerint elsősorban a hajózás által használt, mélyebb mederszakaszt kezdte erőteljesen kimosni.

Takács Attila állítása szerint egyes pontokon 13–18 méteres kimosódások alakultak ki, és a meder egészen a márgarétegig mélyült. A szakember vitatja azt az értelmezést, amely szerint mindez egyszerűen természetes medermélyülés lenne.

Különösen problémásnak tartja, hogy szerinte mindössze körülbelül két hét alatt mintegy 20 méteres „kimaródás” alakult ki egyes területeken. Véleménye szerint ezt ilyen rövid idő alatt nem lehet egyszerű természetes folyamatként kezelni.

Az eróziót tovább fokozhatja a folyó által görgetett kisebb és közepes méretű kőanyag is, amely folyamatosan koptathatja a mederfeneket és a kialakított műtárgy környezetét.

A fenékküszöb tartóssága is kérdésessé válhat

Takács Attila szerint nemcsak a folyómeder, hanem maga az építmény is veszélybe kerülhet, ha az eróziós folyamatok tartósan fennmaradnak.

Álláspontja szerint a műtárgy belső eróziója, valamint az alatta kialakuló mederkimosódás akár normál vízhozam mellett is gyengítheti a szerkezetet.

A mérnök úgy véli, hogy a problémák egy része megfelelő medervédelemmel már a kivitelezés kezdetén mérsékelhető lett volna. Szerinte nagyobb kőtömbökből vagy betonelemekből kialakított mederbordák, illetve más, megfelelően rögzített védelmi megoldások lassíthatták volna a meder kimosódását.

A folyóba került feltöltési anyag összetételét is kifogásolta. Véleménye szerint annak jelentős mennyiségű finom szemcsét és kőzetlisztet tartalmazó része viszonylag gyorsan kimosódhat.

Számításai alapján a feltöltés finomabb összetevőinek jelentős része akár két-három év alatt is eltűnhet a folyamatos vízmozgás következtében.

A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy másodpercenként 1500 köbméteres vízhozamnál már komoly erőhatások érhetik a sarkantyúk széleit és a nem megfelelően védett rézsűlábakat. A vízhozam nagyságát érzékeltetve úgy fogalmazott, hogy a folyó minden egyes pillanatban óriási tömegű vízzel terheli a műtárgyat.

Más megoldás is szóba jöhetett volna

Takács Attila szerint nem feltétlenül kellett volna a teljes folyószélességben fenékküszöböt kialakítani.

Egyik javasolt alternatívája a hajózott mederszakaszban elhelyezett, felszín alatti medergát lett volna. A szakember számításai szerint ezzel kevesebb kő felhasználásával is 70–80 centiméteres vízszintemelést lehetett volna elérni.

Egy másik, ideiglenes megoldásként 14–16 megfelelően rögzített és feltöltött tengeri konténer alkalmazását vetette fel. Állítása szerint ezzel akár egy méterrel is meg lehetett volna emelni a vízszintet.

A mérnök ugyanakkor elismerte, hogy a paksi helyzet rendkívüli volt. A beruházást rendkívül rövid idő alatt kellett megtervezni és kivitelezni, miközben komoly kockázatot jelentett az atomerőmű működésének esetleges korlátozása vagy leállása.

Szerinte azonban a gyorsaság ellenére is felmerül a kérdés, hogy a hosszú távú műszaki következményeket megfelelően figyelembe vették-e.

További kérdéseket vet fel, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemhez kapcsolódó kivitelezési tervek a nyilvánosság számára nem hozzáférhetők. Emiatt Takács Attila szerint kívülről nehezen ellenőrizhető, hogy az eredeti elképzelések mennyiben egyeztek meg azzal a módszerrel, amelyet végül a vízügyi szervek és a honvédség alkalmaztak.

Magyar Péter: „én pedig ráböktem az egyik verzióra”

A paksi beruházás hátteréről Magyar Péter szeptember 12-én Veszprémben is beszélt.

A kormányfő visszaemlékezése szerint rendkívül rövid idő alatt kellett döntést hozni, miközben a szakemberek éjjel-nappal dolgoztak. Elmondása szerint több változat is az asztalon volt, de a szakemberek végül nem vállalták fel, hogy egyetlen megoldás mellett állást foglaljanak.

Magyar Péter saját beszámolója szerint ekkor ő választott a lehetőségek közül, majd a kormány másnap elfogadta a kiválasztott változatot.

A miniszterelnök szerint az intézkedés a korábbi számításokhoz képest több százmillió forinttal olcsóbban és mintegy két héttel gyorsabban valósult meg.

Magyar Péter ugyanakkor arról is beszélt, hogy korábbi ígéretének megfelelően hibázott, és szerinte az a fontos, hogy az ember képes legyen tanulni a saját hibáiból.

A paksi fenékküszöb körüli vita egyik legfontosabb kérdése éppen ezért az lehet, hogy a most tapasztalható mederkimosódás milyen mértékű, milyen folyamatokat indíthat el, és szükség lesz-e további beavatkozásokra.

Ki bírálja a paksi beruházást?

A vita során különösen fontos szempont Takács Attila szakmai háttere.

A vízépítő mérnök pályafutását Kanadában kezdte, ahol kutatási, tervezési és kivitelezési feladatokon dolgozott egy nemzetközileg elismert mérnöki vállalatnál.

Magyarországra hazatérve többek között szivattyús energiatározós vízerőművek megvalósíthatósági tanulmányainak elkészítésében vett részt, majd az M4-es metró alagútépítésén dolgozott felelős műszaki vezetőként.

Később több jelentős nemzetközi vízerőmű-projektben is szerepet vállalt. Vezette a törökországi, 1200 megawattos Ilisu vízerőmű geológiai és geotechnikai kivitelezési feladatait, valamint közreműködött a Tádzsikisztánban épült, 3600 megawattos Rogun vízerőmű és a hozzá tartozó, 335 méter magas kőgát munkálataiban.

Vietnámi és afrikai vízügyi beruházásokban szintén dolgozott.

A paksi fenékküszöb körüli vita tehát elsősorban arról szól, hogy a most kialakult mederfolyamatok milyen következményekkel járhatnak hosszabb távon. A következő időszakban az lesz meghatározó, hogy a Duna medrének változásai stabilizálódnak-e, vagy további kimosódás következik be.

A beruházás hosszú távú műszaki biztonságáról és tartósságáról végleges következtetést csak a részletes műszaki adatok, mérések és független szakértői vizsgálatok ismeretében lehet levonni.

https://atlatszo.hu/kornyezet/2026/08/27/kornyezetvedelmi-engedely-nelkul-epiti-a-paksi-fenekkuszobot-a-kormany/