Az természetes, hogy az ellenzék semmiben sem ért egyet a kormánnyal, ahogy ugyancsak természetes, hogy vitriolos megjegyzésekkel utasítja el minden programpontját, és – szintén, természetesen – semmi dicsérő szó nem hangzik el részükről – ez a lényege a parlamentarizmusnak, és ez az idő negyven év után végre eljött. Erről a friss demokráciában szokásos élményéről üdítő nagyvonalúsággal beszélt Antall József harminc éve, 1990. május 23-án. Az újonnan választott parlament két napon át vitatta meg az Antall-kormány programját, és ekkor válaszolt az ott elhangzottakra az – akkor még – kijelölt miniszterelnök. Az igazán rá jellemző beszédben nem fukarkodott az élcelődésekkel, a történelmi utalásokkal, az akkori ellenzéknek szóló megjegyzésekkel, kiszólásokkal. És még azt is megjósolta, melyik képviselőtársa lesz a legszórakoztatóbb szónok a parlamentben. E beszédből idézünk fel néhány jellemző részletet. Íme:
Sok minden elhangzott a parlamentben, sok mindent elmondtak mellette és ellene. Szeretném kifejezésre juttatni, hogy ennek a vitának a legnagyobb jelentősége az – és ezt egyáltalán nem valamiféle szónoki fogásból mondom –, hogy Önök ellene szóltak. Ez a legnagyobb történelmi tett és a legnagyobb történelmi élmény, hogy ezt a programot nem fejbólintással, nem dicsérő szavakkal fogadták, hanem kritikával, vitriolos megfogalmazásokkal, olyan megjegyzésekkel is, amelyek sokakban akár visszatetszést keltettek, vagy egyesekből akár felháborodást váltottak ki. Én magam nem tartozom ezek közé.
Ez volt a hangütés, aztán persze jött a nélkülözhetetlen idézet, hogy megcsillogtathassa fullánkos humorát:
A politikában az, hogy gazember, csak annyit jelent, hogy eltér a véleményünk – mondják a franciák. (Derültség, általános taps.) Éppen ezért számomra keserűséget okozott volna, és meg is kerestem volna Orbán Viktor képviselőtársamat, ha nem ilyen hozzászólással fogadta volna a programot, aggódtam volna egészségi állapota miatt (derültség, nagy taps), annál inkább, mert hónapokon keresztül ültünk egymás mellett az Ellenzéki Kerekasztal alkotmányjogi bizottságában, vagy ültünk akár egymással szemben, és újra ültünk egymás mellett, amikor a másik oldallal tárgyaltunk, amelyiknek ugyan két oldala volt. (Derültség.) (…) Winston Churchill mondta azt, hogy “nincs komikusabb, mint egy ifjú konzervatív vagy egy öreg radikális”. (Általános taps.) Örülök, hogy mindezt elmondták.
Orbán Viktor és Deutsch Tamás a Parlament üléstermében 1990-ben. Fotó: MTI/Kovács Attila
Hát így. A “két oldalú” másik oldal pedig az MSZ(M)P és a csatlós, még az MSZMP által kreált – ma így mondanánk – civil szervezetek voltak. Az MSZP egyébként egy meglehetősen kis frakcióval jelenhetett meg a szabad választás után a parlamentben, nem is sok szót vesztegetett rájuk Antall. Megint egy idézet:
Hivatkozhatnék Bebelre is – már csak azért is, mert szociáldemokrata barátaink kívül maradtak a Parlamenten. Bebel azt mondta: “Mindig megijedek, ha ellenfeleim dicsérnek, hogy valami szamárságot mondtam.” (Derültség.)
Szóval Bebel és a szociáldemokrácia. August Bebel a német szociáldemokrata párt alapítói közé tartozott, és neve valószínűleg nem mondott sokat az MSZP-seknek. Viszont az Antall által emlegetett “szociáldemokrata barátaink” annál inkább, mert az újjáalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt nagy versenytársa lehetett volna az MSZP-nek. De nem lett – éppen a négyszázalékos akkori bejutási küszöb alatt, 3,55 százalékot teljesítettek a választásokon –, és erről véletlenül az MSZMP utódpártja által irányított, már akkor is “független sajtó” tehetett elsősorban. Olyan lejárató kampányt “rittyentettek” a 20 százalékos támogatottságról induló MSZDP köré, hogy máig tanítani kellene az egyetemen a politológusoknak és az újságíró-tanoncoknak. Azért nem tanítják, mert egész véletlenül azok csinálták, akik egész véletlenül tanítottak az egyetemeken és az újságíró-iskolákban a következő 20-25 évben.
És jöjjön megint néhány gondolatsor Antalltól a parlamentarizmus és az ellenzékiség tárgyköréből:
Én hiszem azt, hogy lesznek választások, amikor más koalíciók fogják ezt az országot kormányozni, vagy akár más politikai pártok kapnak abszolút többséget, és ha ezt itt fogom megérni, akkor nagyon jó ellenzéki beszédeket szeretnék tartani. (Derültség.) Őszintén irigyeltem és már a választás éjszakáján tele voltam aggállyal és szorongással, hogy nekem esetleg a kormányzópárt padsoraiban kell ülni, és milyen jó beszédeket tarthat majd Tölgyessy Péter és Orbán Viktor velünk szemben, és milyen könnyű lesz – legalább lelkileg – mindezt megtenni, hiszen a felelősség kormányzati súlya reánk hárul! Éppen ezért az ellenzéki felelősség más, de nem kisebb, csak könnyebb; mint ahogy mindig könnyebb kritizálni, mindig könnyebb tanácsokat adni, mint azt végrehajtani. Ez vonatkozik nemcsak reánk, ez vonatkozik az előző kormányzatra is.
És:
A fontos az, hogy az ünnepi megnyitó, majd az eddigi viták után most valóban igazi parlamenti vita zajlott. Ez az igazi parlamenti vita, ha sok parlamenttel összehasonlítjuk, még mindig nagyon is békés volt, nagyon is fegyelmezettek voltak a tisztelt képviselőtársak, hiszen egy olyan Parlamentben ülünk most – nem ijesztgetni akarom nagyra becsült elnökünket (Szabad György – a szerk.) –, ahol már lőttek is az elnöki pulpitusra. Már ebben a Parlamentben is volt verekedés, és számos fejlett nyugat-európai ország Parlamentjében került hasonló eseményre sor. Továbbá: aki végighallgatott már nyugat-európai Parlamenteket, zöldek és más politikai szervezetek hozzászólásait és bekiabálásait, azok csak elismerésüket fejezhetik ki az ellenzéknek, és külön a Fidesznek, akik úgy viselkedtek, mintha a francia akadémián ülnének, hatvanon felül. (Derültség, taps.) Ha ezt a színfoltot a magyar Parlament magáénak tudhatja, akkor fogjuk ezt úgy fel a jövőben is, ha bizalmat kapunk –, a Fidesznek egyik feladata, hogy fiatalos lelkesedéssel, szaktudással bennünket élénkítsen, és Cavinton helyett is őket fogjuk “szedni”… (Derültség.) …mert a szklerózis felé haladva akár mindenkor frissítőleg hat, ha bennünket szellemi tornára és reagálásra kényszerítenek.
És:
Ha birtokukban van (az ellenzékieknek – a szerk.) a bölcsek köve, akkor nagyon fogunk örülni, ha nem titkolják el előlünk. Eddig ez sajnos még nem vált előttünk ismeretessé. Természetesen joguk volt hozzá, de nagyon őszintén reméljük, hogyha vannak ilyen javaslataik és vannak ilyen elgondolásaik, akár a Parlament soraiban, akár a parlamenti bizottságokban, akár szakértői konferenciákon vagy a sajtóban, mondják el és ezt a konstruktív ellenzék pozíciójába illőnek fogjuk tartani. Eddig ez nem történt meg.
E gondolat jegyében megkapta a magáét – persze az antalli iróniával – Tölgyessy Péter is, az SZDSZ frakcióvezetője is, mert azt sürgette, cselekedjen már a kormány:
Tölgyessy Péter, a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetője 1990-ben. Fotó: MTI/Kovács Attila
…néhány ponton fogok csak reagálni az elhangzottakra, éppen azért, hogy haladjunk és hogy eleget tegyünk az első ellenzéki szónoknak – akit, joggal, “vezérszónoknak” nevezett elnökünk –, Tölgyessy Péternek. Ő tegnap reggel azt mondta, hogy most már kezdjük el a hatalom gyakorlását. Sajnos, ebben megakadályoztak bennünket, úgyhogy mi még most sem tudjuk gyakorolni, hiszen két napra nyúlt – amiért egyáltalán nem haragszunk, legalább, ha nem is fáradságmentes, de szabad két napot kaptunk.
Antall József előre látta, hogy lesznek olyan képviselőtársai, akiket majd a fiatalabbak csak mosolyogva hallgatnak, rosszabb esetben fecsegő vénembereknek tartanak. A kijelölt miniszterelnök megértést kért az ifjaktól és megértést ígért a maga részéről:
Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy sokszor generációk ütköznek. Ennek a magyar Országgyűlésnek egyik sajátossága az, hogy fiatalok, akik részt vettek az elmúlt esztendők küzdelmeiben, együtt vannak olyan idősebb emberekkel – akik nem itt öregedtek meg ebben a Parlamentben, (…) hanem a Parlamenten kívül töltötték ezeket az évtizedeket – legyenek türelmesek a Parlament fiatalabb tagjai is, amikor régi fájdalmakat, régi sebeket tárnak fel, és amikor egy nemzet sok évtizeddel ezelőtti és az elmúlt esztendőkig viselt sorsát, fájdalmát kívánják egyszer kibeszélni, és ezt is elmondják Önöknek. (…) Mi ezért megbecsüléssel kívánjuk hallgatni őket és azokat a kérdéseket, amelyek igen gyakran részletkérdéseknek tűnnek, a mindennapi élet apró eseményeinek, nem magas intellektuális élményekből fakadó megállapításoknak, hanem a hétköznapi egyszerű ember fájdalmából, nehézségeiből táplálkoznak, akkor azt érezzük fontosnak, hogy ebben az Országgyűlésben elhangozzanak. (…) Én ezért mindig egyforma figyelemmel fogom hallgatni azt, aki a legegyszerűbb kérdésekről is akar szólni, vagy pedig a legmagasabb röptű dolgokról. És meg fogjuk tudni különböztetni a rozsot a búzától.
Idézetgyűjteményünk végén egy jóslat:
Torgyán József 1990-ben. Fotó: MTI/Földi Imre
Inkább arról szólnék éppen ezért, hogy mit jelent a koalíció, mit jelent, ami sokszor elhangzott, és nem egyszer – jogos vagy nem jogos – kacajra derítette az ellenzéket. Örüljünk ennek, hiszen a Parlamentben csak akkor fogjuk tudni elviselni a hosszú üléseket, ha közben lesznek olyan pillanatok, amik derűre is okot adnak. Meggyőződésem szerint – pártállástól függetlenül – a szórakoztató szónokok lesznek a legnépszerűbbek. (Derültség.) Torgyán képviselőtársam… (Derültség.) …máris élen jár. (Derültség, taps.)
A teljes beszédet a parlamenti jegyzőkönyv így rögzítette.
A videóban részlet Antall József miniszterelnökké választásakor elhangzott beszédéből. Forrás: https://antalljozsef.igytortent.hu/videok-plusz/videok/67-antall-jozsef-mondatai-miniszterelnokke-valasztasakor.html.
Kiemelt kép: MTI/Varga László
){kind=link}